Ákos, Bátor
4 °C
10 °C

7+1 jogi tévhit a rendőrségről

STA 4467
2021.02.02. 15:25
Feloszlatta, vagy sem a rendőrség az újranyitási tüntetést? Mit tehetnek, és mit nem a rendőrök? Nyomozhat-e más is a rendőrségen kívül? Ki rendelheti el a letartóztatást? Ki a terhelt, a gyanúsított, a vádlott és az elítélt? És még néhány hasonló kérdés, amire nem biztos, hogy tudjuk a választ.

1. Csak a rendőrség nyomozhat.

Nem igaz.

Az általános nyomozó hatóság ugyan a rendőrség, de bizonyos ügyekben (többek közt költségvetési csalás és csődbűncselekmény esetében) a Nemzeti Adó- és Vámhivatal végzi a nyomozást. Rajtuk kívül az ügyészségnek is van nyomozó hatósági jogköre, így az ügyészek nyomoznak például a hivatalos személyekkel összefüggésben elkövetett korrupciós bűncselekmények körében. És a sornak ezzel még nincs vége, ugyanis a külföldön lévő magyar kereskedelmi hajón, illetőleg polgári légi járművön (repülőgépen) elkövetett bűncselekmény miatt a hajó, illetőleg a légi jármű parancsnoka jogosult nyomozni.

2. Kizárólag gyanú esetén indulhat a büntetőeljárás.

Ez sem igaz.

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 2018. július 1-jétől bevezette a nyomozást megelőző előkészítő eljárási szakaszt, amellyel a büntetőeljárás megindítása lehetővé válik az egyszerű gyanú szintjét el nem érő adatok, információk alapján is. Nem szólva arról, hogy a törvény alapos gyanú helyett már megalapozott gyanúról beszél. Valamely bűncselekmény elkövetésének gyanúja alapján ugyan el lehet kezdeni nyomozni, de amíg a gyanú valakire nézve nem megalapozott, addig nem lehet szó gyanúsítottról. Valaki akkor lesz gyanúsított, ha a gyanúsítást közlik vele. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy amikor valaki gyanúsított lesz, a nyomozó hatóság köteles őt tájékoztatni a gyanúsítottat megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről is.

3. A terhelt lehet gyanúsított vagy vádlott is.

Ez igaz.

Terheltnek a büntetőeljárásban részt vevő olyan személyt nevezik, akivel szemben a büntetőeljárás folyik. A terhelt megnevezése a nyomozás során gyanúsított, míg a bírósági eljárásban vádlott. A terhelt (vádlott) elítéltté a büntetés, a megrovás, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka vagy a javítóintézeti nevelés jogerős ügydöntő határozattal kiszabása, illetve alkalmazása után válik. A büntetés-végrehajtásban elítélt alatt – az ítélet jogerejétől függetlenül – a szabadságvesztésre ítélteket értik.

4. Csak a rendőrség foghatja el a tetten ért személyt.

Ez viszont nem igaz.

A bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a nyomozó hatóságnak haladéktalanul átadni, vagy ha erre nincs módja, a rendőrséget tájékoztatni. (Be. 273. §)

5. A rendőrség előzetes letartóztatást rendelhet el.

Több szempontból sem igaz.

A büntetőeljárási törvény megszüntette az előzetes letartóztatást, és helyette már egyszerűen letartóztatást használ. Azonkívül a letartóztatást nem a rendőrség, hanem a bíróság jogosult elrendelni, méghozzá nyomozati szakban az ügyész indítványára a nyomozási bíró, a vádemelés után az eljáró bíróság. Letartóztatás kizárólag szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén rendelhető el, legtöbbször szökés, elrejtőzés, a tanúkkal történő összebeszélés vagy bűnismétlés veszélye miatt.

6. Az őrizetbe vétel azonos a letartóztatással.

Távolról sem igaz.

Az őrizetbe vétel a rendőrség jogkörében alkalmazható, legfeljebb 72 óráig tartó kényszerintézkedés, amely a terhelt személyi szabadságának átmeneti elvonását jelenti. Az őrizetbe vétel feltétele a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja. A gyakorlatban őrizetbe vételre általában tettenérés vagy elfogás esetén kerül sor. Az ügyészségnek az őrizetbe vétel ideje alatt döntenie kell, hogy indítványozza-e a letartóztatás elrendelését. Ha nem, akkor a terheltet szabadon kell engedni.

7. Nincs olyan rendőri intézkedés, hogy előállítás.

Dehogynem.

Az előállítás során a rendőr a további intézkedés megtétele céljából elfogja, és az illetékes hatóság elé állítja többek között azt,

  • akit szándékos bűncselekmény elkövetésén tetten értek;
  • aki ellen elfogatóparancsot adtak ki, vagy személykörözésben az elfogását rendelték el;
  • akinek őrizetbe vételét, előzetes letartóztatását rendelték el.

Emellett a közbiztonság érdekében az illetékes hatóság elé állíthatja többek között azt,

  • aki a rendőr felszólítására nem tudja magát hitelt érdemlően igazolni, vagy az igazolást megtagadja;
  • aki bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható;
  • akitől bűncselekmény gyanúja vagy szabálysértés bizonyítása érdekében vizeletvétel vagy vérvétel szükséges.

+1 A rendőrség feloszlatta a vasárnapi, Hősök terén tartott újranyitási tüntetést.

Nem feltétlenül.

Mint ismeretes, vasárnap, majd hétfőn újranyitásért tüntettek a Hősök terén, ahol megjelent a rendőrség is. A sajtó egy része szerint a rendőrök feloszlatták a tüntetést, a rendőrség ugyanakkor nem feloszlatásról, hanem intézkedésekről számolt be. Érdekes módon feloszlatásról írt Facebook-bejegyzésében a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet is:

Ilyen helyzetekben a rendőrség akkor jár el arányosan, ha nem feloszlatja a gyűlést, hanem lépéseket tesz annak biztonságos lebonyolítása érdekében (maszkviselés, távolságtartás betartásának előmozdítása).

A hatályos kormányrendelet szerint veszélyhelyzet idején tilos gyűlést szervezni, tartani, annak helyszínén tartózkodni. A vasárnapi tüntetés helyszínén tartózkodókat a rendőrök igazoltatták, illetve figyelmeztették. A gyűlés szervezőivel szemben közigazgatási eljárást kezdeményeztek, illetve több résztvevővel szemben intézkedtek maszkhasználat hiánya miatt. Feloszlatás viszont a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 19. § (1) bekezdése szerint akkor történik, ha „a gyűlés feloszlatása során (...) a rendőrség utasítja a résztvevőket a gyűlés helyszínének elhagyására”.

(Borítókép: Tüntetés a Hősök terén 2021. január 31-én. Fotó: Sóki Tamás / Index)