Rátett egy lapáttal a koronavírus az álláspályázók megbízhatatlanságára

A munkaadók abban bíztak, hogy a koronavírus-járvány miatti elbocsátások javítanak majd a 3-4 éve egyre romló tendencián, ugyanis egyre többen veszik félvállról az új munkával járó kötelezettségüket. 

De tévedniük kellett, a járvány nem javított, sőt, egyes esetekben még rontott is a helyzeten, sokan meg sem jelennek az előre megbeszélt állásinterjún, vagy az utolsó pillanatban gondolják meg magukat és mondják le a munkát. Az Index által megkérdezett HR-szakértő szerint 100 interjúalanyból maximum 5 olyan van, aki hosszabb távon ott is marad a munkahelyén.

Nagyon kellemetlen, amikor a beígért létszám nem áll rendelkezésre. Legyen szó a belső HR-ről a termelés felé, vagy egy külső szolgáltatóról a partner felé. Ilyenkor megdőlnek a termelési tervek, váratlanul túlórát kell kiírni a jelenlévőknek, ami szintén nem jól veszi ki magát, hiszen a családi tervekbe szól bele

– mesélte tapasztalatait Szilágyi-Bécsi Tímea, hozzátéve, hogy ez nemcsak bosszúságot okoz, hanem a létszámot, erőforrásokat és költségeket is újra kell kalkulálni. Ezzel a problémával számolva

hogy biztosan rendelkezésre álljon a megfelelő létszám. 

Elsősorban a fizikai munkakörök esetén figyelhető meg ez a probléma. Nem igazán látják, vagy nem akarják látni, hogy mennyi munka, idő és pénz van abban a kiválasztási folyamatban, aminek a jelentkező a részese. Van hirdetési költség, vannak munkatársak, akik kezelik a jelentkezéseket, személyre szabott munkaruha és védőeszközök miatti költség, orvosi alkalmassági vizsgálat díja, utazási igazolvány árának térítése, amik összességében félmilliós költséget is jelenthetnek egyetlen munkavállaló esetén, aki végül nem lép be

– magyarázta az INT-Solution Üzleti Tanácsadó vezetője, aki azt látná megoldásnak, ha mindenki felelősséggel pályázna egy meghirdetett munkára.