Ferenc
10 °C
29 °C

A ciános almamagtól a Covidig

CSP 1198
2021.04.20. 05:58
A Tiny wasteland – apró senki földjét Csákvári Péter hívta életre. Az 1:87 méretarányú diorámák egy elképesztő világba repítenek. Az alkotó a – reflektálva a hazai közélet eseményeire – kifejezetten az Indexnek is készít apró életképeket.

Az együttműködés indulása előtt egy interjú keretében mutattuk be az alkotót és különös művészetét. Csákvári Péter ott arra a kérdésünkre, szerinte miért szerethető ez a világ, azt mondta: aki elmélyül benne, az máris teremtett magának egy saját kis univerzumot, ami csupán nézőpont kérdése, hogy mekkora. Ugyanakkor nosztalgia is egy saját teremtett világ után, ahol a valós élet érdekes nézőpontokkal találkozhat, olyannal, ami az életben nem jönne csak úgy szembe. A makróobjektív lencséjén át pedig magunk is beléphetünk ebbe az univerzumba. Ráadásul amikor kilépünk belőle, a való világ még hatalmasabbnak tűnik. Irgalmatlan szabadság ez. Innentől ismét az övé a szó.

A legkorábbi emlékeim között turkálva gyakran szembejön velem az almamag sztorija. A napköziben az egyik gyerek valahol azt hallotta, hogy az alma magja ciánt tartalmaz, és ezt azonnal megosztotta mindenkivel.

Egy egész napnak sem kellett eltelnie, már az egész suli lincshangulatban állt az uzsonnára unalomig ismételt almák és tanítónénik előtt azzal a bizonyos kérdéssel: Igaz?

Nem volt jó válasz. Az, hogy bár tartalmaz az alma magja elenyésző mennyiségben ciánt bőven elég volt, hogy meg se halljuk azt, hogy a magot el is kell rágni, valamint megenni belőle vagy 200db-ot hogy veszélyes legyen. Egyszerűen az alma összeforrt a ciánnal és kész. Az édesanyák, akik a gyermek szemében a mindentudók, szépen elmagyarázták nekünk, hogy miért is ne féljünk az almától, de felnőtt fejjel a mai napig ferdén nézek az almamagokra.

Erre most jön az, hogy több millió ember közül pár ember szervezetében vérrögök keletkeztek az Astra-Zeneca és a Johnson & Johnson vakcinája beadása után, és egy kísértetiesen hasonló érzés indult el bennem.

Egy egész világnyi napközi súgja egymás fülébe, hogy veszélyesek ezek az oltások, és meg se halljuk az észérveket.

Hagyjuk, hogy a töméntelen információhalmaz szépen lassan magához öleljen, mint egy hatalmas puha köd, ami bársonyos hangján arra buzdít, hogy ne bízzunk senkiben és semmiben. Természetes, hogy az emberben fellobban a kételkedés, ha szembe jön vele egy ilyen hír, de nem szabad hagyni, hogy csak a hírek formálják a véleményünket, mert a hírek nem értünk vannak, hanem nekünk.

A tájékozódással és a bizalommal kell kiegészítenünk ezt a halmazt, mert ezek nélkül elesünk. Egyszer és mindenkorra fel kell fognunk, hogy az emberiség nem akarja kiirtani magát, bármennyire is úgy tűnik néha.

(Borítókép: Csákvári Péter)