Döglött csiga a gyömbérsörben

1994. január 1-jén lépett hatályba a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény, amely kimondta: a gyártót az általánosnál szigorúbb felelősség terheli az olyan károkért, amelyeket a hibás termék más életében, testi épségében vagy más dologban okoz.

Az összesen 15 paragrafusból álló jogszabály szinte teljeskörűen átvette az Európai Unió termékfelelősségre vonatkozó irányelveit.

Menyhárd Attila egyetemi tanár szerint a termékfelelősségi szabályozás egyrészt azzal hozott újdonságot a hazai kártérítési jogba, hogy lehetővé tette a gyár­tónak a szerződéses láncolattól független perlését, másrészt pedig azzal, hogy viszonylag szűk körben, taxatív módon, a gyártó vétkességétől függetlenül meghatározott esetekben biztosította a gyártó mentesülését a termék hibájából ere­dő károkért való felelősség alól.

A törvény története

Minden jogszabálynak van története. Az 1994-es termékfelelősségi törvény megszületésének körülményei azonban egészen különlegesek voltak. Az első változatot a kilenc­venes évek elején dolgozták ki az Igazságügyi Minisztériumban – Kecskés László akkori he­lyettes államtitkár irányításával. Aztán jelentkezett két országgyűlési képvi­selő, hogy ők is készítettek egy törvénytervezetet. Az egyik honatya MDF-es volt, a másik SZDSZ-es. Közös sajtótájékoztatót is tartottak, jelezve, hogy nemes jogalkotási célért összefoghat egymással kormánypárti és ellen­zéki politikus. Az MDF-es képviselőt Katona Kálmánnak­, a szabad demokratát Lotz Károlynak­ hívták.

Néhány év múlva Lotz került a kormánypárti oldalra, mégpedig a közlekedési tárca élére. 1998-ban fordult a kocka: Lotz ellenzékbe szorult, míg Ka­tona ismét koalíciós politikus lett. Utóbbi – fideszes színekben – egy miniszteri bársonyszéket is elfoglalhatott, méghozzá Lotz egykori helyét. Végül az igazságügyi tárca – Katona és Lotz javaslatának felhasználásával – hozta tető alá a törvényt, amely két évtizedig, 2014 márciusáig maradt hatályban, amikor is a rendelkezései beépültek az új Polgári törvénykönyv LXXII. fejezetébe.

Hipó a flakonban

A magyar törvényi szabályozás megszületése előtt is akadtak bírósági ítéletek, amelyekben – mint például a „robbanós” Color Star színes tévék esetében – a vétkesség vizsgálata nélkül is megállapították a gyártó felelősségét.

Aztán a Legfelsőbb Bíróság egyik döntésében (BH 1993. 678.) a Polgári törvénykönyvnek a szerződésen kívüli felelősségi szabályait alkalmazták egy tipikus termékfele­lősségi ügyben. A történet dióhéjban: 

A helyzetet bonyolította, hogy az üzlet két gyártótól vásárolt ilyen terméket azonos jellegű csomagolásban. Ráadásul a balesetet követő zűrzavarban eltűnt a sérülést okozó flakon, ezért lehetetlen volt megállapítani, hogy azt a bizonyos terméket melyik cég gyártotta. Ezzel együtt a Legfelsőbb Bíróság – a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel oko­zott károkért való felelősség szabályait alkalmazva – megállapította az üz­let felelősségét, egyúttal az üzletre mint forgalmazóra hárítva a gyártó megállapíthatóságának és a felelősség áthárításának kockázatát.

Nem csak a méreg veszélyes

A gyártó felelőssége egy több mint száz évvel ezelőtt született, amerikai esküdtszéki ítéletben (MacPherson v. Buick Motor Company) jelent meg először. Egy MacPherson nevű úriember Buick gépkocsijával balesetet szenvedett. MacPherson kártérítésért beperelte a Buick Motor Companyt, és a bíróság 1916-ban az autógyárat marasztalta el, mert az általa kibocsátott autó kerékfelfüggesztése rossz volt, amit okozati összefüggésbe hoztak a balesettel. Benjamin N. Cardozo bíró az ítéletben kimondta:

a veszélyes termékek köre nem szűkül a mérgekre, léteznek egyéb veszélyek; ha hibás a konstrukció, csak a gyártó lehet ezért felelős.

Európában egy csaknem kilencven évvel ezelőtti ügy (Donoghue v. Stevenson) irányította rá a figyelmet a termékfelelősségre. Az történt ugyanis, hogy két hölgy beült fagylaltozni a skóciai Paisley város kávé­zójába, ahol helyi specialitásként gyömbérsörrel locsolták meg az édességet. Előbb May Donoghue ivott a gyömbérsörből, majd a barátnője a maradék italt kiöntötte a kehelybe. Ekkor vették észre, hogy az üvegből döglött csiga pottyant a fagylaltba. A látványtól May Donoghue előbb sokkos állapotba került, majd kiderült, hogy gyomorfertőzést is kapott. A pórul járt nő először a barátnőjét perelte be, mondván, ő hívta meg fagylaltozni. De nem járt sikerrel. Ezt követően a kávéház tulajdo­nosa ellen indított eljárást, majd a kiskereskedelmi, illetve a nagykereskedelmi vállalatot perelte, míg el nem jutott a gyártóhoz. A hölgy vé­gül a sörgyártól kapott kártérítést. Az ügy precedenst teremtett.

A múlt század nyolcvanas éveiben

Egy terepjáró gyártója televíziós reklámban ecsetelte négykerék-meghajtású autója kiváló képességeit. A hirdetésben a gépkocsi göröngyös terepen haladt, miközben a kísérőszöveg azt sugallta, hogy az autó tetszőleges terepviszonyok között is teljes biztonsággal használható. A botrány akkor tört ki, amikor egy vevő a reklámban szereplő járművel annyira óvatlanul hajtott terepen, hogy felborult, és a baleset következtében két utasa életét vesztette, kettő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. A bíróság elfogadta a vevő reklámra történő hivatkozását, mivel a hirdetés alapján valóban úgy tűnt, hogy a terepjáró utasai csekély óvatosság mellett is teljes biztonságban érezhetik magukat.

(Borítókép: Gräfl János / Index)