Gyárfás
18 °C
35 °C

Orosz Balázs, az első magyar sztárügyvéd

C ROZS19990412033
2021.05.15. 05:55
A rendszerváltozás utáni évtized sztárügyvédje volt, annak ellenére is, hogy elutasította a minősítést. Legendás felkészültségével, remek szónoki képességével reménytelen helyzetű vádlottak egész sorát védte eredményesen a bíróság előtt. Pedig hozott anyagból dolgozott, mint egy úri szabó. Imádta a hivatását. Két abszolút titkot ismert, amely alól szerinte csak a jóisten adhat feloldozást: az egyik a gyónási, a másik az ügyvédi titok. Húsz évvel ezelőtt, 57 éves korában, pályája csúcsán, 2001. május 15-én hunyt el Orosz Balázs.

Háborús gyerek volt, de békében telt a gyermekkora. Szorgalmasan tanult. Folytatta édesapja pályáját, aki jogot végzett, de három hónap után otthagyta az ügyvédjelöltséget. 1968-ban végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. A diplomaszerzés után hat évig vállalati jogtanácsos volt, majd 1974. augusztus 1-jén bejegyezték ügyvédnek. Ez lett az élete.

Úri szabó a tárgyalóteremben

Mindig is karakteres véleményt fogalmazott meg saját hivatásáról. Sokakat meglepett például azzal a kijelentésével, hogy minden védence ártatlan. Mint mondta, hozott anyagból dolgozik, mint egy úri szabó. Igyekezett ügyfele számára a legelőnyösebb megoldást kidolgozni. Nem viszonyult érzelmileg az ügyeihez, mert akkor azt kellett volna mondania a kliensének, hogy válasszon más ügyvédet, mert ő onnantól fogva főfoglalkozásban aggódik érte.

Az ügyvédnek nem kell emóciókat felkeltenie, nem kell mollban muzsikálnia. Szerepet téveszt az a védő, aki ezt teszi. De persze birtokolnia kell olyan retorikai képességet, amellyel képes lekötni a bíróság figyelmét. Hangsúlyozom: a bírót kell meggyőznie, és nem a hallgatóság vagy az ügyfél tetszését kell kivívnia.

A nyolcvanas évek legvégén találkoztam vele először. Akkor még az Üllői úton volt az irodája. Iroda? Az egész szoba nem volt nagyobb néhány négyzetméternél. Volt benne egy íróasztal és két szék, szekrény, telezsúfolva periratokkal. Semmi több. Illetve mégis. Édesapja diplomája bekeretezve fent a falon. Balázs keveset mesélt a gyermekkoráról, az édesapjáról. Nem kellett. Az a megsárgult, nagy becsben tartott, latin nyelvű jogi doktori oklevél többet árult el minden történetnél. Amikor az új, tágas irodájába költözött a belváros szívébe, a Szép utcába, egyedül talán a bekeretezett diplomát vitte magával. A koloniál bútorok, a sötétbarna bőrfotelek fölött ismét méltó helyre került. A fiú képletesen is meghajolt apja szakmai tudása és emléke előtt. Szóval beléptem az Üllői úti bérház kapuján, és két nyitott ajtón keresztül egyből megláttam. Ült a kis irodában, és várakozott. Hihetetlenül pontos volt. Mindig ő érkezett előbb. 

Precízségét, kitűnő memóriáját észrevétlenül kamatoztatta. Fejből sorolta a neveket és a telefonszámokat, az ügyeket és a dátumokat.

Térdig járt a vérben

Mint mesélte, az életéből masszívan több mint tíz év telt el, amikor térdig járt a vérben, és egyik emberölési ügyből esett át a másikba. Sok olyan eset került elé, amelyet, legalábbis erkölcsi szempontból, kapitális disznóságnak is lehetett minősíteni. Viszont – tette hozzá azonnal – nem jelentett jogszabálysértést. Azért nem, mert vannak rendezetlen jogi helyzetek. Ha valaki akár tudatosan, akár nem, olyat tesz, ami alapvető jogi elvekkel ellentétes, ugyanakkor nem ütközik az írott jogszabályokba, akkor ezt jogállamban büntetőjogi retorzió sem követheti. – Ami még nem jelenti azt, hogy ne lehetne disznóság – ismerte el.

Ügyvédi pályafutásának első nagy állomása a Magda-ügy volt. 1983 októberében a szolnoki temetőben különös kegyetlenséggel meggyilkoltak egy hétéves kislányt. A tett elkövetésével Magda Jánost vádolták. A Fővárosi Bíróság 1985. augusztus 13-án bizonyítottság hiányában felmentette a férfit a vádak alól. Később a Legfelsőbb Bíróság büntetőtanácsa elutasította a fellebbezést. Magda felmentésében elévülhetetlen érdemei voltak a kirendelt védőjének, Orosz Balázsnak, aki hajszálpontos érveléssel sorra döntötte meg a vádhatóság bizonyítékait.

Az első Orosz-interjúm első kérdése is a Magda-ügyet feszegette. – Nincs mit tennem, így fogok meghalni, a nevem örökre összefonódott Magda Jánoséval – tárta szét a kezét. Abszolút túlzónak és alaptalannak tartotta, hogy Magda felmentését sokan egyedül neki tulajdonítják. Szerinte ez az igazságszolgáltatás többi résztvevőjének teljes lebecsülése. Egy azért biztos, jegyezte meg, arra nagyon jó tanulmány, hogy mi a bizonyításfelvétel és a bizonyításértékelés technikája. – Tagadhatatlan, hogy egy nagyon érdekes ügy volt – fújta ki hosszan a füstöt. 

Meg sem rezdült az arca, amikor megemlítettem, hogy csoporttársnőim, akik a Magda-per minden tárgyalásán ott ültek peckesen a hallgatóság soraiban, egytől egyig szerelmesek voltak belé.

Ki a legjobb magyar bíró?

Strausz János volt alkotmánybíró, aki tavaly szeptemberben távozott az élők sorából, bírói működése alatt sokat tárgyalt együtt vele, meleg szavakkal emlékezett a védőre:

A Magda-üggyel indult a karrierje. Az egész pert együtt vit­tük végig. Lementünk Szolnokra, szemlét tartottunk a temetőben, ahol a kislány holttestét megtalálták. A legapróbb bizonyítékokat is megnéztük. Sötétedés után azt figyeltük, hallható-e a hang, látszik-e valaki. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy motí­vum nincs, nincs meg az eszköz, és tulajdonképpen semmiféle bizonyíték nincs.

A Fővárosi Bíróság egykori bírája, aki egyebek közt a gellérthegyi Fekete kéz galeri perében, a Pócspetri-ügy perújításában és több sortűz­perben is ítélkezett, nagy tisztelettel beszélt róla:

Nagyon nagy ügyvéd volt, az egyik legjobb. Nemcsak ügyvédnek volt elsőrangú, hanem embernek, kollégának is.

Istenem, egyszer milyen dühösen hívott fel telefonon! Csirkefogónak nevezett. Aki ismerte őt, tudja, ez volt nála a csúcs. Ennél keményebb jelzőt ritkán használt. 1992-ben történt. Interjút készítettem vele, és nem mutattam meg a kéziratot megjelenés előtt. Igaz, előtte egyszer sem kérte, majd utána sem. – Hogyan írhattad azt, hogy Strausz Jánost tartom Magyarország legjobb bírójának! – vont kérdőre. – Miért, nem őt? – próbáltam menteni a helyzetet. – Igen-igen, de ezt én nem közlésre szántam – dohogott. – Képzeld, jön velem szemben mosolyogva a folyosón, megállít, és megköszöni, hogy őt tartom a legjobb magyar bírónak. Fogalmam sem volt róla, hogy ezt honnan veszi. Aztán eszembe jutottál, te csirkefogó!

Nem fényezte magát

A kilencvenes években sorra vállalta a rizikós ügyeket. Olyan jelentős perekben látta el a védelmet, mint az Agrobank-ügy vagy az államtitoksértés alapos gyanúja miatt Juszt László újságíró ellen indított büntetőeljárás, de védte az egykori brókert, Lupis Józsefet is. Ügyfele volt Pintér Sándor későbbi belügyminiszter, Klicsu András, a Dimag vezérigazgatója, Pelikán László, az APEH volt bűnügyi főigazgatója és Klapka György, az ismert üzletember is. Utóbbi az emlékiratában indokolta meg, miért Oroszt választotta védőjének:

Mert nem fényezte magát, hanem végighallgatta a történetemet, és amikor két hét múlva újra találkoztunk, szinte szóról szóra megismételte az egészet, mintha egy magnetofonon rögzített volna minden mondatot a fejében. Megnyert azzal, hogy ennyire figyelt, mert fontosnak tartotta az ügyemet, és ilyen briliáns memóriája volt.

A rendszerváltozás utáni időszak egyik leghíresebb gazdasági büntetőpere a Tocsik-ügy volt, amelyben ő az elsőrendű vádlottat védte. Tocsik Márta az állami vagyon kezelőjével, az ÁPV Rt.-vel kötött megbízási szerződések alapján sikerdíjban részesült a belterületi földek után az önkormányzatoknak járó részesedés lealkudásáért. A jogásznő tízszázalékos jutalékot kapott az önkormányzatok által elengedett összegből, így összesen 804 millió forint sikerdíjat vett fel.

Tocsikot különösen nagy kárt okozó csalással és magánokirat-hamisítással vádolták. A per 1997 őszén kezdődött, és a Fővárosi Bíróság Diós Erzsébet vezette büntetőtanácsa 1999-ben felmentette a jogásznőt, majd a Legfelsőbb Bíróság 2000-ben új eljárást rendelt el. Tocsik Mártát 2002-ben négy év börtönre és 640 millió forintos vagyonelkobzásra ítélték, 2003-ban azonban a Legfelsőbb Bíróság felmentette a vádak többsége alól. A jogerős ítélet az akkor már halott ügyvéd védői álláspontját is igazolta.

Diós Erzsébet, aki több mint négy évtizedes büntetőbírói karrierje során Orosz Balázs számos ügyében ítélkezett, évekig hiányolta őt a tárgyalóteremből:

Nagyon sokat tárgyaltam Balázzsal. Az egyik legkiválóbb védőnek ismertem meg, aki mindig felkészülten érkezett a tárgyalásra. Sajátos stílusa volt: ahogy felállt, ahogy beszélt, ahogy kérdezett. A halála után még évekig, amikor balra néztem a tárgyalóteremben, sokszor őt kerestem, hogy majd ott ül.

A jogszabályok értelmezése

Markánsan fogalmazott, sohasem köntörfalazott. Nem nevezte például bajnak, hogy a jogszabályokat értelmezni kell, csak azt, ha egy norma legkorrektebb értelmezése mellett lehet találni A és B megoldást is, ráadásul ezek között szöges ellentét van. Ezért úgy vélte, hogy az államnak kutya kötelessége lenne olyan jogszabályokat alkotni, amelyekből mindenki, különösebb jogi előtanulmányok nélkül, maga is ki tudja olvasni a jogait és kötelezettségeit.

Elvi okok miatt nemcsak a halálbüntetést, hanem a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést is ellenezte:

A szabadságvesztés néhány év – általában hét-tíz év – múltán már rombolja a személyiséget. Ezt a fajta büntetést én olyan kegyetlen, embertelen, kíméletlen szankciónak tartom, ami szerintem az emberi jogokat elismerő és védő magyar alkotmánnyal ellentétes. A Halálbüntetést Ellenzők Ligájának alapító tagja voltam 1990-ben. Most lassan hozzáfoghatunk a Tényleges Életfogytiglani Szabadságvesztést Ellenzők Ligájának megalapításához.

1989 és 1993 között a Magyar ENSZ Társaság emberi jogi tanácsának elnöke, az Állami Szakvizsgabizottság cenzora volt. 1991-ben Eötvös Károly-díjjal jutalmazták, 1999-ben pedig megkapta a Kiváló Ügyvédi Munkáért díjat.

Az utolsó percig ezerrel dolgozott

Orosz Balázs rövid kórházi ápolást követően súlyos betegségben, 57 esztendős korában, 2001. május 15-én hunyt el. Rajongta a családját, jogász feleségét és két fiát, Viktort és Marcellt. Előbbi követte az ügyvédi pályán, utóbbi közgazdász lett.

Halálhíre megdöbbentette a közvéleményt. Ismerősök és ismeretlenek emlékeztek meg róla a különböző internetes fórumokon:

Orosz Balázs végtelenül kulturált és udvarias ember volt. Egyszer összefutottam vele a bíróságon. Látta, hogy én is igazolvánnyal megyek be, és azonnal rám köszönt, hogy kezit csókolom, kollegina, és előreengedett. Pedig nem ismert, soha nem dolgoztunk együtt, én pisis ügyvédjelölt voltam. Aki dolgozott vele, mindenki állítja, hogy egy élmény volt vele dolgozni, akár úgy, hogy ő az ellenfél képviselője, mert eszméletlenül sokat tanulhatott tőle az ember a szakmáról. És az utolsó percig ezerrel dolgozott. Szomorú.

Sokan tisztelték országszerte. Mesélte, hogy egy vidéki nagyvárosban autózva szabálytalanul átlépte a záróvonalat. Megjelent mögötte egy rendőrmotoros. Amikor átadta az iratait, a járőr meglepődött: – Ön Orosz Balázs? – Bólintott, mire a rendőr közölte: – Nézze, nekem három lehetőségem van: feljelenthetem, helyszíni bírságot szabhatok ki, vagy figyelmeztethetem. De én nagyon díjazom az ön rendőrbarát nyilatkozatait, úgyhogy jó utat, ügyvéd úr!

(Borítókép: Egy héttel elhalasztotta a döntést a Legfelsőbb Bíróság az Agrobank-per két jogerős elítéltjének, Kunos Péter volt vezérigazgatónak és Kovács Mihály egykori bankelnöknek a felülvizsgálati eljárásában. Fotó: Rózsahegyi Kálmán / MTI)