Dornbach Alajos volt a rendszerváltozás ügyvédje

Képernyőfotó 2021-06-05 - 22.35.48.png
2021.06.06. 21:33
A rendszerváltozás meghatározó egyénisége volt a napokban elhunyt Dornbach Alajos ügyvéd, korábbi politikus, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő, az Országgyűlés egykori alelnöke. Egész életében az elesettek, az üldözöttek, a kiszolgáltatottak pártján állt.

Akik közel álltak hozzá, nem is ügyvéd úrnak, hanem Lojzinak hívták. Egyáltalán nem sértődött meg ezen, sőt mosolyogva reagált a bizalmas megszólításra. Talpig elegáns, született úriember volt, mégsem érdekelték a külsőségek. Amikor 1993-ban nála jártam a parlamenti irodájában, hogy interjút készítsek az Országgyűlés alelnökével, nem a banklámpás íróasztala mögé ült le, hanem egy barátságos beszélgetősarokba, közel a vendégéhez. Könnyen barátkozott, gyorsan tegeződött. Korántsem jellemezte ez a mentalitás a rögvest magas hivatalba jutott politikusokat.

A rendszerváltozás időszakában ő volt a demokratikus ellenzék ügyvédje, aki egy nem jogállami világban igyekezett jogi támaszt adni. Erről ő így vélekedett:

A demokratikus ellenzék éppen attól volt demokratikus, hogy tudatosan kiindulási alapnak tekintette, hogy a szocialista alkotmányban biztosított, de csak papíron létező emberi és állampolgári jogokkal igenis élni kell, és ezt propagálni kell.

Egy nemzetőr kalandjai

Dornbach Alajos 1936. január 21-én született Ózdon. Ősei a 18. század közepén a Rajna mellől érkeztek Magyarországra, amikor Mária Terézia kilencvennégy szabad költözködési jogú, Köln környéki jobbágycsalád telepítését engedélyezte a Heves megyei Kompoltra és Aldebrőre. A Dornbachok gazdálkodók vagy falusi iparosok voltak, és valamennyien hitbuzgó katolikusok. A kisbirtokos nagyapja mellékfoglalkozásban harangozóként és sekrestyésként is tevékenykedett. Mind az öt gyereküket taníttatták: három kántortanító, egy tanítónő és egy banktisztviselő lett. Édesapja a tanítóképző után zenei tanárképzőt is végzett; az iskolák államosításáig kántortanító, utána általános iskolai tanár volt. Anyai ágon a nagyszülei Borsod megyei vízimolnárok voltak. Nagyanyja hat gyermekkel fiatalon özveggyé vált, de rendületlenül vezette tovább a malmot, és mindegyik gyerekét középiskolába küldte, köztük édesanyját is, aki az angolkisasszonyoknál kitűnő bizonyítványt szerzett.

Édesapja – családja német származása ellenére – nem tanult meg németül, miközben édesanyja színmagyar családban nőtt fel, de a gimnáziumban jól elsajátította a német nyelvet. Szülei nem kevés áldozatot hoztak három gyermekük taníttatásáért. Ráadásul hűek maradtak elveikhez, hiszen a Rákosi-rendszerben Dornbach Alajos és bátyja is egyházi iskolába járt, nyolc évig internátuslakó ciszterci, illetve piarista diákok lehettek. Mindannyian sokra vitték, hiszen húga egyetemi docens és műfordító, bátyja pedig világot járt, sikeres gépészmérnök lett.

Amikor 1954-ben leérettségizett a piaristáknál, bölcsész szeretett volna lenni. Csakhogy abban az évben túl sokan jelentkeztek bölcsésznek, ezért átirányították a pesti jogi karra. 1956 október elején a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) jogi kari választásán a hallgatók leszavazták a párt hivatalos jelöltjét, és őt, aki nem is volt DISZ-tag, távollétében megválasztották az évfolyam DISZ-titkárának. Ennek folyományaként október 23-a után bekerült az egyetemi forradalmi bizottságba, majd beállt az első nemzetőr-alakulatba, amelynek tagjai Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitánytól rendőrigazolványt is kaptak. Bár a forradalom leverése után hosszú ideig fogva tartották, egy Egyetem téri incidensnek köszönhette, hogy nem került börtönbe.

Nemzetőrként szolgálatban voltam az egyetemen, amikor bejöttek az utcáról, hogy a Vén Diák presszó előtt, a jogi karral szemben egy ávóst fogtak el, és meg akarják lincselni. Egy fegyveres társammal, aki csoporttársam és a nemzetőrség parancsnoka volt, kimentünk, bevittük az ávós főtörzsőrmestert az egyetemre, majd később hazakísértük a lakására. 1959-ben, amikor a Gyorskocsi utcában fogva tartottak, mentővallomást tett az ügyemben. Talán ez is közrejátszott abban, hogy két hónap vizsgálati fogság után, 1960 januárjában vádemelés nélkül elengedtek.

Mindvégig kapcsolatban maradt a régi 56-osokkal, Donáth Ferenccel, Andorka Rudolffal, Eörsi Istvánnal, Gáli Józseffel, Szabó Miklóssal, Pomogáts Bélával, Lukácsy Sándorral. Ötvenhat végigkísérte az életét.

Kisvárosi ügyvéd politikai hátterű perekben

1958 őszén Gyöngyösön lett ügyvédjelölt. A Heves Megyei Ügyvédi Kamara elnöke közölte vele, hogy a letartóztatása után megindított fegyelmi eljárást felfüggeszti, és megvárja, kap-e bármiféle utasítást. Nem kapott. 

Noha időközben letette az ügyvédi vizsgát is, mivel négy éven át nem kapott feddhetetlenségi bizonyítványt, nem tudták felvenni az ügyvédi kamarába.

Aztán 1964 őszén panaszt tett az MSZMP Központi Bizottságának adminisztratív osztályánál, ami végül is eredményre vezetett.

Az első politikai hátterű per, amelyben védői feladatot vállalt, nyomban ügyvédi bejegyzése után indult a Gyöngyösi Járásbíróságnál Kunszabó Ferenc íróval szemben, akit a forradalom után bebörtönöztek, és kiszabadulása után szociológusként egy nagyüzemben helyezkedett el. Kunszabó a vállalati vezetők visszaéléseiről szociográfiai riportokat tett közzé a Valóság és az Új Írás című folyóiratokban. A cikkek nem maradtak hatástalanok, mert sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt eljárást indítottak ellene. A tárgyaláson a vádlott mellett tett tanúvallomást mások mellett Hegedűs András volt miniszterelnök, aki civilben szociológus volt, valamint a korszak híres költője, Baranyi Ferenc is. Vallomásaiknak nem kis szerepük volt abban, hogy felmentő ítélet született.

Dornbach a hetvenes évek elején afféle kisvárosi ügyvédként praktizált. Vagyonjogi perek mellett ingatlanügyekben járt el, és már akkoriban is sokat foglalkozott társasház-építések szervezésével. Mezőgazdasági és ipari szövetkezetek vezetői ellen, a gazdasági reform politikai ellenfelei által kreált perek sorában vállalt védelmet.

A Soros Alapítványtól a Fidesz képviseletéig

Viszonylag későn, 36 évesen nősült meg. Tekintettel arra, hogy feleségét a munkája a fővároshoz kötötte, nagy nehezen, kétévi huzavona után sikerült bejutnia egy budapesti ügyvédi munkaközösségbe.

A kezdetektől tanácsadója volt a Szeta (Szegényeket Támogató Alap) szervezőinek. Sokat tett azért, hogy a nélkülözők javára megrendezett képzőművészeti aukciójuk jogszerűségét az akadékoskodó hatóságok se tudják kétségbe vonni.

1983 őszén megbízást kapott Soros Györgytől, hogy képviseletében folytasson tárgyalásokat a kormány illetékeseivel, valamint a Magyar Tudományos Akadémia vezetőivel a Magyarországi Soros Alapítvány létrehozása érdekében.

Az alapítvány 1984 tavaszán kezdett működni, ettől kezdve a fundáció jogtanácsosa lett, majd egy év múlva Soros a kuratórium alelnökévé kérte fel.

1988 tavaszán a Fidesz alapítóit képviselte abban a sajtóperben, amelyet az MTI és a Magyar Hírlap ellen indítottak azért, mert úgy számoltak be a Fidesz megalakulásáról, hogy „alkotmányellenes szervezet” jött létre.

1988 elején Vásárhelyi Miklós megbízásából részt vett a Nagy Imre-perben a perújrafelvételi eljárás kezdeményezésében, amelyet előbb elutasítottak, majd néhány hónappal később törvényességi óvást határozott el az ügyészség. Valamennyi vádlottnak – Kopácsi Sándor és Tildy Zoltán kivételével – Dornbach Alajos volt az ügyvédje. A Legfelsőbb Bíróság 1989. július 6-án az ügyészi óvással egyetértve megállapította, hogy a Nagy Imre és társai ügyében hozott ítéletek törvénysértőek, ezért azokat hatályon kívül helyezte. A sors fintora, hogy Nagy Imre és társai felmentésének napján, a tárgyalás megkezdése utáni percekben halt meg Kádár János.

Egymás után vállalt szerepet politikai jellegű, illetve politikai indíttatású eljárásokban. Így többek közt egyik kezdeményezője volt az egykori koncepciós per, a Standard-ügy felülvizsgálatának, vagy a Dunagate-ügyben Végvári József őrnagy védelmét látta el. 1989-ben pert indított, hogy megakadályozza a Gerbeaud-ház privatizációját és az MSZMP vagyonátmentését a párt egyszemélyes kft.-jébe, a Next 2000-be.

Véleményem szerint a sortüzekért az akkori politikai elit minden tagját, aki azzal a politikai rendszerrel valamiféle közösséget vállalt, közvetve felelősség, mégpedig politikai felelősség terheli. Egészen más kérdés a büntetőjogi felelősség. Számos olyan bűnüggyel találkoztam ügyvédi praxisomban, amikor bár egyértelműen egy zárt körön belül kellett keresni a bűnösöket, a büntetőjogi felelősséget mégsem lehetett egyikük esetében sem megállapítani. Mert ahhoz, hogy valakit büntetőjogilag felelősségre vonjanak, kétséget kizáróan bizonyítani kell: a konkrét következményért személyes felelősség terheli, ok-okozati összefüggés van az ő cselekménye és a bekövetkezett tragikus eredmény között. Azaz a büntetőeljárás sokkal szigorúbb bizonyítási követelményeket támaszt, mint egy történelmi tényfeltáró, történészi elemző munka.

Nem akart megélhetési politikussá válni

Bár igazából sohasem voltak politikusi ambíciói, elkapta a rendszerváltozás sodra. Részt vett 1988 májusában a Tudományos Dolgozók Szabad Szakszervezete, valamint két hónappal később a Történelmi Igazságtételi Bizottság (TIB) megalakulásában, ami eredetileg Nagy Imre és kivégzett társai eltemetési jogának kiharcolását tűzte ki célul.

A TIB 1989 januárjában több heti huzavona után tudott közzétenni egy újsághirdetést a Magyar Nemzetben, amely szerint vállalja az 1956 utáni politikai perekben halálra ítéltek sírhelyének felkutatását és újratemetésük megszervezését. Mivel akkor még a TIB-nek egy irodája sem volt, az én irodámat, az 5. számú Ügyvédi Munkaközösség irodáját adtuk meg címmel, telefonszámmal, ahol jelentkezni lehet. Már az első nap legalább negyven síró hozzátartozó várt a fogadóóra kezdetén, nem fértek be az irodába. Döbbenetes élmény volt.

Alapító tagja volt a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, amely nem sokkal később Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) néven párttá szerveződött. 1989-ben csatlakozott a Független Jogász Fórumhoz. Az SZDSZ színeiben részt vett az 1990-es első szabad országgyűlési választásokon. 1991 őszén a párt elnökválasztásán is indult Tölgyessy Péterrel szemben. Ekkor mondta róla az egyik akkori fideszes vezető:

Dornbach Alajoshoz a Fidesz érzelmileg is közel áll, mert ő volt a szervezet védőügyvédje még 1988-ban is. Dornbach Alajost politikailag kiszámíthatóbbnak, előrelátóbbnak tartom, aki jobban törekszik a politikai konszenzus képviseletére.

1990-től 2002-ig az SZDSZ parlamenti képviselője, 1990–94 között az Országgyűlés alelnöke volt. Nem akart megélhetési politikussá válni, ezért 2002 után visszavonult a politikától és a közélettől.

2021. június 3-án, 85 éves korában hunyt el. Halálhírét még korábbi politikai ellenfelei is megrendülve fogadták. Orbán Viktor miniszterelnök így búcsúzott tőle Facebook-oldalán:

Mindig emlékezni fogunk arra a bátorságra és segítségre, amit a nehéz kommunista diktatúra végóráiban kaphattunk tőle. Nyugodjon békében!

(Borítókép: Dornbach Alajos. Fotó: 168 óra – 1989. 10. 17. / 25. szám / Arcanum)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport