Evező nélkül tilos a kenuzás - jó tanácsok vízitúrázáshoz

Magyarország területén a Duna főága több száz kilométeren keresztül kanyarog, árterének és mellékvizeinek páratlan élővilága a nyári hónapokban a kikapcsolódásra vágyókat mágnesként vonzza. A piacon számos kenukölcsönzési lehetőség nyílik, látszólag tehát minden adott hazai vizeinken a túrázáshoz. A kajak vagy kenu bérléséig nincs is semmi gond, utána azonban adódik a kérdés, hogy vajon ennyi elég-e egy túra lebonyolításához? A bizonytalankodóknak segítünk: nem.

A Római-parton nagy hagyománya van a kézi hajtású hajózásnak, a helyszínen mi is kipróbáltuk, hogy milyen feltételek mellett szállhatunk vízre. A Duna főágán evezve semmilyen különleges engedélyre nem volt szükség, a kenu jogszabályban előírt tartozékait mind megkaptuk a csónakházban a beszállásnál. Az egyetlen említésre érdemes tapasztalat az, hogy bizony a hajót az ügyfélnek kell vízre tennie, ez pedig egy hétszemélyes kenu esetében nem épp a legkönnyebb feladat. A Római-parttól indulva a Lupa sziget megkerülése kényelmesen, a part menti kisebb sodrásban evezve sem több 3 óránál.

Folyóink mellékvizein azonban egy hosszabb túra már nagyobb előkészítést kíván. Ennek bemutatására az egyik legnépszerűbb területet, a Duna Szigetközi-mellékágrendszerét vettük alapul, és ennek bejárási feltételeiről kérdeztük a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatalt. Itt arra hívták fel a figyelmet, hogy

A Natura 2000 besorolású területek nem minősülnek védett természeti területnek, de az ide szervezett, vezetett túrák 100 főtől természetvédelmi engedélykötelesek. Amennyiben a túra fokozottan védett területet is érint, arra már létszámtól függetlenül a belépés is  természetvédelmi engedély köteles. Az eljárás nem épp egyszerű: az engedély iránti kérelmet az illetékes természetvédelmi hatósághoz, elektronikus űrlapon kell benyújtani, ennek mikéntjéről pedig a a kormányhivatal honlapján lehet tájékozódni. Szerencsére a Duna-Régió Víziturisztikai Szövetség oldalán az engedélyköteles vízitúra területekről és a szükséges eljárás lebonyolításáról is ad némi eligazítást.

A szervezett, vezetett túráktól, kirándulásoktól meg kell különböztetni a meg nem hirdetett, egyéni, családi kirándulásokat. Utóbbi túrákhoz nem kell természetvédelmi engedély, amennyiben a túra nem érint fokozottan védett területet. Hogy a példaként szolgáló Duna-ágnak, mely része védett terület, az itt ellenőrizhető. (A hivatkozott térképen pirossal jelölt részeken tilos az evezés, a sárga szín arra figyelmeztet, hogy csak engedéllyel látogatható a terület.)

Természetvédelmi oltalom alatt álló területen a vízitúrázáshoz nem szükséges feltétlenül túravezető jelenléte, itt nincs jogszabályi előírás a túravezető képzettségére vonatkozóan sem.

Hazánk különböző tájegységein az eltérő természeti környezetből adódóan abban lehetnek eltérések, hogy egy-egy védett terület, vízitúrázási célból milyen feltételekkel látogatható - húzta alá a kormányhivatal.  

Szivacs is kell a jogszabály szerint

Nagyon nem mindegy, hogy mivel és az sem, hogy kivel evezünk. A víziközlekedés rendjéről szóló NFM rendelet semmit nem bíz a véletlenre. Az előírás szerint a kajakban vagy kenuban (és minden 2,5 méternél kisebb testhosszúságú csónakban) lennie kell a benne ülők számával azonos számú mentőmellénynek. Emellett minimum egy liter űrméretű vízmerő eszköznek vagy szivacsnak, és kikötésre alkalmas, 5 méter hosszú kötélnek vagy láncnak, amit a vízirendőr is ellenőrizhet. Ugyanakkor nem csak, hogy nem tanácsos, de nem is szabad vízitúrára evezőlapát nélkül elindulni. Erre is figyelt a jogalkotó amikor a szabályrendszerben rögzítette, hogy a csónak hajtásának megfelelően, legalább egy darab evezőnek is lennie kell a hajózónál. 

Érdekes felvetés ugyanakkor, hogy miként szerezhet a jogszabályban megkövetelt vezetési gyakorlatot az az alkalmi túrázó, aki jogkövető állampolgárként csak akkor irányíthatja a járművet, ha a vezetésben már kellő gyakorlattal rendelkezik. Könnyebben ellenőrizhető kívánalom, hogy csak az lehet kormányos, aki nem fáradt, nem áll kábítószer, gyógyszer vagy alkohol befolyása alatt.

A vízitúrázás szinte kötelező eleme a fürdés. Sokan egyszerűen beugranak a vízbe, de a jogszerű fürdésnek saját szabályrendszere van. A szabad vízen tartózkodás alapvető szabályairól szóló BM rendelet hosszasan sorolja, hogy hol tilos fürdeni: például hidak, komp- és révátkelők 100 méteres körzetében, a kijelölt fürdőhelyek kivételével a határvizekben és a városok belterületén lévő szabad vizekben, illetve éjszaka és korlátozott látási viszonyok között. Hat éven aluli, és úszni nem tudó 12 éven aluli gyermek csak felnőtt közvetlen felügyelete mellett fürödhet. Azt is meghatározza a rendelet, hogy mi a fürdés és mi nem az. A vízibiciklizés vagy épp "banánhajó" vízen történő használata például fürdés. Nem minősül viszont fürdésnek  – ki az aki vitatná? – a "gépi berendezéssel vagy más módon meghajtott vízi sporteszköz használata". 

Aki szívesen választaná a nyári pihenésnek ezt a formáját, annak a Magyar Kajak-Kenu-szövetség a Hazai Vizeken rendezvénysorozat keretében – több más programajánlata mellett – augusztus 28-án a Szigetközi beevezést ajánlja, ezzel is népszerűsítve a vízitúrázásra alkalmas, szabadidős helyszíneket.

(Borítókép: Emberek kenuzáshoz készülnek a Dunakanyarban, Nagymarosnál 2021. július 10-én. Fotó: Nagy Zoltán / MTVA / Bizományi)