Mágnások, óceánjárók és egy bankrablás: az Adria-palota 120 évének titkai

2021.08.02. 11:37 Módosítva: 2021.08.02. 11:37
Az egykori magyar óceánjáró flotta történetéből ma már csak egy Szabadság téri palota maradt meg mementóként. Az Adria-palota 120 éves történetét bemutató kötetről Zsigmond Gábor, a Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese osztott meg részleteket.

A budapestiek körében kifejezetten gyűlölt Neugebäude, az osztrák elnyomás szimbólumaként számontartott katonai erődítmény helyén épült fel a múlt század fordulóján a mostani Szabadság tér Zoltán utcai sarkánál az Adria-palota, melyet Zsigmond Gábor, a Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese mutatott be mintegy 230 oldalas, a BDPST Zrt. gondozásában megjelent kötetükben. A Hazának használj! – Az Adria-palota története című könyv társzerzője Tiborcz István, az épület jelenlegi tulajdonosa.

Az épület 1902-től egészen napjainkig tartó történetével, a falai között zajló események és szereplők által, a maga mikrovalóságában követi végig Magyarország történetét.

A katonai létesítményt 1897-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa vette át a katonai kincstártól, majd néhány év leforgása alatt több mint 20 épületet húztak fel a helyén, kialakítva a kor irodanegyedét. Ekkor épült fel itt a Tőzsdepalota, az Osztrák–Magyar Bank épülete és az Adria-palota is.

A könyv szerzője az Indexnek a múlt század miliőjéből, illetve az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Részvénytársaság székhelyéről villantott fel néhány epizódot. 

A fiumei kikötőbe már akkor hihetetlen összegeket ölt a magyar kormányzat, noha teljesen alkalmatlan volt a világtengerek kereskedelmi hajóforgalmának bonyolítására. Az állami fejlesztés után viszont Európa tizedik legforgalmasabb kikötőjévé vált.

Ekkor épült meg egyébként a Budapest–Fiume-vasútvonal is. Maga az Adria hajózási cég is egy brit–magyar vegyesvállalatként indult, majd alakul át másfél éven belül magyar társasággá. A fiumei rakparton áll a Szabadság téri épület párja, az 1800-as évek végén innen irányították a társaságot. Mindkét épület homlokzatán ott áll a négy égtájat szimbolizáló szobor: egy egyiptomi, egy japán, egy indián és egy európai ember figurája, ezek az allegorikus alakok ma is láthatóak. Az épület falai között tartották az igazgatósági üléseket, és itt döntöttek a Kárpát-medence árufölöslegének kihajózásáról: Brazíliába magyar lisztet szállítottak, talpfát az észak-afrikai vasútvonalakhoz.

A történet végét az okozta, hogy az első világháborúban a több mint 30 hajóból álló óceánjáró flotta egy része beszorult az Adriára, több tagját az antant foglalta le, a trianoni békediktátum következtében pedig maga a fiumei kikötő is elveszett Magyarország számára. Az Adria Tengerhajózási Részvénytársaság olasz tulajdonba került. Miután a hajózási társaság az olasz cég leányvállalataként Magyarországon eljelentéktelenedett, a húszas években kiköltözött a Szabadság téri épületből.

Zsigmond Gábor azt mondja, elég ma besétálni az Adria-palotába, és az ember máris a tenger mélyén, egy elsüllyedt luxus-óceánjáróban érezheti magát.

„A maga porosságában is impozáns épület híven reprezentálja azt a nemzetépítő igyekezetet, ami a dualizmus időszakát jellemezte.”

A második világháború után a várban szétlőtt kormányzati intézményekből költöztek át az Adria-palotába, a szocializmus évtizedeiben pedig már az Expressz Utazási Irodát találjuk a falai között, de itt székelt az Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége is. A rendszerváltás forgataga aztán ez utóbbit kisöpri, 1994-ben társasházzá alakítják, a több mint ezer négyzetméter területet használó Expresszt 2007-ben számolják fel. Az épület reprezentatív tereit a filmes szakma is felfedezi magának, itt forgatták egyebek mellett a Die Hard 5 és a Titanic-sorozat egy-egy jelenetét is. A legújabb hírek szerint pedig teljeskörűen felújítják.

Annak kapcsán, hogy az Adria-palota a Tiborcz István – Orbán Viktor veje – érdekeltségébe tartozó BDPST Group tulajdonába került, azt is megkérdeztük a kötet szerzőjétől, hogy a könyvnek hogyan lett társszerzője az épület új tulajdonosa. Zsigmond Gábor elmondta, Tiborcz István elsősorban a jogtörténeti forrásokat dolgozta fel, jogászként ez a terület állt a legközelebb hozzá. Ebből a részből derült ki, hogy az Adria egy államilag támogatott vállalat volt, amely brit–magyar vegyesvállalatból alakult át magyar céggé. Az állami szerepvállaláshoz azonban törvényi szabályozásra volt szükség. A társszerző, mint az Adria-palota fejlesztője az épület részletes restaurálási dokumentációjának összegyűjtésében és feldolgozásában is komoly szerepet vállalt, így állt össze egésszé a magyar történelem nyomait magán hordozó épület története. 

A könyv az Adria-palota mintegy 120 évébe enged bepillantást, miközben az itt lakó, köztiszteletben álló mágnások, politikusok, az öngyilkos tőzsdecápa, a szocialista médiaszemélyiség és egy bankrablás történetét is feleleveníti.