További Belföld cikkek
- Karácsony Gergely: Vitézy Dávid nem tudja megemészteni, hogy nem lett főpolgármester
- Orbán Viktor: Magyarországon bebizonyítottuk, hogy a patrióták sikeresen tudnak kormányozni
- Kedd déltől újra birtokba vehetik a friss levegőre vágyók a Margitszigetet
- Magyar Péter Manfred Weberrel találkozott Brüsszelben, odaszúrt Deutsch Tamásnak
- Mumifikálódott holttestet találtak egy sóskúti ház kertjében
"Ott feküdtek a fehér holttestek, beszórva fehér mésszel, egymás hegyére-hátára dobálva. Gyerekként fel sem fogtam, hogy mik azok. De jóval később, évekkel a kiszabadulásom után lidérces álmokban megjelent ez a szörnyű látvány: ott állok Hamburgban a városháza árkádja alatt, és a körülöttem lévő emberek azt mondják, hogy velük kell mennem. De én azt felelem, nem tudok menni, mert a föld tele van holttestekkel."
A fenti mondatok egy félig cigány származású kislánytól, Elsétől származnak, aki megjárta Aushwitzot. Egyike azoknak, akik – hatalmas szerencséjének köszönhetően – élve hagyták el a koncentrációs tábort. A 77 évvel ezelőtti eseményekről még mindig kevés a dokumentáció, történelemkönyvekben nem említik azt az augusztus 2-ai éjszakát, amikor megközelítőleg háromezer cigányt küldtek a halálba.
Látható előjelek
A végzetes éjszaka kezdetei korábbra nyúlnak vissza, amikor Németországban az 1935–ben elfogadott állampolgársági törvény a zsidók mellett a cigányokat is kirekesztette.
A magyarországi romák állami szintű megkülönböztetése már 1928-tól érzékelhető volt, amikor rendeletbe foglalták az országos cigányrazziák megtartását, majd 1938-ban hivatalosan is kimondták: a romák, mint népcsoport, nem tekinthető megbízhatónak.
A német megszállást követően – 1944 márciusa után – legalább harminc gettót és munkatábort hoztak létre, ahol több tízezer romát dolgoztattak embertelen körülmények között. A nyilas hatalomátvételt követően főként a nyugat-dunántúli megyékből szervezetten gyűjtötték össze a romákat, akiket
a komáromi Csillagerődbe hurcoltak.
Itt embertelen körülmények között tartották őket: voltak, akik hónapokon át betegen kínlódtak és csak minimális élelmiszerhez, gyógyszerhez jutottak. A gyerekes anyákat és az öregeket végül elengedték, ám ahová hazatértek, ott legtöbbször már csak a lerombolt viskóik maradványa fogadta őket.
Mégis ők jártak jobban, mint azok a munkaképes cigányok, akiket később bevagoníroztak, és elszállítottak valamelyik koncentrációs táborba.
Utazás a halálba
Kaptam nyolc lövést, karba, a lábamba, az oldalamba, ide is, meg a combomba is. Nyolc helyre. Én éltem túl, meg még egy kislány. Amikor már csend lett, kihoztak a bakterházból egy karbidlámpát és megvizsgáltak minket. Én csak benn feküdtem a gödörben; nem mozogtam. Mikor eltávoztak és csönd lett, mindenkit megnyomtam magam körül, hogy melyik él még.
Ezt már Lakatos Angéla, Mici elevenítette fel, akinek a gödörben maradt az anyja, az apja, a testvérei, a gyerekei.
A történészek szerint 1944. november 2-án indult meg szervezetten az országban egész roma családok internálása. Pontos számot a kutatók sem tudnak mondani, csupán bizonytalan találgatás alapján öt- és hetvenezer közé teszik azoknak a magyarországi romáknak a számát, akik a holokauszt során vesztették életüket.
A hiányos nyilvántartások miatt vitatott a számadat mind a mai napig.
Az azonban bizonyos, hogy az auschwitz-birkenaui tábor II/E cigánylágerét 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszaka felszámolták. A katonák kutyákkal vették körbe a barakkokat, az ellenállókat lelőtték, majd az akkor még életben lévő 2897 cigány rabot gázkamrába küldték.
Elkésett emlékezet
A Cigány Világszövetség 1972-ben javasolta, hogy az áldozatokra augusztus 2-án emlékezzenek világszerte. Az Európai Parlament 2015-ben nyilvánította augusztus 2-át a Holokauszt Roma Áldozatainak Emléknapjává.
A szörnyű auschwitz-birkenaui éjszakára emlékezve augusztus 2–án koszorúzásokat, virrasztást, megemlékezést tartanak országszerte az áldozatok emlékére, akik közül csupán néhányan élnek ma már.
A történelemkönyvekből kimaradt vérengzés éjszakáját dokumentumfilmmel eleveníti fel a Roma Produkciós Iroda és ma mutatják be a Megsemmisítésre ítélve című dokumentumfilmet. Joka Daróczi József ötlete alapján a forgatókönyvet Kalla Éva írta és a filmet Papp Róbert rendezte.
A ma este először látható film hangvétele egyedi. Egy öreg cigány ember, akit Szegedi Dezső játszik, a fiataloknak egy táborozás alkalmával, a tűz körül üldögélve meséli el, a roma nép történelemének legdrámaibb éjszakáját
– számolt be a film történetéről Papp Róbert, rendező, aki hozzátette, fontos volt számukra az, hogy az emlékezést mellett kutatók, szakemberek, és az áldozatok hozzátartozói is megszólaljanak.
A cikkben szereplő idézetek a Roma Sajtóközpont Porrajmos című kiadványából származnak. A visszaemlékezések teljes terjedelmükben itt olvashatóak.
(Borítókép: Gyermek túlélők egy csoportja szögesdrót kerítés mögött a náci koncentrációs táborban, Auschwitz-Birkenauban 1945. január 27-én. Fotó: Alexander Vorontsov / Galerie Bilderwelt / Getty Images)