Zsófia
17 °C
21 °C

Mészárlás, amiről csak néhány könyv ír

GettyImages-89277106
2021.08.02. 20:30

"Ott feküdtek a fehér holttestek, beszórva fehér mésszel, egymás hegyére-hátára dobálva. Gyerekként fel sem fogtam, hogy mik azok. De jóval később, évekkel a kiszabadulásom után lidérces álmokban megjelent ez a szörnyű látvány: ott állok Hamburgban a városháza árkádja alatt, és a körülöttem lévő emberek azt mondják, hogy velük kell mennem. De én azt felelem, nem tudok menni, mert a föld tele van holttestekkel."

A fenti mondatok egy félig cigány származású kislánytól, Elsétől származnak, aki megjárta Aushwitzot. Egyike azoknak, akik – hatalmas szerencséjének köszönhetően – élve hagyták el a koncentrációs tábort. A 77 évvel ezelőtti eseményekről még mindig kevés a dokumentáció, történelemkönyvekben nem említik azt az augusztus 2-ai éjszakát, amikor megközelítőleg háromezer cigányt küldtek a halálba.  

Látható előjelek 

A végzetes éjszaka kezdetei korábbra nyúlnak vissza, amikor Németországban az 1935–ben elfogadott állampolgársági törvény a zsidók mellett a cigányokat is kirekesztette. 

A magyarországi romák állami szintű megkülönböztetése már 1928-tól érzékelhető volt, amikor rendeletbe foglalták az országos cigányrazziák megtartását, majd 1938-ban hivatalosan is kimondták: a romák, mint népcsoport, nem tekinthető megbízhatónak.

A német megszállást követően – 1944 márciusa után – legalább harminc gettót és munkatábort hoztak létre, ahol több tízezer romát dolgoztattak embertelen körülmények között. A nyilas hatalomátvételt követően főként a nyugat-dunántúli megyékből szervezetten gyűjtötték össze a romákat, akiket

a komáromi Csillagerődbe hurcoltak. 

Itt embertelen körülmények között tartották őket: voltak, akik hónapokon át betegen kínlódtak és csak minimális élelmiszerhez, gyógyszerhez jutottak. A gyerekes anyákat és az öregeket végül elengedték, ám ahová hazatértek, ott legtöbbször már csak a lerombolt viskóik maradványa fogadta őket.

Mégis ők jártak jobban, mint azok a munkaképes cigányok, akiket később bevagoníroztak, és elszállítottak valamelyik koncentrációs táborba.   

Utazás a halálba 

Kaptam nyolc lövést, karba, a lábamba, az oldalamba, ide is, meg a combomba is. Nyolc helyre. Én éltem túl, meg még egy kislány. Amikor már csend lett, kihoztak a bakterházból egy karbidlámpát és megvizsgáltak minket. Én csak benn feküdtem a gödörben; nem mozogtam. Mikor eltávoztak és csönd lett, mindenkit megnyomtam magam körül, hogy melyik él még.

Ezt már Lakatos Angéla, Mici elevenítette fel, akinek a gödörben maradt az anyja, az apja, a testvérei, a gyerekei. 

A történészek szerint 1944. november 2-án indult meg szervezetten az országban egész roma családok  internálása. Pontos számot a kutatók sem tudnak mondani, csupán bizonytalan találgatás alapján öt- és hetvenezer közé teszik azoknak a magyarországi romáknak a számát, akik a holokauszt során vesztették életüket.

A hiányos nyilvántartások miatt vitatott a számadat mind a mai napig. 

Az azonban bizonyos, hogy az auschwitz-birkenaui tábor II/E cigánylágerét 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszaka felszámolták. A katonák kutyákkal vették körbe a barakkokat, az ellenállókat lelőtték, majd az akkor még életben lévő 2897 cigány rabot gázkamrába küldték.

Elkésett emlékezet

A Cigány Világszövetség 1972-ben javasolta, hogy az áldozatokra augusztus 2-án emlékezzenek  világszerte. Az Európai Parlament 2015-ben nyilvánította augusztus 2-át a Holokauszt Roma Áldozatainak Emléknapjává. 

A szörnyű  auschwitz-birkenaui éjszakára emlékezve augusztus 2–án koszorúzásokat, virrasztást, megemlékezést tartanak országszerte az áldozatok emlékére, akik közül csupán néhányan élnek ma már.  

A történelemkönyvekből kimaradt vérengzés éjszakáját dokumentumfilmmel eleveníti fel a Roma Produkciós Iroda és ma mutatják be a Megsemmisítésre ítélve című dokumentumfilmet.  Joka Daróczi József ötlete alapján a forgatókönyvet Kalla Éva írta és a filmet Papp Róbert rendezte.

A ma este először látható film hangvétele egyedi. Egy öreg cigány ember, akit Szegedi Dezső játszik,  a fiataloknak egy táborozás alkalmával, a tűz körül üldögélve meséli el, a roma nép történelemének legdrámaibb éjszakáját

– számolt be a film történetéről Papp Róbert, rendező, aki hozzátette, fontos volt számukra az, hogy az emlékezést mellett kutatók, szakemberek, és az áldozatok hozzátartozói is megszólaljanak. 

Megsemmisítésre ítélve - előzetes

A cikkben szereplő idézetek a Roma Sajtóközpont Porrajmos című kiadványából származnak. A visszaemlékezések teljes terjedelmükben itt olvashatóak.

(Borítókép: Gyermek túlélők egy csoportja szögesdrót kerítés mögött a náci koncentrációs táborban, Auschwitz-Birkenauban 1945. január 27-én. Fotó: Alexander Vorontsov / Galerie Bilderwelt / Getty Images)