Előválasztási erőviszonyok: a Jobbik és a DK lehet az ellenzék domináns ereje

A választásmatematikai szükségszerűség és az ellenzéki közvélemény régóta azt diktálta, hogy minden körzetben egyetlen kihívót állítsanak a Fidesszel szemben, és Orbán Viktornak is egy, összellenzéki riválisa legyen.

Az is az előnyök közé sorolható, hogy az ellenzéken belüli konfliktusokat bő fél évvel a 2022-es választások elé, a kampányidőszakon kívülre hozták.

A fő hátrány, hogy az előválasztás rengeteg erőforrást és energiát igényel, amelynek jelentős része olyan körzetekre megy el, ahol vélhetően egyébként is ellenzéki siker született volna.

Az ellenzék pedig fókuszt is veszít, nem a bizonytalan szavazókat próbálja megszólítani olyan témákkal, mint például az infláció, a járványhelyzet, az egészségügy vagy az oktatás, mert a kommunikációjukat a törzsközönségnek szóló üzenetek dominálják.

Lesz verseny

Több kritika éri az előválasztást a háttéralkuk miatt, amelyek korlátozzák a voksolók érdemi beleszólását a versenybe. A 21 Kutatóközpont megítélése szerint ez az állítás nem pontos, mert egyrészt kontextust téveszt, figyelmen kívül hagyja, hogy a szavazók a Fidesznél továbbra sincsenek bevonva a jelöltállítási folyamatba, ahogy a korábbi ellenzékben sem voltak.

Most először igen, ráadásul több, eddig megingathatatlannak tűnő ellenzéki politikus, például Tóth Csaba, Molnár Gyula, Szabó Szabolcs vagy Szabó Sándor kényszerül nyílt végű versenyre, ahogy a pártok szervezeti hierarchiájában magas szinten elhelyezkedő személyek is, a jobbikos Ander Balázstól kezdve a momentumos Hajnal Miklóson keresztül a DK-s Kálmán Olgáig vagy a párbeszédes Tordai Bencééig. A tárgyalóasztaloknál aligha lett volna kétséges, hogy rajthoz állnak 2022-ben.

Sokszor pont az együttműködés teszi szorossá az addig lefutottnak tűnő versenyt, például Szombathelyen Czeglédy Csaba ismertsége és beágyazottsága miatt egyértelmű esélyes lett volna, ha minden párt saját jelöltet indít, de kiélezte a küzdelmet az, hogy a Jobbik, a Momentum és az MSZP–Párbeszéd is beállt Ungár Péter mögé.

Összesen 11 olyan körzet lesz, ahol egyetlen induló van, az elemzés emellett számol nagyjából további egytucatnyi olyannal, ahol csak egy jelölt mögött lehet érdemi társadalmi támogatottság. A 106 körzet négyötödében viszont legalább két, helyben is érdemi népszerűséggel rendelkező párt indulója csap össze.

A Jobbik és a DK járhat a legjobban

A 21 Kutatóközpont becslése szerint

A Jobbik felülreprezentált a billegő és a kormánypárti választókerületeknél, ha földcsuszamlásszerű ellenzéki siker lenne, elsősorban a Jobbik, másodsorban a DK és a Momentum járna a legjobban.

Három körzettípust különböztettek meg a tanulmányban:

• 30 ellenzéki körzet, ahol a korábbi választási eredmények alapján szinte biztos az ellenzéki siker.
• 35 billegő körzet, ezekben dőlhet el a választás, szoros verseny várható.
• 41 kormánypárti körzet, ahol a korábbi választási eredmények alapján szinte biztos a Fidesz–KDNP sikere.

	Jobbik	DK	Momentum	MSZP	Párbeszéd	LMP
összes körzet	34	29	20	11	7	5
inkább ellenzéki	4	8	7	5	5	1
billegő	14	9	6	3	1	2
inkább kormánypárti	16	12	7	3	1	2

Ebből három fontos megállapításra következtetnek:

• Becsléseik szerint senki nem fog tarolni, minden párt körülbelül a választóközönségével arányosan számíthat nyerhető egyéni körzetekre és majd frakcióra.
• A legkisebb frakcióra, az LMP-re is szükség lehet az esetleges ellenzéki mandátumtöbbség fenntartásához. Ha a Karácsony Gergelyt támogató három pártot – MSZP, Párbeszéd, LMP – egy blokknak tekintjük, akkor négy hasonló erejű ellenzéki tömörülésre lehet számítani, ahol mindegyik képes a többit blokkolni, és egyik sem nélkülözhető a kormánytöbbséghez.
• Már a kampányban is egymásra utaltak lesznek a tagok, ha a négy blokkból az egyik képviselői gyengébben kampányolnak, önmagában veszélyezteti a kormánytöbbség kialakítását, ami a jelenlegi kutatások alapján akár néhány választókerületen is múlhat. A billegő körzetek nagy többségét az ellenzéknek meg kell nyernie a kormányváltáshoz.

Döntő lehet a részvétel

Az előválasztás egyik döntő faktora a mozgósítás; a legelkötelezettebb szavazótáborral a DK rendelkezik, az elemzés szerint nekik az alacsony, 200-300 ezres részvétel kedvezne. Ha viszont a félmillió magasságáig is felmenne a részvétel, Dobrev Klára kevésbé elkötelezett szavazók körében látható elutasítottsága miatt változhatna a helyzet.

Az alkukkal és a visszalépésekkel összefüggésben kifejtik, hogy a DK érdekelt a sokjelöltes konstelláció fenntartásában, az ilyeneknél 30-35 százaléknyi szavazó is elég lehet a győzelemhez, két releváns szereplő talpon maradása esetén könnyen kialakulhat a legelutasítottabb párt jelöltje elleni választói koalíció.

(Borítókép: Csorba Dániel / Index)