Depresszió, öngyilkosság – az állami gondoskodásban élő gyermekeket fokozottan megviselte a Covid

Index október7 v2
2021.10.07. 18:36
Egyszer nekik is mindenük megvolt. Aztán mindent elveszítettek. Ismerjük meg az ő történetüket, tegyünk egy lépést egymás felé! – ezzel a mottóval indult útnak minden idők egyik legnagyobb média-összefogása, amely a családjuktól elszakított gyermekekre hívja fel a figyelmet. Október 7-e mostantól az állami gondoskodásban élő gyermekek napja. Ebből az alkalomból az SOS Gyermekfalvak kommunikációs igazgatója lapunknak elmondta: a járvány ezt a területet is negatívan érintette; amellett hogy a gyerekeket nehezebb volt elhelyezni, a depresszióra és az öngyilkosságra való hajlam is nőtt a körükben.

Ma 23 ezer gyermek él a családjától elszakítva, és sajnos további 140 ezer fiatalkorút bármikor elvehetnek a szüleitől. Az SOS Gyermekfalvak alapítványa már régóta szeretett volna egy dedikált napot, amikor a családjuktól elszakított gyermekek a figyelem középpontjába kerülhetnek. A média-összefogás – amelyhez ötvenhat médium, köztük az Index is csatlakozott – azért is fontos, mert a veszélyben élő gyermekek száma az európai trendhez igazodva hazánkban is fokozatosan nő.

„A gyerekek többsége bántalmazás, elhanyagolás, a szülők szenvedélybetegsége, halála miatt kerül állami gondoskodásba, de már önmagában a szegénységnek is számos negatív következménye lehet. 

Bizony vannak olyan családok, akik betegség esetén nem tudnak gyógyszert venni gyermekeiknek, míg más fiataloknál az iskolai teljesítmény romlik le a rossz körülmények következtében.

Fontos kiemelni, hogy ezek a gyerekek itt élnek köztünk, ők azok, akik anyák napján nem tudnak kinek verset mondani, akik az ünnepeket sem tudják vér szerinti szüleikkel együtt tölteni” – jelentette ki az Indexnek Romet-Balla Ágnes, az SOS Gyermekfalvak adománygyűjtési és kommunikációs igazgatója.

Magyarországon a családból kiemelt fiataloknak csupán egy százaléka árva, 99 százalékuknak van családja, csak az adott pillanatban ez a család nem alkalmas arra, hogy gyermeket neveljen. A szétszakítás ugyanakkor mindenki számára komoly traumát jelent, így hosszú távon mindig az a cél, hogy a családok egyesülhessenek, még akkor is, ha ez csak kevés esetben valósulhat meg ténylegesen.

„Hazánkban a gyerekek átlagosan öt-hat évet töltenek állami gondoskodásban, de fontos, hogy ez idő alatt is a vér szerinti szülőkhöz közel, legfeljebb hatvan kilométerre legyenek. Ha csak lehet, a gyerekeket nevelőszülőknél helyezzük el, de erre sajnos nem mindig van lehetőség, így az intézményi ellátásra is nagy szükség van. 

Hazánkban 23 ezer gyermekre jut nagyjából 5600, maximum hatezer nevelőszülő, de körülbelül 7500-ra lenne szükség ahhoz, hogy mindenki családban nevelkedhessen.

Bár az elmúlt években javult a helyzet, a nevelőszülőknek még nagyobb megbecsültség kellene ahhoz, hogy minél többen kedvet kapjanak, és a kapacitásproblémák megoldódjanak” – mondta Romet-Balla Ágnes, aki kiemelte azt is, hogy bizony a koronavírus-járványt a gyermekvédelem is megsínylette.

  • A biztonság és a stabilitás kiveszett a családok életéből, pedig a nevelőszülői hálózat biztosításához elengedhetetlen a nyugodt és kiszámítható környezet.
  • A gyerekek a korlátozások miatt nehezen vagy egyáltalán nem találkozhattak vér szerinti szüleikkel. Mindez sokakat nagyon megviselt, számukra a múlthoz köthető egyetlen kapcsolódási pont veszett el ezzel.
  • Az örökbefogadás akadozott, az ismerkedésre szánt találkozók ugyanis a szabályok miatt számtalanszor elmaradtak.
  • A gyermekvédelmi intézményekre is kijárási tilalom vonatkozott, így a gyerekek nem mozdulhattak ki, a bezártság őket is megviselte.

„Az állami gondoskodásban élő gyermekek extraérzékenyek, nehezebben adaptálódnak a változásokhoz, így sajnos a járvány idején az ő körükben is nőtt a depresszióra és az öngyilkosságra való hajlam” – árulta el az adománygyűjtési és kommunikációs igazgató.

Fontos, hogy a testvérek együtt maradhassanak

Az SOS Gyermekfalvak alapítvány 37 éve segíti a magyar államot a gyermekvédelembe került gyerekek ellátásában. Az első gyermekfalu Battonyán jött létre, de jelenleg Orosházán, Kecskeméten és Kőszegen, illetve a települések hatvan kilométeres körzetében tartanak fenn nevelőszülői hálózatot, míg sok más településen ifjúsági házakat is működtetnek.

Elsődleges feladatuknak tekintik, hogy szerető, biztonságos családot nyújtsanak azoknak a gyerekeknek, akik valamilyen okból nem élhetnek a vér szerinti szüleikkel. Az SOS-ben a gyerekek nevelőszülői családokban nőhetnek fel, az elhelyezéskor arra is törekednek, hogy a testvéreket ne szakítsák el egymástól, hiszen sokszor ez az egyetlen fennmaradó családi kapcsolatuk. Eddig körülbelül ezer gyermeket neveltek fel, egy gyermek átlagosan öt évet tölt náluk.

Ha baj van…

Van és kell is, hogy legyen segítség a bajban! Ha egy gyermeket bármilyen módon veszélyeztetnek, az úgynevezett jelzőrendszer tagjainak hivatalból jelentési kötelezettségük van. Köztük a védőnőnek, a gyermekorvosnak, minden pedagógusnak, a családsegítő szolgálatoknál, valamint a gyámhivataloknál dolgozóknak, vagyis mindazoknak, akik hivatásszerűen gyerekekkel foglalkoznak. Ugyanakkor minden állampolgár a tágan értelmezett jelzőrendszer tagja, azaz ugyanúgy jelentenie kell például a rendőrség vagy a gyámhivatal felé, amennyiben egy környezetében lévő gyermek bántalmazásáról értesül. A helyi gyámhivatal, családsegítő és rendőrség mellett a nap 24 órájában, anonim módon kérhetünk segítséget telefonon, illetve cseten és már applikáción keresztül is az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) szakképzett munkatársaitól a +36-80-20-55-20-as telefonszámon, valamint a Kapcsoljegyből.hu oldalon. A Vansegítség.hu szintén opció a bántalmazottaknak, akik személyesen is felkereshetik az országszerte elérhető áldozatsegítő központokat, ahol a szakemberek többek között ingyenes jogi és pszichológiai tanácsokat adnak az áldozatoknak.

Az Index állami gondozott gyerekekről szóló képgalériáját ITT tekintheti meg. 

(Borítókép: Csorba Dániel / Index)