Lengessen lepedőt a légimentőknek!

Bágyadt őszi napsütés fürdeti a légimentők sárga-fehérre mázolt budaörsi bázisának épületegyüttesét. Melenget a napsugár, lengedez a szellő, zöldell a fű a helikopterleszálló vakítóan fehér betonnégyzete körül. Szinte idilli a kép.

A bázis az M1, M7, M0 autópályák közvetlen közelében üzemel, a forgalom ideszűrődő moraja miatt itt csupán viszonylagos csendről beszélhetünk, amit azonban időről időre hangos csengőszó ver fel. Nem afféle fülsértő, gyomorba markoló riadó ez, inkább olyan, mint az iskolai tanórákra hívó hangjelzés, ám untig elég ahhoz, hogy mire a nézelődő körülnéz, lássa, amint a várakozó helikopter szárnyai mintegy varázsütésre körbe-körbe lendülnek, és a csillogó mentőjármű felé piros-fekete overallba öltözött alakok indulnak feszes, magabiztos járással. A mentőorvos és a paramedikus.

Ottjártunk délelőttjén ez a jelenet háromszor ismétlődött meg, háromszor szólította el a csengőszó a mentőorvost, a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatóját, Dr. Radnai Mártont is, akivel ennek megfelelően meglehetősen szaggatottan indult a beszélgetésünk a légimentők munkájáról. Első nekifutásra éppen csak a kézfogásig és a bemutatkozásig jutottunk, hogy aztán néhány perccel később már az irányítóközpontban elhelyezett monitorok egyikén aprócska kék jelként lássuk viszont vendéglátónkat és a mentőhelikoptert, amint épp Gödöllő felé tart; onnan érkezett ugyanis a riasztás.

Az irányítóközpont

Amíg a mentőegység visszatérésére várunk, betekintést nyerünk az irányítóközpont munkájába. Itt dolgozik a légimentő-koordinátor, akihez 

Ilyenkor a budaörsi bázis koordinátora a rendelkezésére álló adatok alapján kiválasztja az ország légimentőbázisai közül azt, ahonnan a leghamarabb érkezhet a helyszínre a segítség. Nem mellékesen egy hatalmas monitor osztott képein valós idejű kamerafelvétel mutatja, mi az aktuális helyzet a többi bázison, ott-tartózkodik-e épp a helikopter.

Előfordul azonban olyan is, hogy a mentésre induló helikopter végül dolgavégezetlenül tér vissza a légi bázisra. Ez történt ottjártunk alkalmával a gödöllői riasztás esetében is, amikor a helyszínre ugyancsak kiérkező mentőautó orvosa rádión jelezte, nincs akkora baj, hogy a légimentőknek is segítséget kelljen nyújtaniuk. Mindezt az irányítószobában Bárdos Péter és Mohai Attila paramedikus mondja el, aki megmutatja a képernyőn azt is, merre jár épp a visszaforduló, HA-HBH lajstromjelű Eurocopter, amely 230 km/óra sebességgel száguldva várhatóan perceken belül visszaér Budaörsre, hiszen a közeledését jelző kék nyilacskát már a Duna fölött látjuk. Mint kiderül,

A konkrét esetben ez azt jelenti, hogy a riasztástól számított tíz percen belül a légimentők Budaörsről Gödöllőre érkeztek, de mivel nem kellett leszállniuk a helyszínen, az egész oda-vissza akció lezajlott nagyjából húsz perc alatt.

Autóstoppos légimentők

A landolásig hátralévő időben a két paramedikus sztorijait hallgatom. Arról beszélnek, milyen különös nehézségekkel kell néha megküzdeniük a légimentőknek. 

Ilyenkor a találékonyságé a főszerep, magyarázzák. Előfordult már, hogy hordággyal integetve stoppoltak, de az is, hogy különleges erdészeti jármű segítségével jutottak el végül a mentés helyszínére. Ha tehát olvasóink a jövőben az út mentén sárga mentőhelikoptert és piros overallos integető embereket látnak, ne rökönyödjenek meg, inkább álljanak meg, mert néha a segítőknek is segítségre van szükségük.

A helikopternek mindenki integet

Ha már az integetésnél tartunk, nem árt tudni, hogy két-háromszáz méteres magasságból 

Ezért a légimentők ezúton is azt kérik, hogy érkezésüket várva a bejelentő valamiféle jól látható tárggyal – például egy fehér lepedővel vagy törölközővel –, széles mozdulatokkal integessen, hogy megkönnyítse a pilóta dolgát. Egyébként az integetéssel nincs gond – mondják élcelődve, hiszen nemegyszer megesett velük, hogy amikor egy-egy népesebb környéken kellett leszállniuk, az ereszkedő helikoptert látva a földről mindenki kedves integetéssel üdvözölte őket. Bizony, olyankor is jól jött volna egy nagy fehér lepedő annál, aki valójában a mentők segítségét kérte.

Gyermekkori álomból hivatás

A budaörsi légi bázison azonban nincs szükség fehér lepedőre a leszálláshoz, északkelet felől feltűnik az égbolton a már ismert sárga Hotel-Alfa-Hotel-Bravo-Hotel lajstromjelű gép, amely ereszkedés közben éktelen szélvihart kavar maga körül, hogy aztán az amerikai filmszínészeket idéző kiállású legénység kipattanjon a járműből, és közülük kiválva, fehér bukósisakját levéve felismerjem dr. Radnai Mártont, a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatóját. Ezúttal szerencsénk van, hosszú percekig tudunk zavartalanul beszélgetni a légimentők munkájáról, illetve ennek a különös hivatásnak a szépségeiről.

Radnai Márton gyerekkori szerelemnek tekinti a mentőzést, és azt mondja, ő maga már az orvosi egyetemi tanulmányai idején elkezdett a földi mentőszolgálatnál dolgozni. Mindig arra készült, hogy a sürgősségi ellátásban részt vehessen, majd végül az egyetem elvégzése után aneszteziológus-intenzív terápiás szakorvos lett. Később bekapcsolódott a légi mentésbe, 2010-ben került a légi mentőkhöz, ahol 2016-tól orvosigazgatóként dolgozott, tavaly november óta pedig az ügyvezető igazgatói teendőket látja el, irányítja az országos légi mentést.

Arról kérdezem, milyen egy ideális légi mentős személyisége, hiszen sokak számára maga a repülés is stresszel jár, nem beszélve a rengeteg emberi tragédiáról és szörnyűségről, amelyeket látni kényszerülnek és amelyeknél helytállnak, életeket mentenek, újraélesztenek. Kiderül, hogy 

Mindezt azért, hogy ha valahol nagy a baj, gyorsan oda tudjanak érni, és higgadtan, szakszerűen tudjanak segíteni. Persze a légimentők is eltérő személyiségek, így a legfontosabb ebben a szakmában az elhivatottság, a hivatás iránt érzett alázat, illetve a nyugalom és higgadtság, hogy extrém helyzetben mindenki profi módon tudjon helytállni. A légimentők vezetője azt is hozzáteszi, hogy ezek a képességek tanulhatók, hiszen teljesen természetes, hogy az emberek nem így születnek.

Az emberi tragédiák emlegetése közben megszólal az igazgató adóvevője: a mentőszolgálat diszpécsere a légimentők segítségét kéri Dunakilitibe, ahol egy üzemi balesethez hívják a mentőket, az elhangzott konkrétumokat a történtekről itt bölcsebb nem részletezni. A légimentők koordinátora hamar határoz, és eldönti, hogy az esethez a balatonfüredi bajtársak repülnek, Budaörs nem kap ezúttal újabb riasztást, folytathatjuk a beszélgetést.

A magyar légimentők kiválók

Megtudjuk, hogy a magyar légimentők szakmai kvalitásait nemzetközi viszonylatban is elismerik, hiszen Magyarországon az általuk elindított újraélesztések sikeressége meghaladja az európai átlagot. Vagyis az állami kézben összpontosuló mentés szervezettsége légi és földi viszonylatban is kiemelkedő – mondja Radnai Márton, hozzátéve, hogy ebben a sikerben kulcsszerepe van annak, hogy az újraélesztést minden esetben minél hamarabb el kell kezdeni. Az igazgató ezért azt üzeni, hogy aki teheti, sajátítsa el az életmentés és az újraélesztés alapjait, hogy szükség esetén be tudjon avatkozni, és hathatós segítséget nyújtson a mentők kiérkezéséig.

A véres valóság

Igazi mentéstörténeti mérföldkő volt a légimentők életében, amikor másfél éve először úgy szállhatott fel a budaörsi mentőhelikopter, hogy drága és korszerű eszközök beszerzésének köszönhetően magával vihetett kétegységnyi 0, Rh-negatív vért. A vér kezelésének ugyanis szigorú jogszabályi feltételei vannak, és ezek megfelelő módosításával ma már elmondható, hogy a légimentők szükség esetén nemcsak infúziót tudnak adni a beavatkozás helyszínén, hanem vérátömlesztést is. Napjainkban minden mentőbázison speciális, 2 és 6 Celsius-fok közötti hőmérsékleten üzemelő hűtőberendezésben tartják készenlétben az életmentő vért, amelyet a mentés helyszínén egy másik különleges átfolyós eszköz segítségével melegítenek testhőmérsékletűre.

A pilóta

A hatékony életmentésben a fedélzeti életmentő eszközökön túl természetesen kulcsszerepe van magának a légi járműnek, illetve az azt irányító pilótának.

A budaörsi légimentőbázison Hadzsi Sándor helikoptervezetőtől, a légi üzemeltetésért felelős vezetőhelyettestől megtudtuk, hogy a fiúgyerekek által tipikusan vágyott szakmák közül – mint amilyen például a kukásautó- és locsolókocsi-vezető, a rendőr, a tűzoltó, a katona, az űrhajós és a pilóta – ő mindig is pilótának készült, és tanulmányait is ennek megfelelően alakította a hadsereg kötelékeiben, bár eleinte inkább a merev szárnyú repülőgépek érdekelték. A forgó szárnyasak, vagyis a helikopterek csak később kerültek érdeklődése középpontjába, és a rendőrségnél ennek megfelelően tizenhat évig helikoptert vezetett, onnan került át a légimentőkhöz.

Hadzsi Sándor azt mondja, igazi csapatmunka a légimentőké, vagyis ő maga is kiveszi a részét a leszállás után a mentésben, mint ahogy a mentősök is segítik az ő tájékozódását a levegőben, de formálisan az a képlet, hogy 

Ennek megfelelően azt mondja, az egész csapat, az orvos, a pilóta és a paramedikus is úgy érezheti, egyenrangú részese a légi mentésnek.

Életük árán is életet mentenek

A budaörsi bázison töltött délelőttön feltűnt, hogy a riasztások alkalmával minden egyes szereplő precízen, de mégsem kapkodva végzi a feladatát, hogy végül mindez mégiscsak valódi gyors reagálássá álljon össze, és hogy a mentőegység meglehetősen gyorsan a riasztás helyszínére érkezzen. Hadzsi Sándor elmagyarázza, hogy hatalmas érték minden egyes rájuk bízott helikopter, a szó anyagi és átvitt értelmében egyaránt. Mint mondja, 

A látogatás végén éppen a pilóta repülésbiztonságról szóló gondolatai járnak a fejemben, amikor a légi bázis kijáratához közeledve fekete márvány emléktáblára figyelek fel a fűben, rajta a felirattal: „Hatala János és Sörös Milos légimentők emlékére”.

A két légimentő tragikus halála szolgálat közben, 2008 augusztusában történt, amikor leállt a helikopterük mindkét hajtóműve, és a gép 300 méteres magasságból egy gabonatáblára zuhant. Egyikük a helyszínen, másikuk a kórházban vesztette életét.

A légimentők azon a napon is életük árán indultak életet menteni.

Várjuk olvasóink javaslatait, milyen további különleges hivatásokról olvasnának szívesen az Index Mestersége címere riportsorozatában. Írjanak nekünk akkor is, ha akad ismeretségi körükben olyan, aki különös vagy érdekes hivatást űz, és szívesen bemutatná szakmáját az Index riportsorozatában. Leveleiket az indexugyelet@mail.index.hu címre küldjék.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)