16:00, December 02.
Ghána 0
Uruguay 0
al-Dzsanúb Stadion H csoport
16:00, December 02.
Koreai Köztársaság 0
Portugália 0
Education City Stadion H csoport
20:00, December 02.
Szerbia 0
Svájc 0
974 Stadion G csoport
20:00, December 02.
Kamerun 0
Brazília 0

A Nyugat végül elismerheti a tálibokat

000 9PN3A9
2021.11.23. 15:59
A Nyugat elismerheti a tálibokat, persze ehhez még hosszú diplomáciai előkészületekre van szükség, de egy újabb menekültválság elkerülése érdekében összejöhet az elismerés. A tálibok első száz napja.

Az MCC és a Migrációkutató Intézet szervezésében tartott konferencián, A Tálibán első száz napja című rendezvényen kérdésre válaszolva Szabó István nagykövet azt mondta, hogy már így is több millió az afgán menekültek száma, akik jelenleg Iránban és Pakisztánban keresnek menedéket. Egyelőre várnak, de ha mégis összeomlik az afgán gazdaság és még többen hagyják el az országot,

az már komoly migrációs nyomás alá helyezheti Iránt, majd Törökországot.

Magyarország volt iszlámábádi nagykövete szerint viszont a pakisztániaknak éppen az lenne a fontos, hogy stabilizálódjon némiképpen a tálib rendszer, mert akkor legalább a Pakisztánba menekülteket rá lehetne venni a hazatérésre. Pakisztánban az emberek 55 százaléka támogatta a tálibok hatalomátvételét.

Novák-Varró Virág, az NKE tanársegéde ehhez hozzátette, hogy az augusztusi hatalomátvétel óta mintegy három és fél millióra tehető Afganisztánban a belső menekültek száma. Pakisztánban és Iránban két és fél millió afgán nyomorog menekülttáborokban, de a szám ennél valószínűleg magasabb.

Az átmenetileg új hazát keresők csak elenyésző száma megy át Törökországba, hogy onnan megpróbáljon az Európai Unióba bejutni.

Novák-Varró szerint gond akkor lehet, ha valóban bekövetkezik Afganisztán csődje, mert ebben az esetben sokkal nagyobb lesz a migrációs nyomás mind Afganisztán szomszédain, mind pedig Törökországon. Ekkor pedig a Nyugatnak el kell gondolkodnia a tálib rendszer elismerésén, hogy valamilyen módon megakadályozzon egy újabb, keletről induló menekültáradatot.

Afganisztán: a magára hagyott ország

A fentebbi kijelentést Deborah Lyons, az ENSZ afganisztáni különmegbízottja tette még ősszel. Ezzel arra utalt, hogy bár az amerikai és a nyugati államok folyamatos anyagi támogatásának köszönhetően az elmúlt húsz évben tíz évvel nőtt a várható élettartam az afgánok között, sikerült egy sor civil kezdeményezést megvalósítani, ám

a lakosság több mint fele még mindig írástudatlan, az internetpenetráció mindössze 13-14 százalékos.

A tálib hatalomátvétel után külföldön befagyasztott afgán állami pénzeszközök értéke mintegy 9,5 milliárd dollárt tesz ki, amelyet fel kellene szabadítani ahhoz, hogy ne omoljon össze nagyon gyorsan a közép-keleti állam gazdasága. Már jelenleg is súlyos készpénzhiány alakult ki. 

Kabul eleste után a korábbi támogató, vagyis donorországok pénzügyi juttatásai elmaradtak, ez pedig hónapok alatt a középosztály lecsúszását eredményezte. Az ország déli, középső és észak-keleti részén a legnagyobb a szegénység. A mintegy 38 milliós országban legalább kilenc és fél millió ember éhezik már naponta. Hosszan elhúzódó szárazság sújtja az országot, ezzel veszélybe került az alapélelmiszerek termelése is, ez pedig nagyon megdrágította az élelmiszerek árát.

A rendezvényen Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Afganisztán Ázsia legelmaradottabb országa. 

Az emberek mindössze 25 százaléka él városokban,

és az ott lakók egy jelentős része is inkább a peremkerületek szegénynegyedeiben próbál boldogulni. Mivel a lakosság 75 százaléka tehát vidéken él, valószínűleg az afgánok többségének az elmúlt húsz év nem jelentett igazán sokat. Ezzel lehet magyarázni azt is, miért tudott szélvészként végigsöpörni az országon a tálib haderő az amerikai kivonulást követően. Feltételezhető ugyanis, hogy már 2015-ben – kimondva-kimondatlanul – az ország területének 15 százalékán tálib kormányzás folyt. Ez az arány aztán egyre nőtt az utóbbi néhány évben, így nem meglepő, hogy vidéken szinte egyáltalán nem ütköztek ellenállásba.

Wagner utalt arra is, hogy rögtön

a hatalomváltás után a tálibok egyfajta cukiságkampányba kezdtek.

A szóvivőjük kiállt, és nemzetközi sajtókonferenciát tartott, amire soha nem volt példa, és azóta is rendszeresen nyilatkozik a sajtónak. Sőt még arra is hajlandó volt, hogy odaálljon a CNN női riporterének kamerája és mikrofonja elé. Amnesztiát hirdettek azok számára, akik az elmúlt két évtizedben az amerikai vagy a külföldi szervezetek alkalmazásában álltak – vagyis megpróbáltak magukról konszolidáltabb képet kialakítani, ami mára azonban kezd halványulni.

Fenntartani a konszenzust a tálib vezetésen belül

A kormányzás első száz napja után látszik, hogy a Nyugat által kifogásolt egyes területeken – például a lányok iskolai oktatása – nem sikerült előrelépni. A mai napig nem megoldott a szeparált oktatás a fiúknak és a lányoknak, így a lányok mégsem járhatnak iskolába; illetve ez is csak részben igaz. Vannak ugyanis olyan tartományok, ahol engedélyezték, de ennek szabályozására átfogó rendelet nem lépett életbe. Ugyanakkor a nőket nem engedik dolgozni. Ez is csak általánosságokban igaz, mert vannak helyek ahol még alkalmazásban vannak, máshol már elküldték őket.

Az amnesztiáról már korábban szó volt. Ez kiterjedt az előző afgán vezetés alatt szervezett hadsereg tagjaira is. Megígérték, hogy nem esik bántódásuk, ám egyre gyakrabban hallani olyan esetekről, amikor a tálibok az éjszaka közepén volt magas rangú tiszteket visznek el, és már csak a holttestük kerül elő. Viszont a díszszemlén, amelyet a tálibok tartottak, még helikopterek is röpködtek. Nem valószínű, hogy az elmúlt húsz évben partizánharcmódban küzdő szárazföldi tálib harcosok közül bárki is kapott volna kiképzést, inkább arról van szó, hogy azokon a területeken, ahol nincs szakértelmük, gond nélkül befogadják és alkalmazzák az előző hadsereg pilótáit.

Összességében az látszik, hogy mivel egy erősen heterogén vezetés irányítja az országot, ahol a különböző irányzatoknak, törzsi érdekeknek is meg kell felelni, egyes területeken az ereszd meg, máshol a húzd meg taktikáját alkalmazzák, nehogy belső villongások törjenek ki, és újabb belháborúba sodorják magukat. Vagyis az eddigi kormányzás nagy tanulsága, hogy a tálib erőcsoportok konszenzusos egyben tartása a legfontosabb most.

(Borítókép: Tálib fegyveresek Kabulban 2021. október 14-én. Fotó:  Bulent Kilic / AFP)



  • Hírek
  • Hírek