Koronavírus adatok

2022. jan. 24.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Timót, Xénia
-8 °C
-1 °C

A Tocsik-ügy csaknem kinyírta az ügyvédi sikerdíjat

CROZS19971127044
2021.11.26. 21:41
Sikerdíjas megbízásról akkor beszélünk, ha a megbízási díj vagy annak egy része csak az eredmény elérése esetén jár a megbízottnak. Több hivatásban ismerik a sikerdíjat – az ingatlanközvetítéstől a fejvadászaton át az ügyvédségig. A Tocsik-ügy nem használt az ügyvédi sikerdíj intézményének, olyannyira nem, hogy még öt évvel ezelőtt az igazságügyi tárca egyenesen ki akarta törölni a jogrendszerből. Az új ügyvédi törvényben végül megmaradt, de azért megszigorították a meg nem fizetett sikerdíj perelhetőségét.

A sikerdíjnak elsődleges célja, hogy a megbízó a megbízottat érdekeltté tegye az eredmény elérésében. Emellett az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a megbízónak gyakran nem is áll rendelkezésére akkora összeg, amelyből a megbízott díjazását azonnal teljesíteni tudná.

Meglepően sokan dolgoznak Magyarországon sikerdíjért.

Jutalékos rendszerben számolja el a munkadíját a legtöbb ingatlanközvetítő. Egy tranzakció sikerdíja általában az ingatlan eladási árának 3-5 százaléka. Sikerdíjért végzik munkájukat a fejvadászok is, akiknek a honoráriuma rendszerint az általuk „levadászott” munkatárs éves bruttó bérének a 10-20 százaléka között mozog. Ugyancsak virágzó üzletág a sikerdíjas pályázatírás, amely elsősorban az Európai Unió által nyújtott támogatások lehívását célozza meg. És nem ismeretlen a fogalom az ügyvédek körében sem.

Tocsik Márta színre lépett

A sikerdíj kifejezés 1996 őszén robbant be a köztudatba. Az ügy előzménye: még a Németh-kormány idején fogadták el az úgynevezett átalakulási törvényt, amely kimondta, hogy az állami vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész a föld fekvése szerinti önkormányzatot illeti meg. Az önkormányzatok feltőkésítését célzó törvényt az Antall-, a Boross- és a Horn-kormány sem sietett végrehajtani. A vagyonátadásnál különféle trükkökkel csökkentették az eredetileg számolt összeget, aminek a Legfelsőbb Bíróság vetett véget, miután helyt adott a dunaújvárosi önkormányzat keresetének, és arra kötelezte az állami vagyonkezelőt, hogy a Dunaferr-ügyben a követelés teljes összegét – hárommilliárd forintot – fizesse meg a városnak. Ekkor lépett színre Tocsik Márta jogásznő, aki a vagyonkezelővel kötött szerződése alapján az önkormányzatoknak járó részesedés lealkudásáért átlagosan tíz százalék sikerdíjat kapott. 

Tocsik összességében 804 millió forintot vett fel sikerdíjként a vagyonkezelőtől.

Az ügyletre egy újságcikk hívta fel a figyelmet. A Figyelő című hetilap A megtakarító címmel arról írt, hogy az állami vagyonkezelő külső szakértő bevonásával próbál egyezségre jutni az önkormányzatokkal. A külső szakértő dr. T. M.-ként szerepelt az írásban. 1996. szeptember 24-én Deutsch Tamás fideszes országgyűlési képviselő szellőztette meg az ügyet a parlamentben. A 804 millió forint kiverte a biztosítékot, noha a jogásznő a közvetítői tevékenységével több mint tízmilliárdot spórolt meg az államnak. Tocsik Mártát az ügyészség különösen nagy kárt okozó csalással és magánokirat-hamisítással vádolta meg, azt állítva, hogy a sikerdíjért nem végzett érdemi munkát. Noha a hét évig tartó büntetőperben a jogásznőt felmentették a csalás vádja alól, a polgári pert, mert megbízási szerződései jogszabályba ugyan nem, de a jó erkölcsbe ütköztek, elvesztette. A sikerdíjat 2013-ban bekövetkezett haláláig vonták a nyugdíjából.

Diós Erzsébet, a Fővárosi Bíróság bírája tárgyalta első fokon a büntetőpert. Nyugállományba vonulása után ezt nyilatkozta a bírónő:

Több polgári jogásszal is konzultáltam, mi a sikerdíj lényege. Azt mondták, több mindenből tevődik össze, de a lényege az eredmény és nem az, hogy mennyi munkát fektetnek be. A felmentő ítélet indoklásában több oldalon keresztül érveltem a sikerdíjról. 2000-ben azonban új eljárást rendeltek el, és felrótták, hogy nem vizsgáltam, milyen munkát végzett Tocsik Márta. 2002-ben első fokon bűnösnek is találták, de egy évvel később másodfokon felmentették. A büntetőügy 1996-ben robbant ki, és 2003-ban fejeződött be. Szerintem az egyik legnehezebb feladat a bírói hivatásban, hogy nem elég jó döntést hozni, el is kell azt fogadtatni.

Ki akarták törölni a jogrendszerből

A Tocsik-ügy nem használt az ügyvédi sikerdíj intézményének, olyannyira nem, hogy teljesen ki akarták törölni a magyar jogrendszerből. Az Igazságügyi Minisztérium 2016. október 24-én hozta nyilvánossága az új ügyvédi törvény előkészítésével kapcsolatos téziseit. És ebben a tárca a sikerdíjas megállapodások helyett az elvégzett munkával arányos díjazás kikötését, bizonyos típusügyekben pedig a minimális ügyvédi rezsióradíjakat javasolta rögzíteni.

A minimális ügyvédi rezsióradíjra két változatot is kidolgoztak:

  1. az egyik szerint miniszteri jóváhagyással a Magyar Ügyvédi Kamara;
  2. a másik esetben a miniszter rendeletben határozta volna meg a minimális óradíjat.

Trócsányi László akkori igazságügyi miniszter 2016 tavaszán egyenesen úgy fogalmazott, hogy a sikerdíj kikötése veszélyezteti az ügyvédi funkció függetlenségét. Mások szerint pedig azért nem szabad sikerdíjas ügyvédi megbízási szerződést kötni, mert az ügyvéd „csak” szakszerű ügyellátásra kötelezett, de azt nem garantálhatja, hogy a megbízó javára sikeres lesz, hiszen végső soron a bíróság dönt arról, hogy sikeres vagy sem. Nem tetszésének adott hangot Szalay Péter alkotmánybíró is, aki megbízatása előtt ügyvédként tevékenykedett: – Mi a gond a „sikerdíjjal” – tette fel a kérdést –, amit akár „eredményességi díjnak” is lehet nevezni.

Amikor 2016 őszén az igazságügyi tárca közzétette az új ügyvédi törvény előkészítéséhez született téziseit, kimondottan ellenezték még az ügyvédi sikerdíj kikötését:

Az ügyvéd közvetlen személyes érdekeltségének kizárása és a tisztességes eljárás követelményének érvényesülése érdekében szükséges a vállalkozási jellegű szerződéseken alapuló tisztán sikerdíjas megállapodások kizárása, ehelyett az elvégzett munkával arányos díjazás kikötése támogatandó.

Maradt a szabad díjmegállapodás

Végül visszakozni kényszerült a szaktárca. A legnagyobb felháborodást a sikerdíj eltörlésének ötlete váltotta ki, de nem született megegyezés a minimális óradíjakról sem. A törvényjavaslat parlamenti expozéjában Völner Pál igazságügyi államtitkár részletesen is kitért az úgynevezett sikerdíj kikötésének lehetőségéről. Mint elmondta, az új törvény alapján továbbra is az ügyfél és az ügyvéd szabadon állapodhat meg a megbízás díjában. Ezt a szabadságot csak a szükséges mértékig és az arányosság követelményének megfelelően korlátozzák az ügyfelek és az ügyvédek érdekében.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény nem általánosságban tiltja az ügyvédi munka eredményessége érdekében kikötött megbízási díj lehetőségét, csupán a sikerdíj bíróság előtti érvényesíthetősége tekintetében állapít meg szigorúbb feltételeket. Eszerint

nem érvényesíthető a bíróság előtt az ügyvédi tevékenység eredményességéhez kötött munkadíj, ha annak összege a teljes ügyvédi munkadíj kétharmadát meghaladja.

E szabály alkalmazásában a teljes ügyvédi munkadíjba nem szá­mít bele a megbízó által az ügyvédi munkadíj részeként megfizetendő, az ügy ellátásával felmerülő költségek, valamint az ügyvédi megbízási díjnak az a része, amelyről az ügyvéd ellenérték nélkül lemond. De még ennek a normának meg nem felelő sikerdíj sem tilos, hiszen alkalmazása nem von maga után fegyelmi eljárást, a szankció csak az, hogy nem érvényesíthető bíróság előtt a kétharmados mértéket meghaladó sikerdíj.

Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke úgy kommentálta a történteket, hogy szerinte a sikerdíjakra vonatkozó szabályok szigorodása a laikusok körében nagyobb izgalmakat váltott ki, mint a szakmai berkekben. „Szigorodott ugyan a meg nem fizetett sikerdíj perelhetősége, de a legfontosabb dolog, a szabad díjmegállapodás megmaradt” – szögezte le a kamarai vezető, aki szerint az ügyvédi felelősség szigorítása nem a hivatás gyakorlóinak ellenében hat, hanem éppen ellenkezőleg.

Van, ahol tiltják, van, ahol nem

Az ügyvédi sikerdíjat egyébként több országban tiltják, illetve korlátozzák. Ezt jobbára azzal indokolják, hogy 

az eredményhez kötöttség nem egyeztethető össze az igazságszolgáltatási tevékenységgel, illetve a szabályszerűséghez kötött érdekeltséggel.

Franciaországban például kifejezetten tiltott a munkadíj megállapításának minden olyan módja, amely kizárólag a jogvita elbírálásának eredményétől teszi függővé az ügyvédi munkadíjat. Korábban Németországban is tiltották a sikerdíj kikötését. A 2016. július 1-én hatályba lépett szabályozás szerint viszont a polgári peres ügyekben az ügyvéd és az ügyfél sikerdíjas ügyvédi honoráriumban is megállapodhatnak egymással. Mi több, a sikerdíj mértékét sem határozták meg, a fizetendő összeget a megbízó személy és a megbízott ügyvéd szabadon állapíthatják meg a szerződésükben.

Lényegét tekintve ma a világban kétféle ügyvédi díjazást különböztetnek meg:

  1. az ügyvéd díjazása teljes mértékben az adott ügy kimenetelétől függ (pactum de quota litis);
  2. az ügyvéd egy bizonyos díjazásra akkor is igényt tarthat, ha eljárása az ügyfél szempontjából sikertelen volt, siker esetén azonban emelt díjazásra válik jogosulttá (pactum de palmario).

Az Európai Unió Ügyvédeinek Etikai Kódexe a határon átívelő ügyvédi tevékenységekre vonatkozó díjszabásról ezt írja:

3.3.1 Az ügyvéd nem részesedhet az általa ellátott ügy eredményéből (pactum de quota litis tilalma).

3.3.2 A részesedés az ügy eredményéből (pactum de quota litis) olyan, az ügyvéd és az ügyfele közötti megállapodást jelent, amely azon ügy lezárása előtt jön létre, amelyben az ügyfél érdekelt. A megállapodás alapján az ügyfél kötelezettséget vállal arra, hogy az általa az ügy lezárásakor megszerzett eredmény egy részét az ügyvédnek megfizeti, tekintet nélkül arra, hogy ez az eredmény pénzösszegben vagy egyéb előny formájában teljesül meg.

3.3.3 Nem valósít meg részesedést az ügy eredményéből az a megállapodás, melynek értelmében az ügyvéd az ügy értékével arányban álló megbízási díjat számol fel, ha ez megfelel a hivatalos díjtáblázatnak, vagy alá van vetve azon hatáskörrel rendelkező hatóság ellenőrzésének, amelynek joga van bíráskodni az ügyvédek felett.

Az etikai kódex magyarázata szerint a sikerdíj korlátozás nélküli és szabályozatlan alkalmazása ellentétben áll a gondos igazságszolgáltatás elvével, mert spekulatív pereskedésre ösztönöz, és könnyen vissza lehet élni vele.

(Borítókép: Tocsik Márta a Fővárosi Bíróság tárgyalótermének előszobájában 1997. november 27-én. Fotó: Rózsahegyi Tibor / MTI)



  • Vennék
  • Hírek