Koronavírus adatok

2022. jan. 20.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Fábián, Sebestyén
-5 °C
5 °C

Halálbüntetés-párti volt az 1-es számú ügyvédi igazolvány birtokosa

DSC 0292
2021.11.27. 20:00
Bárándy György csaknem hét évtizedig védte ügyfeleit. Büszkén emlegette, hogy övé az 1-es számú ügyvédi igazolvány. Hosszú élete során közreműködött a zuglói nyilasperben, de a rendszerváltozás utáni számtalan gyilkossági és gazdasági büntetőügy tárgyalásában is. Védőügyvéd létére halálbüntetés-párti volt, hitt a jog tiszteletében és társadalomalakító szerepében. Hét évvel ezelőtt, 2014. november 27-én hunyt el.

Bárándy György 1919. szeptember 23-án született Törökszentmiklóson. A család a település határában lévő 500 holdas birtokon gazdálkodott. Dédapja és nagyapja orvosok voltak, édesapja gazdálkodó, aki a kor elvárásainak megfelelően jogot is tanult. Elemi iskoláit magántanulóként végezte, majd a gödöllői Premontrei Gimnáziumban tanult. Mivel nem bírta a vér látványát, el kellett vetnie az orvosi pályát. Jogi tanulmányait 1937-ben kezdte az egri Érseki Jogakadémián, de szigorlatait a Kolozsvári Egyetemen tette le 1941-ben. A világháború után szülővárosában, majd a fővárosban dolgozott. 1948-ban lett ügyvéd. De aztán 1951-ben az ÁVH letartóztatta, és Kistarcsára internálta. Azért tartóztatták le, mert emigrált, azaz rövid ideig Salzburgban élt, de édesanyjára és nagyanyjára hivatkozva megzsarolták, emiatt hazatért. 1953-ban szabadult. Önéletrajza szerint az ügyvédség helyett csak segédmunkási állást vállalhatott, három évig krumplit zsákolt a Nagycsarnokban. 1956. október 13-án vették vissza az ügyvédi kamarába.

A zuglói nyilasper

Számtalan, nagy port felvert büntetőügyben szerepelt védőként. Ezek közül is kiemelkedett a zuglói nyilasper, amelyet 1967. január 19. és június 28. között tartottak a Fővárosi Bíróságon. Bárándy – kirendelt védőként – a per elsőrendű vádlottját, Kröszl Vilmost, a XIV. kerületi nyilasház vezetőjét védte.

Azt hiszem, ő volt a legkegyetlenebb ügyfelem. Ötszázhatvan ártatlan ember meggyilkolásában vett részt, kizárólag zsidó mivoltuk miatt

– állította évtizedekkel később is. Az 1956-ban kompromittált Kröszl aktáinak átvizsgálásakor figyeltek fel annak nyilas múltjára, és ekkor kezdték a nyomozást a zuglói pártszolgálatosok ellen. Huszonkét évvel a történtek után antifasiszta kirakatpert rendeztek, amelynek végén az első három vádlottat halálra ítélték, a többiek nyolc és tizenöt év közötti börtönbüntetést kaptak. P. Gál Judit Halálosztók című könyvében így jellemezte ügyfelét: „Kröszl egy piszkos állat, egy szörnyeteg volt.” Szerinte

valójában nem az antiszemitizmus, hanem a lumpenbrutalitás ült a vádlottak padján.

Védőbeszédében, amelyet ő maga is élete egyik legjobbjának tartott, elsősorban az időmúlásra és a lelkiismeret-furdalásra hivatkozott:

Ebben az ügyben a cselekmény elkövetése óta több mint húsz év telt el. Ennyi idő alkalmas az egyén megnevelésére, javulására, tehát nem indokolt vele szemben a legsúlyosabb büntetés kiszabása... Kérem, sok idő telt el, és nem tudok abban hinni, hogy ez idő alatt a vádlottak, így védencem, Kröszl Vilmos is, ne döbbentek volna rá arra, hogy mi történt... Mit tettek. Lehetetlen, hogy a több mint két évtized alatt ne lett volna lelkifurdalásuk. Ezek az emberek eddig félelemben, rettegésben éltek. Ez a félelem, a lelkiismeret-furdalás büntetés volt, amit az ítélet kiszabásakor nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Utóbb bevallotta, hogy úgy adta be a legjobb tudása szerint megírt kegyelmi kérvényt, hogy közben azért imádkozott, ez az ember ne kapjon kegyelmet...

A vádlott nadrágja

Közreműködött a Globex-ügyben is, amely a korai magyar kapitalizmus egyik tipikus története volt: az elkövetők aránytalanul magas hozam ígéretével sok kisbefektetőt csaptak be. A cég két vezetőjét, Vellai Györgyikét és Vajda Lászlót 1999-ben Németországban fogták el.

A több mint tíz évig tartó, fordulatos büntetőeljárásban a bíróságok hol börtönbe vetették, hol kiengedték a cégvezetőket.

Bárándy a perben a Soproni Önkormányzat könyvvizsgálóját védte, és sikeresen érvelt amellett, hogy a hanyag kezeléssel megvádolt könyvvizsgáló maradéktalanul eleget tett kötelezettségeinek, így nem követett el bűncselekményt.

Híres pere volt a Soproni Ágnes színésznő elleni gyilkossági ügy is, amelyben az áldozat fiát, Petróczi Andrást védte. A Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletében emberölésért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte Lázár Zsoltot tettesként és Petróczi Andrást felbujtóként. A két fiú a gyilkosság napján, 2000. március 9-én kivárta, hogy az áldozat elaludjon, ezt követően Lázár egy kábeldarabbal fejbe verte, majd megfojtotta a színésznőt. Holttestét Lázár feldarabolta, majd az áldozat fia segítségével becsomagolta. A testrészeket a Solymár környéki erdőbe vitték, ahol elásták.

Petróczi András bűnsegéd volt olyan értelemben, hogy közösen kiötlöttek valamit, de azért nem vett részt tevőlegesen a gyilkosságban, mert csak dobálózott a gondolattal, ugyanakkor nem volt komoly szándék benne az anyja megölésére. Az egyetlen védői lehetőségem az volt, hogy kimutassam, ő nem felbujtó, hanem bűnsegéd volt. Mert tettestárs nem lehet, az akkor lett volna, ha ténylegesen együtt követik el a gyilkosságot

engedett betekintést a védői taktikájába.

Legemlékezetesebb ügyének a karácsondi kettős rablógyilkosságot tartotta. Az 1968. október 13-ától 1974. október 7-éig tartó büntetőeljárásban, amelyben az elsőrendű vádlott védője volt, a feltételezett tettest háromszor is halálra ítélték, negyedszerre viszont felmentették.

A rablógyilkosság helyszínén a rendőrség nyomszakértői az egyik ablak üvegéről rögzített nyomot előbb kesztyű nyomának vélték, később viszont már kategorikusan állították, hogy az az elsőrendű vádlott homloknyoma. Majd utóbb ugyanerről azt mondták, hogy a másik vádlott homlokának lenyomata. A helybeli rendőrorvosi szakértők azt sem vették észre, hogy az egyik sértettet két különböző méretű baltával ütötték agyon. Az ügyben azonban a döntő fordulatot a védőügyvéd ötlete hozta el:

A legfőbb bizonyíték egy feltűnő színű, vérfoltos nadrág volt. A tanúk állították, hogy abban látták a vádlottat. Az utolsó, negyedik alkalommal eszembe jutott, ami addig senkinek, hogy próbálja fel a nadrágot. A börtönben jó húsz kilót fogyott férfinak a térdéig sem ment fel a nadrág. Így negyedszerre felmentették.

A bűnözés elleni harc háború

Mindig is a halálbüntetés pártján állt. Szerinte ugyanis a halálbüntetés különösen elrettentő, így visszatartó hatású, a tévedés lehetősége ugyanakkor aránylag kicsi. A halálbüntetés hiánya viszont önbíráskodáshoz vezethet. Azzal is érvelt, hogy

az állam számára olcsóbb a kivégzés, mintha életfogytig börtönben tartaná a bűnözőket, ráadásul az életfogytig elítélt terroristák vagy bűnözőtársaik számtalan újabb bűncselekmény elkövetésével próbálhatják meg kikényszeríteni társaik szabadon engedését.

Állítása szerint a modern társadalomban a bűnözés elleni harc háborúként is felfogható, így a halálraítéltek áldozatok a bűnözői oldalon.

A halálbüntetés ellenzői elsősorban az elméleti jogászok közül kerülnek ki, akiknek elméletileg száz százalékig igazuk van. Mi viszont, akik többnyire gyakorlati jogászok vagyunk, elsősorban gyakorlati szempontokat tartunk szem előtt.

A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést olyan büntetésnek tartotta, amely szükségszerű a halálbüntetés eltörlése után. Ameddig a társadalmi viszonyok gyökeresen meg nem változnak, addig meg kell tartani az ilyen súlyos büntetési fajtákat. Szerinte ugyanis vannak, akik nem ismernek lehetetlent, és tisztában vannak azzal, hogy semmit nem veszíthetnek. Ők olykor olyan cselekedetekre ragadtatják magukat, amelyekkel szemben a törvénytisztelő társadalom szinte képtelen védekezni.

Emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezeket az embereket, akiket a bűnözők többsége által is megvetett cselekményekért ítéltek el, az adófizetők pénzén életük végéig jobb körülmények között kell eltartani a társadalomnak, mint amilyen körülmények között a hajléktalanok vagy a kis keresetű családok élnek.

Megkeresték „ezzel vagy azzal”

Az 1956-os Intézet Nagy Imre újratemetésének 20. évfordulóján, 2009-ben egy ügynöklistát hozott nyilvánosságra, amely szerint Bárándy György a III/II-3-b alosztály hálózati személye volt. Bokor Péter fedőnéven tartották nyilván. Bárándy 1960-ban beszámolt korábbi ügynöki tevékenységéről, és ebben azt írta, hogy Sármány József őrnagy szervezte be a katonapolitikai osztályhoz, azzal biztatva, hogy Ausztriában kap munkát. Salzburgba ment, ahol ismerőseiről és a köztük lévő CIC-ügynökökről végzett felderítést. Az ügyvéd az ügynökvádakról azt nyilatkozta: nem működött együtt az állambiztonsággal, de azt nem tagadta, hogy néha megkeresték „ezzel vagy azzal”. Egy példát is említett: „a francia nagykövet megkért, hogy kérdezzem meg, mi van az egyházügyi hivatalban.” Ezt teljesítette. A lényeg azonban az – állította –, hogy „soha sem mondtam olyat, amivel másoknak ártottam volna”.

Amikor a 90. születésnapján megkérdezték tőle, hogy mi nehezebb: vitorlással megkerülni a Földet, vagy megélni kilencven évet, azt válaszolta, hogy megélni a kilencven évet, mert még egyszer ennyit nem élhet, viszont vitorlázni még van ideje. Élete végéig aktív maradt, túl a kilencedik ikszen is gyakran feltűnt jellegzetes, kissé hajlott alakja a Markó utcában – elmaradhatatlan csokornyakkendőjével.

Az 1-es számú ügyvédi igazolvány birtokosa 95 éves korában, 2014. november 27-én hunyt el. Az ügyvédi hivatást fia, Péter és unokája, Gergely viszi tovább.

(Borítókép: Bárándy György 2014-ben. Fotó: Bődey János / Index)

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport