2024. július 14. 21:00
Spanyolország
Anglia

Menczer Tamás: Ha fegyvereket küldenénk, azzal bevinnénk a háborút Kárpátaljára

PAP 5653
2022.03.25. 09:24
A magyar külpolitika az Orbán-kormány idejében mindig magyar szemüvegen keresztül nézi az eseményeket – nyilatkozta lapunknak Menczer Tamás, és hangsúlyozta, mivel most hazánk az első biztonságos ország, mindenkit ellátunk, aki Ukrajnából menekülve nálunk keres menedéket. A Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára szerint célponttá tennénk a kárpátaljai magyarokat, ha engednénk, hogy fegyvereket szállítsanak hazánkból a határon túlra. A politikus, aki a Buda környéki választókerületben indul egyéni képviselőjelöltként, arról is beszélt, hogy államtitkárként nagyobb lobbierővel tudna dolgozni a választóiért.

Hogyan változott meg a munkájuk a háború hatására a külügyben? Miként döntötték el, mit kell tenniük?

Az elmúlt években meg kellett küzdenünk a migrációs válsággal, a koronavírus-járvánnyal és a gazdasági kihívásokkal, így jelentős tapasztalatot szerezhettünk válságkezelésben. De egy háború a szomszédban valóban új helyzet. Veszélyek, különösen háború idején, a politikai stabilitás a legfontosabb, és az, hogy megfontolt, jó döntéseket hozzunk, valamint meglegyen az erő és a képesség is ezeknek a döntéseknek a megvalósításához. Mi is ennek mentén rendeztük be a munkánkat.

Hogyan segítenek a háború elől menekülőknek? Biztosan bírni fogjuk ezt a menekültválságot?

Már mintegy félmillió menekült érkezett hazánkba. A kormány a hat legnagyobb karitatív szervezettel együttműködve segít, amelyek mindegyike 500 millió forint támogatást kapott. Dolgoznak a katonák, a rendőrök, a kormányhivatalok munkatársai és az önkormányzatok is. Most Magyarország az első biztonságos ország, így mindenkit ellátunk, aki nálunk keres menedéket.

És mi a helyzet azokkal, akik Ukrajnában ragadtak, vagy nem is szeretnének elmenekülni?

Azoknak is segítünk, akik Ukrajnában maradnak. Minden idők legnagyobb magyar humanitárius akcióját végrehajtva 600 millió forint értékben, és ezer tonna mennyiségben szállítunk élelmiszereket, tisztálkodási szereket, egészségügyi eszközöket és a kisbabák ellátásához szükséges termékeket Kárpátaljára. Szijjártó Péter külügyminiszter megbízásából múlt pénteken én vezethettem a delegációt, öt kamionnal mentünk, és Viktor Mikitának, Kárpátalja kormányzójának adtunk át hetven tonna adományt, aki megmutatta a logisztikai bázisukat is.

Nem akarom az etnikai feszültséget élezni, de mennyire lehetnek meggyőződve arról, hogy az adományokból méltányos arányban jut a kárpátaljai magyaroknak? Kértek erre garanciákat?

A jelenlegi kormányzó új szemléletet hozott Kárpátaljára. Jó partnert ismertünk meg benne, aki a magyar–ukrán békés egymás mellett élést segíti. Ő hoz döntést a segélyszállítmányokról, hogy mire van szükség ott helyben, miből képeznek tartalékot, és mi az, amit a háborús térségbe küldenek tovább.

Mennyire árt a visegrádi együttműködésnek, hogy a kormány nem akar olyan keményen fellépni az oroszok ellen, mint partnereink?

Számtalanszor keltették már a V4-ek halálhírét az elmúlt években, és mégis továbbra is erős szövetség a visegrádi együttműködés. Szerintem a legerősebb az egész Európai Unióban. Ezt az együttműködést az sem befolyásolta korábban soha, hogy a négy országban éppen melyik politikai oldal volt kormányon, pedig az is előfordult, hogy négy különböző pártcsaládhoz tartoztak a V4-es kormányerők az Európai Parlamentben.

A visegrádi együttműködés most is erős és az marad továbbra is. A V4-es országok együtt politikailag és gazdaságilag is sokkal erősebbek, mint külön lennének, ezt mindannyian tudjuk.

Például a V4-országok és a Németország közötti kereskedelmi forgalom több mint 50 százalékkal meghaladja a német–francia kereskedelmi forgalmat.

Nem félnek attól, hogy megromlik a lengyelekkel hagyományosan jó viszonyuk? Ők ugyanis sokkal keményebb fellépést sürgetnek.

A lengyelek stratégiai szövetségeseink és barátaink, és mindig azok is maradnak. Barátok között is előfordul, hogy különböző okok, például az eltérő történelmük miatt bizonyos kérdéseket másképp látnak. Ilyenkor az a fontos, hogy tudjunk beszélni egymással. Nem úgy kell elmondani a lengyeleknek a magyar álláspontot, mintha két magyar beszélgetne egymással, hanem úgy, hogy az számukra is elfogadható, befogadható legyen. Mi mindig azt hangsúlyozzuk, hogy a béke pártján állunk.

Mit szól hozzá, hogy az ukrán kormányfőhelyettes szerint a magyar kormány politikája „nem esik messze az oroszbarát állásponttól”?

Az elmúlt években sokszor vádoltak már minket azzal, hogy a magyar külpolitika ilyen vagy olyan barát. Ebből soha nem volt igaz semmi, ugyanis a magyar külpolitika az Orbán-kormány idejében mindig magyarbarát, és az eseményeket mindig magyar szemüvegen keresztül nézzük. Mindig is támogattuk Ukrajna szuverenitását és területi integritását. Már a háború kitörése előtt is számtalanszor segítettük szomszédunkat: gyerekeket táboroztattunk, a járvány idején lélegeztetőgépeket vagy máskor éppen klórt küldtünk, amikor arra volt szükség az ivóvíz megtisztításához. A háború kitörése után is világosan és egyértelműen elítéltük az orosz agressziót. Kiálltunk Ukrajna mellett, és jelenleg is az erőnket megfeszítve segítjük az ideérkezőket, és az Ukrajnában maradókat is. Ha valaki a tényeket nézi, mindez szerintem világos. Viktor Mikita egyértelműen fogalmazott: „Magyarország rengeteget segít, fejezzék be Magyarország lejáratását!”

Ön most képviselőjelöltként is indul a választásokon. Mi késztette önt erre olyan államtitkárként, aki tapasztalatból ismeri a parlamenti szócsaták hangulatát?

Értem a felvetését, de kicsit másképp látom ezt a kérdést. Mindig megtiszteltetést jelentett számomra részt venni a parlamenti munkában. A viták időnként valóban kemények, és az is előfordul, hogy a színvonaluk nem a legmegfelelőbb, de én a célt látom a legfontosabbnak. Hiszek a közösségekben, és szívesen dolgozom értük! Államtitkárként a teljes közösségért, az egész országért dolgozhatok, képviselőként pedig több kisebb közösségért szeretnék tenni, a teljes Buda környéki választókerületért, 17 településért és azokon belül számos kisebb közösségért, amelyekkel az elmúlt időszakban volt lehetőségem találkozni. Nagyon szerettem azt a munkát, amelyet az elmúlt hónapokban ezekért az emberekért végezhettem, és továbbra is szívesen dolgoznék a helyi közösségekért.

Újoncként mivel győzné meg a választókat, hogy támogassák? Nem intézheti el azzal, mint számos kollégája, hogy folytatja a megkezdett munkát.

Valóban nem vagyok regnáló képviselő, de hosszú hónapok óta járom a választókerületet. Úgy gondolom, hogy a politika a lehető legjobb értelemben ott van az utcán, a mindennapokban, a közösségekben. A közösség elmondja, hogyan szeretné az életét berendezni, a politikus feladata, hogy ezt támogassa.

Már több mint 260 eseményen vettem részt a választókörzetemben. Találkoztam vallási és nemzetiségi közösségekkel, színjátszókkal, önkéntes tűzoltókkal, polgárőrökkel, sportolókkal, faluszépítőkkel, hagyományőrzőkkel, és még hosszan lehetne sorolni, hogy kikkel.

Ezeken a beszélgetéseken a résztvevők elmondták nekem, hogyan látják a településük és az ország ügyeit, és miben kérnek segítséget. Több mint ötven fejlesztési projektet tudtam elindítani vagy segíteni ezeknek a találkozóknak az eredményeként.

Tudna konkrét példát is említeni?

A minap jelentettük be, hogy Pátyon megépül az M1-es autópálya lehajtója. Tavaly szeptemberben kértem és kaptam meg a gazdaság újraindításáért felelős operatív törzs és a kormány támogatását, októberben kezdődtek az előkészítő földmunkák, és most már az alapkövet is leraktuk, a kivitelezés a következő szakaszba lép. De egészségház, körforgalom, sportcsarnok is szerepelt a kezdeményezések között, amelyeket segíthettem. Hét iskolaépítés, 2-2 óvoda- és bölcsődeépítési projekt zajlik a körzetben. Öt településen 23 utcát, 4 járdát és 2 országúti szakaszt építünk meg vagy újítunk fel. További 3 településért lobbizom, és nem állok rosszul. Ezek mellett 24 kisebb közösséggel kötöttem szövetséget. Itt olyasmire kell gondolni, hogy a néptáncosok új fellépőruhát, az önkéntes tűzoltók új formaruhát vagy autót, a faluszépítők új eszközöket tudtak vásárolni a kormány támogatásával. Volt, ahol a vasúti menetrend megváltoztatását sikerült elérnünk. Az esztergomi vasútvonalon pedig kiharcoltuk, hogy nagyobb és kényelmesebb emeletes szerelvényeket állítsanak forgalomba, és ezek ma már kilencszer közlekednek naponta.

Államtitkárként bizonyára rengeteg a feladata. Mégis miért higgyék el önnek a helyi választók, hogy ők lesznek a legfontosabbak az ön számára?

A találkozásaink során is meg szokták kérdezni tőlem, hogy ha megválasztanak, melyik lesz a főállásom. Ez látszólag logikus felvetés, de mindig el szoktam mondani, hogy az államtitkári pozícióm nemhogy gyengítené, hanem éppen erősítené a képviselői munkámat, hiszen a lobbierőm államtitkárként sokkal nagyobb. Ezt a választókörzetben élők is tapasztalhatták már. Ha államtitkár vagyok, többet tudok tenni értük.

Egy lapunknak adott interjúban ellenfele, Szél Bernadett arról beszélt, hogy kormánytagként önnek lejt a pálya, mert például a helyi lapok is az ön szekerét tolják. Mit válaszolna erre?

Nem tudom, mi jelenik meg a helyi lapokban, mert egyiket sem én állítom össze. Jómagam leginkább a Budakeszi Hírmondó tartalmáról tudok beszámolni, mert ott lakom, így a Hírmondót rendszeresen olvasom. Ha a kormány támogatásával létrejön egy fejlesztés, és arról beszámolnak, az szerintem helyes, hiszen a politikusoknak az a feladatuk, hogy az ott élő közösségért dolgozzanak. Egyébként nyilvánvalóan nem vagyok előnyben a képviselőasszonnyal szemben.

Nem erős állítás ez egy kicsit? Mire alapozza, amikor önnek van kormányzati hátszele, ellenfelének pedig nincs?

Ő sokkal előbb lett országosan ismert politikus, mint én. Sokkal előbb lett helyben ismert politikus, hiszen ciklusok óta ebben a körzetben indul. Mindezek következményeként a közösségi médiában háromszor akkor a követőtábora, mint az enyém. Aki ismeri egy választási verseny dinamikáját, jól tudja, hogy ez a három dolog elképesztő előnyt jelent. Nekem óriási energiákat kell mozgósítanom, hogy a hátrányomat ledolgozzam. Azonban úgy gondolom, hogy a munkát elvégeztem, és a hátralévő napokban is elvégzem. A Buda környéki embereknek most már van információjuk, tapasztalatuk, el tudják dönteni, hogy ki alkalmasabb a problémáik megoldására.

Hogy látja az esélyeit? Merne nagy összegben fogadni a saját sikerére?

Sportoló voltam, igaz, csak 18 éves koromig. Azt tanultam, hogy az eredményjelzőre csak a mérkőzés lefújásakor kell nézni. Addig dolgozni kell. Rám azt még soha nem mondták, hogy a munkámat nem végzem el.

De nem szeretném kikerülni a kérdést, így azt mondhatom, hogy a választás országosan a béke és a háború kérdésére, és az elmúlt 12 év eredményeinek megvédésére egyszerűsödött le.

A baloldal katonákat és fegyvereket küldene Ukrajnába, és a kormányzása idején, „mindössze” egy gazdasági válság volt, mégis tönkrement az ország. Az Orbán-kormánynak a migrációs válsággal, a koronavírus-járvánnyal, a gazdasági kihívásokkal is meg kellett küzdenie, és most itt van a háború a szomszédban. És mégis egymillióval többen dolgoznak, mint 2010-ben, a családtámogatási rendszer soha nem volt olyan jelentős, mint ma, az idősek visszakapták a 13. havi nyugdíjat, a fiataloknak szja-mentességet biztosítunk, csökkennek az adók, és befagyasztottuk a rezsiárakat. Helyben, Budakörnyékén pedig az emberek majd biztosan megvizsgálják, hogy szerintük ki tud többet tenni a problémák megoldása érdekében, és aztán döntenek.

Szél Bernadett a háború kapcsán azt is mondta, hogy a kormány keleti nyitás politikája nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mit válaszolna erre?

Ne keverjük össze a szezont a fazonnal! Világos, hogy mi nem akartuk a háborút. Már a kitörése előtt is mindig elmondtuk, hogy mindent meg kell tenni a béke megőrzéséért. Most pedig annak helyreállításáért. Mi a béke mellett vagyunk. Éppen a baloldali miniszterelnök-jelölt – akivel Szél Bernadett közös plakáton mosolyog – mondta azt, hogy katonákat és fegyvereket kell küldeni a háborúba. Ezzel pedig belesodorná Magyarországot a fegyveres konfliktusba, ami a szomszédban zajlik. Pedig a háború és a béke kérdésében csak egyszer lehet dönteni. Aki a háború mellett dönt, az ezt a döntést soha nem fogja tudni kijavítani. Az Orbán-kormány a béke mellett van. Ezt az ország biztonsága és a kárpátaljai magyarok biztonsága is megkívánja. Soha nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy hazánk esetében az országhatár és a nemzet határai nem esnek egybe.

A kárpátaljai magyarok érdeke nem az lenne, hogy az ukránokat hozzásegítsük egy a megszállók felett aratott győzelemhez?

Láthattuk, hogy pár napja a lengyel-ukrán határtól mindössze 20 kilométerre lebombáztak az oroszok egy katonai bázist, szakértők szerint azért, mert ott külföldről érkezett fegyvereket tároltak. Ha mi fegyvereket küldenénk Ukrajnába, akkor bevinnénk a háborút Kárpátaljára, és ellehetetlenítenénk a humanitárius segítségnyújtást is, mert az orosz rakéták nem különböztetik meg, hogy egy konvoj fegyvert vagy élelmiszert szállít. Mindkettő potenciális katonai célpontnak tekintenék.

Visszatérve a keleti nyitásra, ön sikernek értékeli a programot, most az oroszok elleni szankciók idején is?

A baloldal másként igyekszik ezt feltüntetni, de az, hogy az ország keletre is próbál nyitni, nem magyar jelenség. Mindenki erre törekedett az elmúlt években. Elég megnézni a nyugati országok kereskedelmi forgalmát az ázsiai országokkal.

A kérdés arra vonatkozott, hogy sikeres-e ez a nyitás, megérte-e?

Nézze, 2021-ben az exportunk 45 százalékkal a kereskedelmi forgalmunk pedig 48 százalékkal növekedett 2010-hez képest keleti relációban. A hazánkba érkező beruházások esetében pedig az elmúlt három évben már azt láttuk, hogy a legnagyobb befektetési volumen Ázsiából jött hazánkba. 2019-ben Dél-Koreából, 2020-ban Kínából, tavaly pedig ismét Dél-Koreából. Látni kell, hogy míg 2007-ben a világon megvalósuló beruházások 80 százaléka mögött nyugati tőke volt, addig mára a helyzet megváltozott, és 2020-ban már a beruházások 70 százalékát keletről finanszírozták. Ez is mutatja, hogy nem magyar sajátosság az ázsiai országokkal való együttműködés.

Érthető a kormány álláspontja, hogy nem akarják az energiaszektorra is kiterjeszteni a szankciókat. De 12 éve önök vezetik az országot. Nem lehetett volna többet tenni az energiaellátás diverzifikálásáért?

Az elmúlt években mindent megtettünk a gázbeszerzés diverzifikációjáért. Két dologról van itt szó: a forrás és az útvonal diverzifikálásáról. Mi elvégeztük a házi feladatunkat, hiszen Szlovénia kivételével, az összes szomszédunkkal kiépítettük a földgáz-összeköttetést, így képesek vagyunk gázt vásárolni bármilyen irányból. A sokat emlegetett cseppfolyósított gázhoz a terminálok kiépítését nálunk jobban senki sem forszírozta. Éveket vártunk a Krk-i LNG-terminál megépítésére, és van is ott megállapodásunk. Egy másik lehetőség a fekete-tengeri gázmezők kiaknázása Romániában, ahol egy amerikai cég birtokolja a kitermelési jogokat, de a kitermelést nem kezdték meg.

A magyar gázfelhasználás 85 százaléka orosz forrásból származik. Ez a szám Európában is 50 százalék körüli. Nem véletlen hogy a németek sem tudnak rövidtávon leválni az orosz forrásokról. Ha nem lenne orosz gáz hazánkban, nem lehetne fűteni, és nem működne az ipar, aminek következtében munkahelyek szűnnének meg.

A gáz és az energetika nem szép szavak és ideológia kérdése, mert azokkal fűteni nem lehet. A gázvásárlásnak két alapfeltétele van: kell gáz és kell cső. Ahol ezek megvannak, onnan lehet vásárolni.

Mi a helyzet az atomenergiával és megújulókkal? 

Paks adja a magyar energiafelhasználás 30 százalékát, és ha nem lenne az erőmű, négyszerese lenne a rezsi ára a mostaninak. A napelemek a magyar kormány stratégiájában is fontos helyet kapnak. A hazai napelemkapacitás 3000 megawatt, ez több mint 13-szorosa a 2018-as szintnek, és 2040-re ennek a négyszeresét 12 ezer megawattot szeretnénk elérni. A megújuló energiákkal kapcsolatban viszont világszinten az a probléma, hogy a tárolásuk még nem megoldott.

Vannak, akik súlyosabb szankciókat követelnek, míg mások szerint lábon lőttük magunkat a korlátozásokkal. Ön szerint mi az igazság?

Nemigen lehet olyan történelmi konfliktust mondani, amit szankciókkal rendezni tudtak volna. Mi mégis félretettük ezt a kérdést a háború kitörése után, és a magyar miniszterelnök világosan kijelentette, hogy mivel az egységre van ilyenkor a legnagyobb szükség, minden közös döntést támogatunk. Azt azonban világossá tettük, nem támogatjuk, hogy az energetika a szankciós listára kerüljön, de ezzel nem csak mi magyarok vagyunk így, hanem más európai országok is, ugyanis ez elviselhetetlen terhet róna a magyar emberekre és más államok polgáraira is. A magyar emberekkel fizettetnék meg ebben az esetben a háború árát, ami többet ártana nekünk, mint Oroszországnak. A gáz ára ma hatszorosa annak a világpiacon, ami másfél éve volt. Ha pedig nem lenne a rezsicsökkentés, akkor ma egy magyar család félmillió forinttal többet költene a rezsire évente. A rezsicsökkentés fenntartásának az oroszokkal kötött hosszú távú gáz-megállapodás a feltétele. Ha ezt a szektort is szankcionálnánk, horrorisztikus ára lenne nálunk is a rezsinek.

A mostani szankciók mennyire ártanak nekünk?

A szankciók az európai országoknak is ártanak így hazánknak is. Évek óta ez a tapasztalatunk. Teszem hozzá már korábban is minden szankciós döntés támogattunk az unióban, és nem vétóztunk eddig sem, pedig fájtak a szankciók. Mindig, mindkét oldalnak ártanak a gazdasági szankciók.

A kormány rengeteg pénzt kiosztott az elmúlt hónapokban. Nyilván nem számítottak a háborúra önök sem. Most viszont gyenge a forint és magas az infláció. Kell válságtól tartani?

Nem szeretem a pénzosztás kifejezést. Itt szerintem egy felfogásbeli különbség van köztünk és az baloldal között. A mi álláspontunk szerint a gazdasági eredmények nem önmagukért vannak. Tavaly 7,1 százalék volt a gazdasági növekedés. Ez a történelmi rekord a magyar emberek munkájának volt köszönhető, ezért fontos, hogy részesüljenek a növekedésből. Az infláció nem magyar, hanem európai és világjelenség, aminek két oka is van. Az első, hogy a koronavírus-járvány csillapodásával a keresleti oldal sokkal erősebbé vált, mint a kínálati oldal. Elsősorban az energiahordozók terén volt ez érezhető, aminek árfelhajtó hatása volt. Emellett a háborús szankciós elképzeléseknek, amik az energetikára vonatkoznának, szintén komoly árfelhajtó hatásuk van. A kormány a benzin, a rezsi, élelmiszerek és kamatok befagyasztásával vagyis a 4 stoppal védi az embereket, ha ezek nem lennének 3-4 százalékkal magasabb lenne az infláció.

A stabilitást az Orbán-kormány jelenti. Az elmúlt években számos válság esetében megmutattuk már, hogy a kormány képes válságok idején is fejlődő, erősödő pályán tartani Magyarországot.

Én azt kérem az emberektől, hogy április 3-án is támogassák a Fideszt és a KDNP-t, és akkor továbbra is előre tudunk menni, és nem fordulunk hátra a kudarcos Gyurcsány-korszak felé.

(Borítókép: Menczer Tamás. Fotó: Papajcsik Péter / Index)