Egy Habsburg uralkodó, aki visszaadta a Szent Koronát és megvédte a magyar nyelvet

1747. május 5-én született Habsburg–Lotaringiai Péter Lipót, aki anyját, Mária Teréziát (1740–1780) és bátyját, II. Józsefet (1780–1790) követte II. Lipót (1790–1792) néven a magyar trónon.

Kevés uralkodó van a magyar történelemben, akinek annyira ellentmondásos a megítélése, mint II. Lipóté. A történészek egy része szerint országlása alatt csak konzerválni igyekezett a feudális rendszert, miközben széles besúgóhálózatot épített ki, és kíméletlen cenzúrát vezetett be. Mások éppen ennek ellenkezőjét vallják: sokat tett az ország függetlenségéért, és noha csak rövid ideig uralkodott, ám annál jelentősebb magyar király volt.

Hatéves korában kiválasztották hitvesét

I. Ferenc István császár és Mária Terézia császárné, magyar királynő harmadik fia volt az első „bíborban” született főherceg, mivel apja 1745-ben, két évvel a születése előtt nyerte el a császári méltóságot. Jövendőbelije kilétén sem kellett sokat törnie a fejét, hiszen már hatéves korában kiválasztották majdani hitveséül Modena trónörökösnőjét. Csakhogy a számításba hiba csúszott, mert 1761-ben meghalt bátyja, Károly, ezért Lipót kapta a sokkal jelentősebbnek számító toszkánai nagyhercegség trónját, valamint a spanyol infánsnő, Mária Ludovika kezét. Persze a modenai hercegnő sem maradt hoppon, mert öccse, Ferdinánd menyasszonya lett.

Lipót kissé koraérett volt, és melankóliára hajlamos. 

és hogy írására, stílusára kevés gondot fordít. Ehhez képest persze kitűnően beszélt a német mellett franciául, latinul, de jól bírta a cseh nyelvet is, és toszkánai küldetése miatt elkezdett intenzíven olaszul tanulni.

1765-ben szüleivel, idősebb testvéreivel és az udvarral Tirolba utazott Spanyolországból érkező menyasszonya fogadására. Az esküvő után alig két hétre váratlanul meghalt Ferenc császár, emiatt Lipótnak nyomban trónra kellett lépnie Toszkánában.

Tizenhat gyermeke született

Nem sokkal trónra lépése után összetűzésbe került bátyjával, Józseffel, aki az elhunyt császár egyetemes örököseként követelte a „toszkánai tartalékkasszában” maradt pénz kiadását. A két testvér viszálya a későbbiekben sem csillapodott.

Lipót uralkodása alatt szépen felvirágzott a nagyhercegség. Reformjait nagy alapossággal készítette elő. Először kisebb városokban vagy területeken vezetett be egy-egy újítást, mintegy próbaképpen, és csak siker esetén terjesztette ki az egész ország területére.

József 1790-ben bekövetkezett halála véget vetett Lipót toszkánai reformtevékenységének is. Az új császárt Bécsben nehéz helyzet fogadta, mivel javában tartott a törökök elleni háború, miközben tartani lehetett Németalföld elszakadásától, valamint egy magyarországi felkeléstől is. Ámde Lipót gyorsan cselekedett: az 1790. július 27-én kötött reichenbachi egyezménnyel megakadályozta a fenyegető porosz háború kitörését, megfosztotta a belga és a küszöbönálló magyar felkelést a porosz segítségtől, egyúttal biztosította császárrá választását és frankfurti megkoronázását is.

Házasságából tizenhat gyermek született. Legidősebb fia, Ferenc (1768–1835) a későbbiekben követte őt a magyar trónon. Másik két fia Magyarország nádora lett. Sándor Lipót főherceg (1772–1795) és József Antal János főherceg (1776–1847) olyanok voltak, mint tűz és víz. Az abszolutisztikus, elnyomó módszerekre építő, szélsőségesen magyarellenes Sándor Lipótot 1795-től a felvilágosult, 

József nádor, aki gondolkodásában Széchenyi István eszmetársa volt, kivívta magának a legmagyarabb Habsburg elnevezést.

Szent Korona, függetlenség, magyar nyelv

Az 1790–91-es rendi országgyűlésen számos jelentős törvényt fogadtak el, amelyet II. Lipót is szentesített.

• Elrendelték, hogy a magyar királyi koronát szállítsák át Pozsonyból a Budavári Palotába, és a továbbiakban ott őrizzék.
• Kimondták Magyarország és a hozzá kapcsolt részek függetlenségét.

Az ország karainak és rendeinek alázatos előterjesztésére, Ő szent felsége is kegyesen elismerni méltóztatott, hogy ámbár a felséges ausztriai ház nőágának az 1723:I. tc. és II. cikkelyek által a magyar királyságban és a hozzá kapcsolt részekben megállapított örökösödése ugyanazt a fejedelmet illeti, a kit a megállapított trónöröklési rend szerint a Németországban és azon kivül fekvő, elválaszthatatlanul és föloszthatatlanul birtoklandó többi ország és tartományokban illet: mindazonáltal Magyarország, a hozzá kapcsolt részekkel együtt, szabad és kormányzatának egész törvényes módját illetőleg (bele értve mindenféle kormányszékeit) független, azaz semmi más országnak vagy résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel és alkotmánynyal bíró, s ennél fogva az 1715:III. tc., valamint az 1741:VIII. tc. és XI. cikkelyek rendelésének megfelelően, törvényesen megkoronázott örökös királyától, és igy Ő szent felségétől s örököseitől, Magyarország királyaitól, tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányozandó ország.

• Magyar nyelvűvé tették a hivatalos ügyintézést, bevezették a magyar nyelvű oktatást.
• Törvényt fogadtak el az erdők pusztításának megakadályozásáról.
• Megtiltották a kínvallatást.

A kínzó vallatások annálfogva, mivel az igazság kikutatására alkalmas és megfelelő eszközt nem nyújtanak, hanem inkább büntetés számba mennek, addig, míg a büntetőeljárásra nézve országgyűlésileg más intézkedés nem tétetik, egyszerűen tiltva lesznek.

• Elrendelték, hogy a Magyarországon élő zsidók az összes szabad királyi városban és más helységekben „megtartassanak, és ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek”.

Uralkodói műve azonban torzóban maradt, mert 1792. március 1-jén váratlanul tüdőgyulladásban elhunyt. Napjainkban nevét a magyar és az osztrák fővárosban is egy-egy kerület, kerületrész viseli.

(Borítókép: II. Lipót. Fotó: DeAgostini / Getty Images)