Gumicsont a főispánok és a vármegyék visszahozása?

A főispán kifejezés visszahozatalát az indoklás alapján a történelmi hagyományok tisztelete és újjáélesztése jegyében javasolják. Azt is részletezték:

a főispán kifejezés visszaépítése a magyar jogrendbe lehetőséget teremt arra, hogy a mai magyar közigazgatás több szállal kötődjön a kommunizmus előtti magyar államigazgatás fogalmi készletéhez, és ezáltal az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek.

A törvénycsomagban több európai országot is példaként hoznak, megemlítve, hogy az angolszász országokban több helyen a mai napig is használják a helyi önkormányzatok választott vezetőire az alderman kifejezést, amely városatyát jelent, és „egy szép, régies, a hivatás szakralitását megragadó szinonimája a bürokratikusabb hangzású és érzelmű polgármester szónak”. Hasonló példa, hogy Hollandiában a területi közigazgatásban végrehajtó pozíciót betöltőket nem tanácsosnak, hanem Wethoudernek, magyarra fordítva jogtartónak (jogbírónak) hívják.

A megyék vármegyékre történő átnevezését „a történelmi hagyományokra, a történeti alkotmányunk vívmányaira való tekintettel” javasolják. A Kocsis Máté által jegyzett dokumentumban arról is írnak, hogy

a magyar közigazgatás alapvető területi egységei az államalapítástól kezdődően egészen 1949-ig a vármegyék voltak. A vármegye szó használatát a korábbi magyar alkotmányos és államigazgatási rendszerrel teljesen szakítani kívánó diktatórikus kommunista rendszer szüntette meg. A vármegye szó használatának visszaállítása a mai magyar jogrendbe biztosítja, hogy az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is továbbéljenek.

Emellett úgy gondolják, hogy a vármegye szó használata a nemzeti összetartozás eszméjét, közös történelmi emlékeink megőrzését és egyben a magyar demokrácia nemzeti karakterét is erősíti, a kifejezéssel pedig jobban hangsúlyozható, hogy „a magyar államszervezés és államszerkezet központi gondolati motívuma a nemzeti szuverenitás és ezen keresztül az európai civilizáció sarokköveinek megvédése”.

Mráz Ágoston Sámuel a főispánok és vármegyék visszahozataláról az Index kérdésére kiemelte:

A Fidesz identitásának része, hogy antikommunista párt, márpedig e történelmi elnevezéseket a kommunista időszak törölte el, így a negyedik kétharmaddal megerősített felhatalmazás után nem meglepő, hogy a kormánypártban megfogalmazódott a technokrata »kormánymegbízott« poszt tradicionális elnevezésének visszaállítása.

A Nézőpont Intézet vezetője úgy látja, hogy az épített kulturális örökség mellett a közjogi kulturális örökséget is ápolni próbálja ezzel a kormány, anélkül, hogy az érintett főispánok feladat- és hatásköre változna. Ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy „ez ügyben éles politikai vita várható, de az aligha számíthat széles társadalmi rétegek érdeklődésére”.

A főispánokat és a vármegyéket illetően Horn Gábor úgy vélekedik:

alapvetően egy gumicsonttal állunk szemben. Kellett valami provokáció azok irányába, akik nem a Fideszre szavaztak, és kellett egy üzenet a nem könnyű helyzetben lévő saját szavazók számára is.

Azt teljesen abszurdnak tartja, hogy egy hónapon belül másodszor nyúlhatnak hozzá a „gránitszilárdságú” Alaptörvényhez, „ráadásul múltba révedő, a XXI. századi polgári demokráciákkal szembemenő kategóriák visszahozatalával”.

A Republikon Intézet vezetője szerint nagyon rossz üzenete van a lépésnek, mert a modern polgári társadalmak lényeges eleme az az üzenet, amit a 90-es években a Fidesszel gyakran közösen mondtak, hogy a fontos dolgok helyben történnek.

Ennek az az üzenete, hogy a fontos dolgok nem helyben, hanem a központban történnek, mint a feudalizmusban. Retrográd, a helyi közösséggel szembemenő üzenet.

Az elemző egyrészt gumicsontnak tartja a kérdést, másrészt azonban azt is mutatja a lépés, hogy „azt csinálunk, amit akarunk, ha akarjuk, hetente módosítjuk az Alaptörvényt, akkor nyúlunk hozzá a közjogi berendezkedéshez, amit közösen fogadott el a társadalom a rendszerváltáskor, amikor akarunk, akkor köpjük szembe azokat, akik nem ránk szavaztak, amikor akarjuk”.

Kinek kedvez az összevont választás?

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője kedden nyújtotta be az Országgyűlésnek az Alaptörvény tizenegyedik módosítására irányuló javaslatát. Az általános indoklásból kiderül, hogy pontosan miről van szó:

Az Alaptörvény tizenegyedik módosítása indítványozza, hogy a következő, 2024. évi helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választását és az azt követő önkormányzati választásokat október hónap helyett április, május, június vagy július hónapban legyen szükséges megtartani, az európai parlamenti képviselők választásával egyidejűleg, vagyis a szavazásokat egy napra lehessen kitűzni.

Kocsis Máté szerint a 2022. évi országgyűlési választás és az ugyanazon a napon lebonyolított országos népszavazás igazolta a közös rendezés költségmegtakarító hatását, amely a konkrét esetben több mint tízmilliárd forint volt.

Mráz Ágoston Sámuel kérdésünkre hangsúlyozta, hogy az azonos időpontban tartott két választás akár tízmilliárdos megtakarítást is jelenthet, ezért „vélelmezhetően népszerű, de legalábbis nehezen támadható lesz a felvetés”. Az elemző hozzátette: közjogi értelemben sem példa nélküli a javaslat, mert az amerikai elnököt mintegy három hónappal a beiktatása előtt választják meg, „tehát alkotmányjogi aggály sem merülhet fel”, ráadásul, mivel alkotmánymódosítással jár együtt az egyszerűsítés, az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja majd annak tartalmát.

A politikai stratégiákra értelemszerűen hatással lesz, hiszen az áprilisi, súlyos vereség után a 2024-es EP-választást a baloldali ellenzék egyfajta előválasztásnak, a belső erőviszonyok tisztázójának remélte, hogy így az önkormányzati jelöltállítás politikai döntéshozatala felgyorsuljon. Az előválasztás-pótlék nélkül új utakat kell keresniük a baloldali ellenzéki pártoknak, jóllehet az innováció az utóbbi időszakban nem jellemezte őket

– fogalmazott Mráz Ágoston Sámuel, aki arra számít, hogy a hat frakció mögötti hat párt és Márki-Zay Péter mozgalmának szervezeti integrációja fel fog gyorsulni, „s már két év múlva más formátuma lesz a ma ismert, tagolt baloldalnak”, ezt a frakcióforrások csökkentése és az átülési tilalom feloldása is elősegíti.

A Nézőpont Intézet vezetője szerint különösebb kockázat nélkül állítható, hogy

a legszervezettebb baloldali párt, Gyurcsány Ferenc DK-ja, amely a 2022-es vereség ellenére is erősödött, a következő két évnek is nyertese lehet, formális befolyását is megerősítheti.

Arra a kérdésünkre, hogy mennyire nehezíti meg a kampányolást a kampányüzenetek, a költségek, az aktivisták szempontjából, hogy párhuzamosan kell készülniük két választásra a pártoknak, Mráz Ágoston Sámuel kijelentette: nem nehezíti, „hiszen párhuzamosan, de más jelöltekkel zajlik a két küzdelem. Állami kampányfinanszírozás eddig sem volt egyik választáson, és ezután sem lesz”.

Horn Gábor úgy látja, hogy a Fidesz szempontjából előnyös lépés a két választás összevonása, az ellenzéknek viszont nagyon előnytelen. A Republikon Intézet vezetője rávilágított:

Tényszerűen igaz, hogy ez 8-10 milliárd forintos megtakarítást jelenthet, de összevetve a legutóbbi kerékpárosverseny költségeivel, a vizes világbajnokság költségvetésével vagy a Puskás Akadémiának juttatott támogatással, ez egy hibahatáron belüli összeg, tehát nem indoka egy ilyen lépésnek.

Horn Gábor nagyon átlátszónak nevezte, hogy „a Fidesz meg sem kísérli egyeztetni ezt a többi parlamenti párttal, azt a gesztust sem teszik meg, hogy előre leülnek, megkérdezik, hogy mit szólnának hozzá”. Kiemelte, „az hogy valakik ennyire nyilvánvalóan a saját közvetlen politikai érdekeikre használjanak egy választási rendszert, finoman szólva szokatlan a magyar és az európai polgári demokráciában”.

A Republikon Intézet vezetője úgy véli, hogy a kampányolást megnehezíti a változtatás:

Van egy közös jelölt egy kisvárosban, aki mögé felsorakoznak azok a pártok, akik ugyanebben az időszakban egymással szemben próbálják megfogalmazni önmagukat. Ez komoly nehézséget és zavart okoz.

Horn Gábor kifejtette: a pártok arra készültek, hogy van egy olyan választás, ahol mindenki megmérettetheti magát, erre alkalmas az EP-választás egyfordulós listás rendszere, az önkormányzati épp az ellenkezője ennek, de az ellenzék nem tud mást, mint tudomásul venni az új helyzetet.

(Borítókép: Vasvári Tamás / MTI)