Négylábú állatorvosok a Bükk-fennsíkon

Ha nem is napra pontosan, de öt és fél évvel ezelőtt vettem részt a bükki farkasok nyomában túrán. A végponton Horkai Zoltán volt a meglepetésvendég. A gödöllői „farkasember” két domesztikált farkassal érkezett. Az egyik a ketrecben maradt, a másikat leültette maga mellé, majd lassan eltávolodott a csúcsragadozótól és magyarázni kezdett a közönségnek. Akkor szemben álltam az állattal, de éreztem, farkasmániásként talán soha nem lesz még egy ilyen alkalom, ezért lassan átsétáltam a túloldalra. 

Egy méterre megálltam a farkastól és leguggoltam. A vadállatoknak igen jók az ösztöneik, szép lassan hátrafordította a fejét. Egy darabig bámultuk egymást, aztán a farkas felállt, és lassan elém lépett. Kutyásként biztos kinyújtottam volna felé a kezem, szagolja meg nyugodtan, de ebben az esetben nem ronthattam el azzal, hogy kezdeményezek. A farkas egy darabig szaglászott, majd egészen szorosan hozzám lépett és komótosan végignyalta az arcomat. Bakancslistám talán legjobban remélt pontja teljesedett be akkor: megtörtént a kapcsolatfelvétel egy farkassal.

Talán el sem tűntek

Jól tettem, hogy megvártam a farkas kezdeményezését – mondja Bakó Botond, a Bükki Nemzeti Park gerinces zoológiai szakreferense, akivel a bükki farkasokról újbóli megjelenéséről kezdtünk beszélgetni. Azt még hozzátette, néhányan félre szokták érteni a titulusát, ez nem azt jelenti, hogy a többi zoológiai szakreferens gerinctelen volna, hanem azt, hogy ő a gerinces állatokkal foglalkozik.

Az igazi kérdés az, hogy a farkasok eltűntek-e egyáltalán valaha a hegységből – válaszolta Bakó Botond, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gerinces zoológiai szakreferense, akitől arról érdeklődtem, mikor jelentek meg újra a Bükkben ezen nagyragadozók. 

Mint megtudtuk: az elmúlt évtizedekben nem voltak markáns adatok a csúcsragadozók jelenlétéről, de egy családról tudtak Szögliget környékén, az Aggteleki Nemzeti Park területén a magyar–szlovák határnál. Ezen kívül olykor nagyon kemény teleken szintén Szlovákia felől érkezve jött át a Zemplénbe néhány farkas.

A Bükkben 2001-ben jelent meg egy példány, aki annyira nem félt az emberek közelségétől, hogy Répáshután végigsétált az utcán. Ekkor lehetett sejteni a szakember szerint, hogy hamarosan a környéken megjelenhet egy falka, mert új terület elfoglalása előtt felderítőket szoktak küldeni az állatok.

Pár éven belül meg is jelent egy család, azóta érezhető markáns jelenlétük a Bükk-fennsíkon – mondja Bakó Botond.

Farkasmobil

Azt sokan tudják, a farkasok falkaállatok és erős territóriumot tartanak. Azt talán már kevesebben, hogy a Bükk-fennsík egyetlen falkának a területe, a Tarna vidékén, a Mátrában mostanában megjelent egyedek tagjai nem kizárt, hogy a bükki családból kivált egykori kölykök által alkotott csapat, akik új területet kerestek maguknak.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei folyamatosan monitorozzák a bükki falkát. Kameracsapdákkal, mintavételekkel követik nyomon a család életét.

Ha friss farkasnyomokkal találkoznak, biztos, hogy azon a területen jó néhány napig nem jelennek meg újra. Ilyenkor visszafelé követik a nyomokat, véletlenül sem akarnak eljutni a kotorékhoz, hogy megzavarják a csúcsragadozókat.

Hatalmas területet jár be a falka, vetésforgószerűen váltogatják a csapásokat – jegyzi meg Bakó Botond.

A szakember azt is elárulja, genetikai minták alapján, egyedi szinten azonosították a bükki farkasokat. Pontosan tudják, mikor van szaporulat, mert olyankor az anyaállat hónapokig nem jön elő a kotorékból. Általában 3-4 kölyökkel szokott szaporodni a család, idén azonban csak kettő született, ami azért aggasztó kicsit, mert az újszülött farkasoknak körülbelül tíz százaléka éri el a kétéves kort.

Az elhullás általában természetes okok miatt következik be. A család mindent megtesz a beteg vagy sérült falkatagért, a többiek közösen táplálják a legyengült egyedeket. Bakó Botond tud olyan esetről, amikor egy farkas hím több mint egy éven át tartott életben így egy nőstényt.

Keményebb teleken szoktak farkasüvöltést is hallani a Bükkben.

Ez a helyi mobil, a falkavezér így hívja össze a csapattól levált tagokat, hogy segítségre van szükség – mondja a nemzeti park szakembere.

Az teljesen természetes dolog, hogy kölyöknevelés idején a falka közösen táplálja az anyát.

A Tátrát cserélték a Bükkre

A farkasok – nem is ritkán – szoktak keveredni kutyákkal. Ezt a hibriditást elsősorban az olaszországi, appennini farkasoknál figyelték meg. Észak-Amerikában pedig már át is billent a mérleg nyelve, az ottani farkasoknak a 70 százaléka hibrid példány.

A bükki farkasok azonban büszke példányok, nem engednek be más fajokat maguk közé. Bakó Botond elmondta, az itteni farkasok a tátrai csúcsragadozókkal mutatnak rokonságot a genetikai minták alapján. Ebben nincs is semmi meglepő. 2004 novemberében a Magas-Tátra déli lejtőin óriási tarolást vitt véghez a vihar, ami jelentősen leszűkítette, helyenként megsemmisítette a farkasok élőhelyét, és a bükki példányok nem sokkal ezután jelentek meg Magyarország területén.

Élelmet találnak bőven a vadállományban lévő túlszaporulat miatt. A kutatások szerint elsősorban szarvasok, muflonok, őzek, vaddisznók szerepelnek a farkasok étlapján, de nyáron ínségesebb időkben az egereket és a pockokat is levadásszák.

Amikor a farkasfalka elkezd szaladni egy muflonrudli mellett, akkor egy darabig csak ügetnek a csapat mellett és folyamatosan szaglásznak. A farkas rendkívül intelligens állat, pontosan tudja, egy fejlett, ereje teljében lévő, egészséges példány ellen még falkában sincs sok esélyük. A szimatolás végén pedig hajszálpontosan kiszagolják a beteg, sérült egyedet, és abban a pillanatban csak arra az állatra fordulnak rá.

A birka ritkán kell

Hetente általában egy vadállatot zsákmányol egy falka, így könnyen kiszámolható, egy év alatt 60 vadnál nem ritkítják jobban az állományt.

Ritán, de előfordul, hogy a gazdálkodók állatállományát is meglátogatják a farkasok a könnyű zsákmány jegyében. Bakó Botond elmondja, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye területén összesen 15-20 farkas él, kóbor kutya viszont több ezer. A gazdák állatállományát ért támadások legtöbbjéről a mintavételek alapján kiderült, hogy nem a farkasok, hanem a kutyák számlájára írhatók.

Más a támadás módja egy kutya- és egy farkasfalka esetében. A kutyák hajsza közben is megharapják a zsákmányt, kiszakítják a lágyabb részeket. A farkas lefojtja a zsákmányát. Állkapcsa alól nincs menekvés, sokkal erősebb a harapása, mint a német juhászoké. Amikor a zsákmányállat elpusztul, csak a színhúst eszik meg, a többivel nem foglalkoznak.

Ahogy a felnőtteknek mindig az anyjuk vagy a nagyi főztje a legfinomabb, úgy a bükki csúcsragadozók muflonon, szarvason, vaddisznón nőttek fel.

A birkákra azért fanyalodnak rá csak ritkán a farkasok, mert nem igazán ízlik nekik, nem azon szocializálódtak – mondja Bakó Botond.

Feljegyeztek olyan esetet, amikor egy farkasfalka egy völgyben kergetett egy őzet. Kétoldalt a dombokon több száz birka legelt, de a ragadozókat egyik sem érdekelte, pedig bármelyiküket könnyebb lett volna elejteni.

Win-win kuvaszok

Persze ez nem jelenti, hogy adott esetben a farkasok ne jelentenének veszélyt az állattartók állományára. Ennek a kivédésére a kármegelőzési keretből elkülönítettek egy részt a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság költségvetéséből. Ha valaki bizonyítottan farkasjárta területen tartja az állatait, az ingyen és bérmentve kap napelemes villanypásztort, és a telepítésben is segítenek neki. Két feltételnek kell megfelelnie a pályázónak. Csak és kizárólag az állatállomány védelmére használhatják az eszközt, amit legalább három éven keresztül üzemeltetni kell. Nagyon ritka az az eset, amikor valakitől vissza kellett venni a villanypásztort. Ilyen gyakorlatot főleg a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén látni, de az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságnál is előfordul. Egy másik programmal is segítik az állattartókat. A nemzeti park igazgatóság együttműködési szerződést kötött a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesülettel. Ennek értelmében az állattartó gazdák szintén ingyen kapnak az egyesülettől olyan kölyköket, akiket már nyájhoz szoktattak, azaz már pontosan tudják, mi a dolguk. Cserébe, később a gazdák kutyaszaporulatából származó kölykök felét átadják az egyesületnek.

Igazi win-win helyzet, mindenki nyer az együttműködésen – mondja Bakó Botond.

A kuvaszok nem kerülnek összetűzésbe a farkasokkal. Esténként lejárják és vizeletükkel megjelölik a területüket. A szakember szerint ez már elég elrettentő a farkasoknak, akik a közelben járva megérzik az idegen szagmintát, osztanak, szoroznak, és miután igen okos állatok, úgy döntenek, nem éri meg a hercehurcát az egész és továbbmasíroznak.

Ha mégis megtörténik a baj, akkor egy hosszas és költséges eljárás következik, és gyakran az bizonyosodik be, hogy a gazda saját kutyája volt a ludas, unalmában szórakozott egy kicsit.

Golyó a farkasban

Talán az is köztudomású – ha eddig nem volt, akkor innentől az –, hogy a farkasok amennyire lehet, elkerülik az embereket. Ritka szerencsének számít, ha valaki mégis meglát egy példányt vagy akár egy egész falkát. Általában hamarabb érzi meg a ragadozó az ember jelenlétét, mint fordítva. Ilyenkor még óvatosabbakká válnak és figyelnek.

Az szinte kizárt, hogy a bükki csúcsragadozók emberre támadnának. Bakó Botond elmondása szerint több száz évre egyetlen farkastámadást sem dokumentáltak Európában. Még Jókai Mór farkaskalandja, „A kőszívű ember fiai”-ban is részben az írói fantázia szüleménye. A szakember utánanézett és meg is találta a korabeli híradást, ami arról szólt, hogy egy farkasfalka hosszan követte a szekérrel utazókat, de egyszer sem támadtak az emberekre és a lovakra, majd egy idő után le is váltak a csapatról.

Olyan viszont előfordult már, hogy olyan farkas tetemére bukkantak, amely nem természetes okból pusztult el. Legalábbis a testében talált puskagolyó erre utal. Olyan is előfordult, hogy a vizsgálat kiderítette, az állatot nem ott ölték meg, ahol megtalálták. A keréknyomokat követve még azt a helyet is sikerült azonosítani, ahol a platóra dobták a tetemet, hogy elszállítsák egy másik vadásztársaság területére.

(Borítókép: Getty Images)