16:00, December 09.
Horvátország 0
Brazília 0
Education City Stadion Negyeddöntő
20:00, December 09.
Hollandia 0
Argentína 0

Akkor végül ki találta fel a politikai cionizmust?

DSC0001
A napló Herzl Tivadar életének utolsó kilenc évében íródott, és mint egy fejlődésregény mutatja be írójának átalakulását onnan, amikor elhatározza, hogy új hazát akar teremteni a diaszpórában élő zsidóknak, odáig, hogy kitartó tevékenysége révén a cionizmus felkerül a nemzetközi politika palettájára. A kötet történész szerkesztőjével, Baczoni Dorottyával, aki egyben a XX. Század Intézet igazgatója és a napló egyik fordítójával, Betlen Jánossal beszélgettünk a cionizmusról és Herzl Tivadarról a Kibeszélőben.

A nyomtatott, mintegy 600 oldalas kötet csak részben fedi a teljes naplót, amelynek terjedelme kétezer oldalt tesz ki és magyarul teljes egészében e-könyv formájában érhető el. Herzl 1904-es halála után nem sokkal a naplót már kiadták több nyelven is, de magyarul eddig még nem. Életrajzok is jelentek meg, amelyek természetesen a naplón alapultak, és adódik a kérdés, hogy akkor miért érdekes és érdemes a teljes naplót megjelentetni, mit tud ez hozzátenni az életrajzokhoz.

Baczoni Dorottya arra hívta fel a figyelmet, hogy a naplóból kirajzolódik egy magával és az őt körülvevő világgal vívódó, de céljait tűzön-vízen át hajszoló ember képe, aki meg van győződve arról, hogy a XIX–XX. század fordulóján Európában élő zsidóknak igenis szükségük van egy saját államra.

Ha az oroszoknak ott van Oroszország, a franciáknak Franciaország, akkor zsidóknak miért ne lehetne saját nemzetállamuk?

– idézi Herzl érveit a kötet szerkesztője.

Kibeszélő Baczoni Dorottya és Betlen János

A beszélgetésben felidéztük Herzl életének fontosabb állomásait. A korabeli Pesten született 1860-ban, 18 éves koráig itt élt, és a Deák téri evangélikusokhoz járt iskolába. Testvére halála után szülei úgy döntöttek, hogy Bécsbe költöznek, az Osztrák–Magyar Monarchia fővárosába, amely kora egyik legpezsgőbb európai nagyvárosa volt. Német nyelvtudása révén hamar az újságírói pályát választotta, és a korszak egyik meghatározó bécsi lapjánál kezdett el dolgozni. Sőt, a lap párizsi tudósítója volt éveken át, éppen a Dreyfus-per idején.

Részben az 1890-es évek közepén, a korban egyre erőteljesebben jelentkező antiszemita megnyilvánulások késztették arra, hogy elkezdjen foglalkozni azzal a gondolattal, miszerint az európai zsidó emancipáció kudarcos, és Európán kívüli politikai megoldást kell találni – a nemzeti önrendelkezés alapján – a zsidók számára. Az államalapításról könyvet is írt A zsidó állam címmel. Ezzel párhuzamosan pedig – szinte csak saját anyagi erőforrásaira támaszkodva – a nemzetközi színtéren is elkezdett mozgolódni, hogy valamiképpen az akkori időszak nagyhatalmait maga mellé állítva megszerezze és megszervezze a kivándorlást Palesztinába.

Valódi politikussá formálta magát, aki terve megvalósítása érdekében bejutott a török szultánhoz, a német császárhoz, az olasz királyhoz és a pápához is. Elképzelése megvalósítása során azonban sok csalódás érte, mert az ígért korabeli török, német, brit és orosz támogatás nem, vagy nem abban a formában valósult meg.

Herzl a naplóját alapvetően németül írta, ám emellett, mivel jól beszélt franciául, angolul, valamennyit olaszul, így mondandóját ezeken a nyelveken írt megjegyzéseivel, észrevételeivel is fűszerezte. A németen kívüli bejegyzéseket fordította magyarra Betlen János, aki szerint

Herzl egy igazi kultúrember volt, aki nemcsak nyelvtudása, de alapos műveltsége révén is képessé vált kora erőteljes politikai figurájává válni, akit a képviselt gondolatisága miatt a halála előtti időszakban nagyon komolyan vettek a nemzetközi nagypolitikában. 

Miről esett még szó a beszélgetésben? Többek között az alábbiakról:

  • Mi is valójában a politikai cionizmus?
  • Ha voltak, akkor kik voltak, akik már Herzl előtt is foglalkoztak a politikai cionizmussal?
  • Létezik másféle cionizmus is?
  • Amíg az Osztrák–Magyar Monarchia országai a nemzetállamiság megvalósításán dolgoztak, addig a monarchiában és azon kívül élő, ekkorra már emancipálódott és asszimilálódott zsidóság többsége ellenkezve fogadta Herzl elképzelését a kivándorlásról Palesztinába.
  • Miért idegenkedtek az európai zsidók Herzl tervétől és helyette csatlakoztak jelentős számban más, akkoriban feljövő mozgalmakhoz, ideológiákhoz, mint például a szocialista mozgalomhoz?
  • Miért volt olyan nehéz a tárgyalás Palesztina megszerzéséről? Miért volt már akkoriban is olyan fontos az a terület?
  • Miért maradt ki eddig Herzl a magyar közgondolkodás fókuszából?

A beszélgetésből az is kiderül egyébként, hogy az ismert, ma már nem aktív egykori televíziós újságíró, Betlen János mit is csinál mostanában.

A teljes videót a fenti lejátszóra kattintva nézhetik meg, a beszélgetés podcastverzióját pedig alább érhetik el:

(Borítókép: Betlen János és Baczoni Dorottya. Fotó: Kaszás Tamás / Index)



  • Hírek
  • Hírek