Így lehet szerencsénk az új évben a néphit szerint

„Annak, hogy az ó évet hangos dínomdánommal, evés-ivással, zajkeltéssel búcsúztatjuk, nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon is évezredes hagyományai vannak” – kezdte a kutató, aki szerint az egyes szokások eredetének időpontját, vagy pontos helyét nem lehet mindig precízen meghatározni, ezek összefonódnak az európai kultúrkörünkkel.

„Az évfordulót január elsején ünnepeljük, de nem minden kultúrában, történelmi korszakban volt ez így. Az év ciklusának, az évszakok váltása, így például az év befejezése is, mindig ünnepi alkalmat teremtettek. A váltás határvonal, bizonytalan terület, mindig van némi aggodalom azt illetően, hogy mi van a határon túl. Ezekhez mindig tartoztak néphiedelmek, babonák, amelyek többek között az említett bizonytalanságokat oldják” – magyarázta Frauhammer Krisztina.

Zajjal űzzük el a rosszat

„A zajkeltés arra szolgál, hogy elűzzük azt, amitől félünk. Erdély egyes falvaiban például mind a mai napig élő gyakorlat, hogy az éjféli mise után a falu népe a templom előtt a harangzúgással egy időben ostort csattogtat, vagy kolompokkal, csengőkkel kelt zajt. Ilyen zajkeltéssel járó, mára már kiveszett érdekes hagyomány a gulyafordítás: az óév utolsó napján a gazdák kimentek az állatokhoz, és ott lármáztak azért, hogy az állatok forduljanak a másik oldalukra, ugyanis úgy hitték, hogy ezzel biztosítják egészségüket, szaporaságukat” – részletezte a kutató.

Egyes magyar falvakban szintén szilveszteri esemény volt egykor a kongózás, pergőzés, csengőzés. A fiúk ostorral, kolompokkal jártak a falvakban házról házra, közben jókívánságokat mondtak, és hangoskodásukért pénzt meg kalácsokat kaptak. A 20. század közepe táján, párhuzamosan a szocializmus akkulturációs folyamataival számos népszokásunk feledésbe merült, elmaradt.

„Erdély archaikusabb falvaiban ezek töredékei még megőrződtek. A tüzeskerék-eresztés szokása Kalotaszegen és bizonyos szász falvakban, például Szászcsáváson mind a mai napig él. A falu melletti magas dombokra szalmából font karikákat visznek fel, éjfélkor meggyújtják ezeket és leeresztik. A kerék gurulása átvezetett az ó esztendőből az új esztendőbe, a tűz pedig tisztító jellegű, megújulást hoz magával ezért is válhatott a tűzijáték a szilveszter szimbólumává”– ismertette. 

A gazdagság, szerencse biztosítása

Szinte mindenhol elterjedt Magyarországon, hogy lencsét eszünk, mert az apró sok szemcsés ételek a pénzt jelképezik, ezért évszázadok óta fogyasztjuk újévkor a gazdagság bevonzására

– emelte ki.

A hal esetében tájegységenként eltérő az ilyenkor ehhez kötődő babona, van, ahol úgy vélik, hogy elúszik a szerencsénkkel. A folyó menti vidékeken pedig úgy tartják, hogy ahány pikkelye van, annyi pénz áll a házhoz az elkövetkezendő esztendőben, persze csak ha az uszonyától kezdjük el enni, különben elúszik a gazdagsággal. Általánosan elterjedt és mai napig élő hiedelmünk szerint a disznó befele túrja a szerencsét, ezért a sertéshúsból készített ételek bőséget és egészséget hozhatnak nekünk az új esztendőben, a tyúk épp ellenkezőleg, hátrafele kaparja azt, ezért mellőzük fogyasztását szilveszterkor.

„Szokás ilyenkor az édes ételek fogyasztása is, hogy édes legyen az évünk, az életünk a következő évben. Sok helyen fogyasztottak ilyenkor például kukoricamálét, rétest, kürtöskalácsot, fánkot.

Ennek ellenére a töltött káposzta mindig jelen volt a magyar ünnepi ételek sorában, itt a szerencsehozó malachús, a pénzbevonzó apró szemű rizs ellensúlyozza az eljövendő esztendő savanyúságától való félelmet” – említette.

Egy középkori gyökerű babonánk úgy tartja, ha nem falunk fel mindent az ó évben, akkor az új évben sem nélkülözünk. 

Jóslások

„A jövő év szerencséjét biztosító szokások gyakorlása már az óév utolsó napja előtt elkezdődik, hazánkban sok helyen Luca napján, december 13-án készítik például a hagymanaptárt. Ehhez egy félbevágott hagymáról 12 héjat hántanak le, mindegyikbe szórnak egy kis sót, amelyikben elolvad az csapadékos hónap lesz, a többi pedig száraz”– említette a Szegedi Tudományegyetem tanára. 

„A néprajzi szakirodalomban sok olyan adatot lehet olvasni, hogy szokás volt szilveszterkor a fiúk nevét pogácsába, gombócba rejteni, előbbinél, amelyiket a lány megkapta, utóbbinál az elsőként a víz tetejére emelkedettben elrejtett név utalt a jövendőbelire”– fűzte hozzá.

Régi, már nem élő hagyomány volt, hogy a Dunántúlon tollas pogácsát sütöttek: egyenként megjelölték, hogy melyik kihez tartozik, tollat szúrtak beléjük, abból, hogy mennyire maradtak épek, a családtag sorsára következtettek.

Az ólomöntés hasonló jövendölő szokásunk volt, ami Ausztriában a mai napig élő hagyomány nem csak a népi kultúrában.

„Az utóbbi időben itthon is egyre népszerűbb lett, vásárokban rendre feltűnik, kézműves foglalkozásokon újra felelevenítik. Az, hogy az újév napján felhevített ólom milyen formát vesz fel a hideg vízben a jövő évünkre utal”– fejtette ki.  

A néprajzkutató szerint az egyik legkülönlegesebb népszokás mai napig a moldvai csángóknál megfigyelhető hejgetés. Lujzikalagorban fiúk 7-8 fős csoportokban hangszerekkel lármázva medve-, kecskealakkal járják a lányos házakat, ősi mondókákat mondanak a búza, gabona növekedéséről, kenyérsütésről. Ennek a célja a mágikus termékenység-biztosítás. A Tatros-völgyében a román lakosoknál is megvan ez a szokás, de ott a középpontban a medvetáncoltatás áll: medvebőrbe öltözött férfialakok táncolnak a hangos dobpergésre, furulyaszóra. Szédületes táncuk jó egészséget, termékenységet idéz elő. Bulgáriában Törökországban, Görögországban is egy létező hagyomány, a kutatások alapján ennek ősi bizánci gyökerei vannak. 

Ahogy kezdődik…

Régi hiedelmünk az is, hogy ahogy kezdődik az év, olyan lesz a folytatása is, így például ha férfi vendég az első, az szerencsét jelez, ha pedig hideg vízben fürdünk az új év kezdetén az egészséget hoz. Óvakodni kell azonban a viszályoktól, a házimunkától, kerülendő a mosás, teregetés vagy a főzés és még számos más praktikáról számolnak be a gyűjtések – tette hozzá Frauhammer Krisztina. A kutató szerint az újévi babonáink azért maradhattak fent tartósabban, mint a többi néphiedelmünk, mert alapvető emberi vágyunk, hogy az újévünk szerencsés és boldog legyen. 

(Borítókép:  Spencer Platt / Getty Images)