Megilleti-e a remény joga a tényleges életfogytiglanra ítélt gyilkosokat?

DEGER20081003079
2023.01.24. 17:36
Az alapvető jogok biztosa a tényleges életfogytiglani szabadságvesztéssel összefüggésben az Alaptörvény értelmezését kérte az Alkotmánybíróságtól, amely két év után ma tűzte napirendjére az ügyet. Az ombudsman azt kérdezi, hogy a tényleges életfogytiglanra ítélteknél az Alaptörvényben rögzített kínzás, embertelen, megalázó bánásmód tilalma magában foglalja-e „a szabadulás reményéhez való jogot”. Ha igen, biztosítani kell-e nekik a belátható időn belüli szabadulás lehetőségét? Az indítványnak az ad aktualitást, hogy az egyik legismertebb jogászprofesszor szerint a január 12-i rendőrgyilkosság elkövetője akár tényleges életfogytiglani szabadságvesztést is kaphat.

Az Alkotmánybíróság mai, idei első teljes ülésén napirendjére tűzte az ombudsman indítványát, amelyben az alapvető jogok biztosa az Alaptörvény értelmezését kérte a jelenlegi legsúlyosabb büntetés, az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetőjogi szabályozásával kapcsolatosan.

Kozma Ákos, akit az Országgyűlés 2019 szeptemberében választott meg ombudsmannak, két évvel ezelőtt, 2020. december 31-én fordult az Alkotmánybírósághoz. És noha két hét múlva indítványa már előadó alkotmánybíróhoz került, a határozattervezetet csak most, 2022. január 24-én tárgyalták először az alkotmánybírák.

A szabadulás reményéhez való jog

Az ombudsman indítványában emlékeztetett arra, hogy az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdése rögzíti a kínzás, az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát.

Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.

Érvelése szerint a kínzás, az embertelen vagy megalázó bánásmód, illetve büntetés tilalmának abszolút jellegéből következik, hogy érvényesülését minden esetben – így a fogva tartás végrehajtása során is – biztosítani kell. A kínzás, embertelen, megalázó, kegyetlen bánásmód tilalma pedig mind a fogvatartottakkal való bánásmódra, mind fizikai körülményeikre, mind a pszichikai állapotukra ható tényezők tekintetében irányadó. Az egyén személyi szabadságának életfogytig történő megfosztása kétségtelenül olyan szankciónak tekinthető – figyelmeztet az ombudsman –, amelynek jogintézményként való létezése alkotmányjogilag ugyan igazolható, ám szabályozásakor és végrehajtásakor különös figyelemmel kell lenni az Alaptörvényben rögzített tilalomra. Márpedig Kozma Ákos szerint alapvető fontosságú alkotmányossági kérdés ezzel összefüggésben, hogy

a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személy tekintetében az Alaptörvényben rögzített tilalom magában foglalja-e „a szabadulás reményéhez való jogot”, és ha igen, milyen konkrét tartalommal és követelményekkel.

Minderre tekintettel az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személyek esetében biztosítani szükséges-e a meghatározott, belátható időtartamon belüli szabadulás lehetőségét? Következik-e ebből, hogy a törvénynek nem elegendő elvi jelleggel, valamikor a bizonytalan jövőben, esetleges módon, a jogalkalmazói döntés függvényében biztosítania a szabadulás reményét, hanem konkrétan meg kell-e határoznia azon legkésőbbi időpontot (generális maximumot), amikor a szabadlábra bocsátás jogi lehetőségét garantáltan mérlegelik?

Ezekre a kérdésekre kell válaszolniuk az alkotmánybíráknak.

Tényleges életfogytiglant is kaphat az újbudai rendőrgyilkos

Sajtóinformációk szerint a drogteszt kábítószer jelenlétét mutatta ki annál a férfinél, aki január 12-én Újbudán megölt egy rendőrt és megsebesített két másik járőrt. Ez ugyanakkor a későbbi büntetőperben nem számít majd enyhítő körülménynek – állította az InfoRádióban Hack Péter. A jogászprofesszor szerint a körülmények alapján akár tényleges életfogytiglani szabadságvesztés is kiszabható büntetésként. Mint megjegyezte: az a cselekmény büntethető, amit drog hatása alatt elkövetett, ebben az esetben több ember sérelmére elkövetett emberölési kísérlet, hivatalos személy sérelmére, egyik esetben pedig befejezett emberölésről is szó van, tehát ezek többszörösen minősülő cselekmények a bírói gyakorlat szerint, ilyenkor a büntetési tételkeret felső határához közeli büntetési tételeket szabnak ki.

Kötelező kegyelmi eljárás

A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést az első Orbán-kormány idején vezették be, a jogszabály 1999. március 1-jén lépett hatályba. A korábbinál szigorúbb, 2013. július 1-jétől hatályos Büntető törvénykönyv 22 bűncselekményre engedi meg a legsúlyosabb büntetés kiszabását, és ebből 18-nál zárhatja ki a bíró a feltételes szabadlábra helyezést.

A szabályozás egészen 2015-ig tartotta magát, hiszen 2014. május 20-án az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) Magyar László elítélt ügyében a törvény módosítására szólította fel a kormányt. Az EJEB szerint ugyanis a büntetés szabályozása sérti Az emberi jogok európai egyezményének 3. cikkében foglalt kínzás és embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmát. A döntés nyomán a parlament 2014-ben a büntetés-végrehajtási kódex módosításával létrehozta a kötelező kegyelmi eljárás intézményét, ami azt jelenti, hogy

egy tényleges életfogytiglanra ítélt esetében amikor büntetéséből már 40 évet letöltött, egy bizottságnak (Kegyelmi Bizottság) – amelynek tagjait a Kúria elnöke jelöli ki – felül kell vizsgálnia, indokolt-e a további fogva tartás.

Ezt követően a bizottság javaslatot tesz az igazságügyi miniszternek, aki az állásfoglalással egyező tartalommal kegyelmi kérelmet terjeszt a köztársasági elnökhöz. Az államfőt nem köti semmi, ha elutasítja a kegyelmet, kétévente meg kell ismételni az eljárást.

Hosszú idejű, speciális rezsimű körlet

Mihályi Eszter ügyvéd szerint a magyar jogban jelenleg is hatályos 40 év olyan beláthatatlan időtartam, ami az elítélt számára irreális, és semmilyen magatartásdetermináló erővel nem bír, tekintve hogy az első felülvizsgálat időpontjában már eleve aggastyán lesz. Ha egyáltalán megéri ezt az időpontot – a magyar várható élettartam-statisztikák fényében például ez kevéssé valószínű –, 

a 40 éves időtartam feltételes szabadulás lehetősége nélküli tényleges életfogytiglanná teszi az elítélt büntetését.

A tényleges életfogytiglanra ítéltek a Szegedi Fegyház és Börtön (Csillag börtön) fegyház épületének (Csillag épület) harmadik emeletén található hosszú idejű, speciális rezsimű körletben (hsr körlet) kezdik büntetésük letöltését. Van arra lehetőség, hogy kérvényezzék áthelyezésüket normál rezsimbe, ez azonban ritka. A vasfegyelem és a monotónia ellenére mindenki maradna, az elítéltek szerint itt nagyobb a biztonság és a nyugalom.

A hsr körletet úgy alakították ki, hogy az épület többi részétől – a függőfolyosó összefüggő padlóvá alakításával, a folyosót lezáró lemezborítású rácsozat beépítésével – elkülönüljön. Az elítéltek elhelyezésére lakóegységes és kríziszárkákat alakítottak ki. A lakóegységes zárka két kis alapterületű, nappali (dolgozó) és éjszakai (háló) zárkából áll.

A felülbírálat lehetősége

A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés Európa-szerte különösen súlyos büntetésnek számít, amelyet csak kevés ország alkalmaz. A legtöbb európai országban határozatlan ideig tartó szabadságvesztést szabnak ki legsúlyosabb büntetésként, de a 25 év utáni legkorábbi feltételes szabadságra bocsátás már rendkívül hosszúnak számít, a nyugat-európai államok többsége 15 év körül határozza meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját.

Németországban a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésről szóló alkotmányjogi vita már csaknem fél évszázaddal ezelőtt lezajlott. A karlsruhei székhelyű német alkotmánybíróság 1977-ben kelt határozatában kimondta, hogy

nem igazolható az az álláspont, miszerint az életfogytiglani börtönbüntetés szükségszerűen a személy leépüléséhez vezet

és az emberi méltóság sérelmével jár. Ugyanakkor hozzátette, hogy a kegyelmezési rendszer nem elégséges, a felülbírálat lehetőségét is biztosítani kell.

(Borítókép: A Szegedi Fegyház és Börtön, közismert néven a Csillag börtön. Fotó: H. Szabó Sándor / MTI)



  • Hírek
  • Hírek