Döntött az Alkotmánybíróság a transzneműek nem- és névváltásáról

Az Országgyűlés 2020 májusában fogadott el egy salátatörvényt, amelyben megtiltották, hogy a transzneműek a megváltoztatott nemüket és nevüket jegyezzék be a hivatalos iratokban. A lépés ellen egy bíró emelt kifogást, azt állítva, hogy ez ellentétes az Alaptörvény egyik pontjával, ezért a vonatkozó jogszabályt meg kell semmisíteni. 

Az Alkotmánybíróság csütörtöki határozatában részletes indoklást közöltek. „Az, hogy az állam az egyén önazonos, nemi identitásának megfelelő, nemváltó kezelés nyomán létrejött neme helyett vagy mellett az egyén születési nemét nyilvántartja, több okból is igazolást nyerhet. Egyrészt az egyénnek az egészségügyi ellátáshoz való joga szükségessé teheti a születési nemének az anyakönyvi nyilvántartásokban való megjelenítését, az egyénről az egészségügyi intézmény részére nyújtott elengedhetetlen adatként, amely például szükséges lehet a megfelelő egészségügyi ellátásához. Másrészt az állam büntetőpolitikája során is előtérbe kerülhet a gyanúsított vagy az elkövetők születési neme, a bűnügyi hatóságok általi pontos ismeretének szükségessége, csakúgy, ahogy relevanciával bírhat a sportjogban vagy épp a munkajogban is” – írták a határozatban, hozzátéve: 

Ezért az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az egyén magánszférájának akként történő korlátozása, amely az anyakönyvi eljárásban a születési nemét mint adatot rögzíti, nem tekinthető sem szükségtelennek, sem aránytalannak. Ezért az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezést elutasította.

A döntésre reagált a melegek és transzneműek jogait védő Háttér Társaság is, amely azt írta, hogy az Alkotmánybíróság ezzel a döntéssel korábbi álláspontjával ment szembe. Állításuk szerint az Alkotmánybíróság 2018-ban egy ügyfelük panaszára reagálva mondta ki azt, hogy

minden embernek elidegeníthetetlen joga van az önazonosságát kifejező saját nevéhez és annak viseléséhez. [...] Ennek speciális esete a nemváltoztatással összefüggő névváltoztatás, amelynek alapja az „EMBER” önazonossága és az egyenlő emberi méltóság sérthetetlensége.

Abban a határozatban kimondták azt is, hogy „mivel a nem jogi elismerését megvalósító névváltoztatásnak alapjogi háttere van, ezért az állam – védelmi kötelezettségének megfelelően – olyan szabályozást köteles kialakítani, amely tudomásul veszi a nem megváltozását,

és diszkriminációmentesen biztosítja az ebből következő névváltoztatás nyilvántartás(ok)ban való átvezetését.

Strasbourgban fellebbeznek a döntés ellen

Ehhez képest a Háttér Társaság szerint az Alkotmánybíróság a mostani határozattal az alapjogi kérdésből jogtechnikai kérdést csinált, és jóváhagyta a jogokat sértő, törvénybe foglalt eljárást. 

A társaság szerint ez a döntés „teljesen figyelmen kívül hagyja a nem jogi elismerésének ellehetetlenítését kifogásoló Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) állásfoglalását, a Magyar Pszichológiai Társaság véleményét a hatályos szabályozás rendkívül káros egészségügyi hatásairól, a vonatkozó és a határozattal egyértelműen ellentétes strasbourgi joggyakorlatot, valamint a nemzetközi emberi jogi standardokat”. 

„Érthetetlen, hogy egy 20 évig jól működő rendszert miért kellett egyetlen törvénymódosítással tönkretenni, és ezzel végleg eltörölni a nem jogi elismerésének lehetőségét. Amíg Európa töretlenül az identitásalapú jogvédelem irányába halad, és a magánélet tiszteletben tartásához fűződő jog szerves részeként ismeri el a nem jogi elismeréséhez való jogot, addig az Alkotmánybíróság által szentesített kormányzati gyakorlat a teljes jogfosztás mellett áll ki.

Hiszünk abban, hogy mindenkit megillet a nem- és névváltoztatás joga, ezért folytatjuk harcunkat az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt

– kommentálta a döntést Polgári Eszter, a Háttér Társaság Jogi Programjának vezetője. 

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)