A Momentum elnökét nem érdekli, hogy ki a legerősebb az ellenzékben

Gelencsér Ferenc a lapunknak adott interjúban arról is beszélt, hogy

• üzent-e a jövőértékelő beszédében Donáth Anna a Demokratikus Koalíciónak;
• mivel lehet választást nyerni, mi az új recept;
• mi ijeszti meg;
• miért néz rossz mozit, aki a politikusok átlépésétől várja a Fidesz összeomlását;
• miért rettegett attól napokon keresztül, hogy meg fog halni;
• halott vagy nem halott az ellenzéki összefogás;
• mi a véleménye azokról a polgármesterekről, akik nem tárgyaltak rezsikompenzációról a kormánnyal;
• támogatják-e az előválasztást;
• miért nem lehet már kormányellenzékiségről beszélni;
• mit kell elérnie a Momentumnak 2026-ra.

Meddig marad még pártelnök?

2024 júniusáig biztosan, eddig szól a jelenlegi mandátumom. Hogy utána mi lesz, azt majd a Momentum küldöttgyűlése eldönti.

Akkor úgy teszem fel a kérdést, hogy meddig marad még Donáth Anna árnyékpártelnök?

Donáth Anna nem árnyékpártelnök, ő a Momentum egyik nagyon fontos politikusa.

Bejelentették és óriásplakátokon hirdetik, hogy Donáth Annával az élen vezetnék új útra Magyarországot. Az országot rábíznák, de a Momentumot nem?

Ez nem egy ilyen kérdés. Donáth Annával nagyon jó emberi és munkakapcsolatunk van. Megosztjuk a munkát. Én vagyok a Momentum elnöke és frakcióvezetője. Ez az egész napomat kitölti. Egy pártelnök egyeztet, tárgyal más vezetőkkel, intézi a szövetségi politikát, megismeri a leendő választásokon induló jelölteket, felkészíti, motiválja, politikailag vezeti a pártot. Emellett a Momentumnak vannak vezető arcai, ilyen például Soproni Tamás, Cseh Katalin és Donáth Anna is, aki az ellenzék legnépszerűbb politikusa. Azt gondolom, hogy óriási hiúság lett volna erre nem alapozni. Hadd hozzak egy példát: 2014-ben volt egy hasonló tandem, ami azonban nagyon-nagyon rosszul sült el egy hiúsági kérdés miatt. Ha akkor Mesterházy Attila azt mondja, hogy Bajnai Gordon legyen a miniszterelnök-jelölt, lehet, hogy minden másképp alakul.

Nem zavarják azok az elemzői találgatások, hogy ki is vezeti most a Momentumot?

Az elemzőknek az a munkájuk, hogy elemezzenek. Nekem az a dolgom pártelnökként, hogy vezessem a pártomat. Számtalanszor olvastam már arról különböző – szándékosan nem nevezem jobboldaliaknak – kormánypárti portálokon, hogy jelenleg mi az én státuszom. Ennél fontosabbak azok a kérdések, amelyek az egész magyar társadalmat érintik.

Amikor a jövőértékelő beszéde után megkérdeztük, hogy egy miniszterelnök-jelölti építkezés nyitányát hallhattuk-e, Donáth Anna azt mondta: „teljesen felesleges ilyen kérdésekről beszélni”. Miért felesleges?

Mert három és fél év múlva lesznek országgyűlési választások. Ez még hosszú idő, és a választópolgárokat kevésbé érdeklik a választástechnikai kérdések, a különböző pártok technikai manőverei és alkudozásai. Az érdekli őket, hogy milyen országban fognak élni. Mi a következő 20-30-40-100 év legnagyobb kérdése, szerintem erre kell választ adni.

Márki-Zay Péter, Dobrev Klára, Donáth Anna. Melyikük alkalmasabb a miniszterelnök-jelölti posztra?

Donáth Anna. Ez egyértelmű.

Saját magát alkalmasnak tartja?

Nincsenek miniszterelnök-jelölti ambícióim.

A jövőértékelő beszédében Donáth Anna hangsúlyozta, hogy a politikában nincs messiás, miközben már utcán voltak az óriásplakátok az arcával. Ez így nem ellentmondásos?

Mármint milyen szempontból?

Azt mondta, hogy nem messiásokra kell várni, ugyanakkor óriásplakátokon hirdetik az arcával, hogy új útra vezetné Magyarországot.

Annyira nem meglepő, hogy a politikai pártok óriásplakátokra költenek Magyarországon. A plakátkampányunk hetvenmillió forintba került. Ez nagyjából annyi, amennyit a megafonosok két hónap alatt költenek el Facebook-hirdetésre. Visszatérve a kérdéshez, a magyar politikai élet velejárója, hogy óriásplakátok vannak. Ha most kinézünk az utcára, és elkezdjük számolni, hogy a szankciókat elutasító nemzeti konzultációs plakátokból vagy a momentumosokból van több, akkor sajnos veszítenénk. A Momentumnak rendkívül szűkös, éves erőforrása van, amit nagyon be kell osztanunk. Miután a magyar médiahelyzet egyre kevésbé rózsás – és akkor nagyon finoman fejeztem ki magamat –, valamilyen alternatív módon minden politikai pártnak meg kell jelennie. Mi ezt a megjelenési formát választottuk.

Én inkább arra voltam kíváncsi, hogy a Momentum nem a messiásvárásra épít a Donáth-plakátokkal?

Nem.

Miért pont most tért vissza Donáth Anna? Miért most látták alkalmasnak az időt arra, hogy megjelenjenek ezekkel az óriásplakátokkal?

Az időzítés igazából kevésbé hangsúlyos, most lett időszerű. A párt elnökségével kértem fel Donáth Annát erre a szerepre.

Miért most lett időszerű?

Mert a párt elnöksége most látta időszerűnek.

Amit 2012 óta látunk, az édeskevés

„A hűs árnyékból nem lehet kormányt buktatni.” Donáth Annától idéztem. Hogyan értelmezi ezt a kijelentést?

Egyértelmű, hogy mit jelent. A politika szolgálat, munka, de az elmúlt harminchárom év arról szólt, hogy a mindenkori politikusok és parlamenti képviselők csak egy dolgot néztek: mi az önös érdekük. Így lettek ennek az országnak rendkívül gazdag politikusai és rendkívül szegény állampolgárai. Ez így hűs árnyék. Elmenni Kaposvárra briketteket gyártani a leginkább rászorulóknak, az munka.

Nem kellemes, inkább izzasztó, de sokkal több haszna van, mint bemenni az Országgyűlésbe, és elmondani egy huszadik vezérszónoki felszólalást, amely senkit sem fog érdekelni. Lehet, hogy nem lesz a Momentumnak plusz tízezer szavazója, de az egészen biztos, hogy az elkészült brikettel nyolc-tíz családnak az otthonát fel tudjuk melegíteni.

A „hűs árnyékkal” nem a Demokratikus Koalíció árnyékkormányának üzentek?

Mindenkinek üzentünk ezzel: egyrészt az ellenzéki társainknak, másrészt a kormánynak is. Egyetértünk Donáth Annával abban, hogy az a fajta ellenzéki munka, amit 2012 óta látunk – a reaktív kommunikáció és a reaktív politizálás –, az édeskevés. Orbánozással nem lehet választást nyerni. Az orbánozás, az nem politikai munka.

Mivel lehet választást nyerni?

Azzal, ha az ember alternatív ajánlatokat tesz a jelenlegi rendszerrel szemben, és elmondja, hogy mitől jobb az, amit ő csinál. Az az egyik legnagyobb gond a magyar politikai élettel, hogy ha a kormány A-t mond, akkor az ellenzék azonnali reakciója, kérdés nélkül az, hogy „mínusz A”. Ahelyett, hogy megvizsgálnák, az adott előterjesztés jó-e a nemzetnek, érdekében áll-e az országnak. Ha nem, akkor megfontolandó lenne egy B, C vagy D verzió. De az elmúlt tíz évben az ellenzék reflexszerűen csak azt mondja, hogy nem és kész. Az ellenzék a kormány antitézise. Én azt gondolom, hogy az embereknek ebből is elegük van, és valójában szintézisre várnak.

Donáth Anna többször is elmondta, hogy el kell kezdeni a munkát, dolgozni kell. Mit kell még másképp csinálni, mint eddig?

A kormánynak zéró igénye van a szakpolitikai vitákra, ebből számomra az következik, hogy a politikát ki kell vinni a nép templomából, és az utcán kell lenni.

De ez mit jelent?

Azt jelenti, hogy mi kiálltunk a katásokért, és több ezer emberrel vonultunk végig Budapesten. Azt érezhették, hogy velük vagyunk, még akkor is, ha csak tízfős a parlamenti frakciónk.

Ez az új recept: utcára menni a parlamentből, óriásplakátokat kitenni, demonstrációkra menni, illetve azokat szervezni?

Az új recept az, hogy nem sajtótájékoztatót kell tartani, és nem látszattevékenységet folytatni. Az embereket kell szolgálni és az emberek hétköznapi életét segíteni. Például azzal, hogy szervezek egy gyűjtést, majd minden forintot kiegészítek még egy forinttal, és kiviszem Kárpátaljára meg Kijevbe, hogy legyen áram. Ezt jelenti a politikai tevékenység. Azt, hogy én valamit feláldozok: a saját időmet, a pénzemet, az energiámat, azért, hogy a közösségnek jobb legyen.

„Hidegen hagy Gyurcsány Ferenc”

Van verseny az ellenzéki pártok között?

Nem túl sok maradt a magyar demokráciából, de annyi még igen, hogy a különböző pártok – akár ellenzékiek, akár kormánypártiak – egymással versenyeznek a választók kegyeiért. Egy plurális demokráciában ez egy alapvető dolog. Ebben semmi kivetnivalót nem látok.

A legerősebb ellenzéki pozícióért van rivalizálás a Demokratikus Koalícióval?

Őszinte leszek, engem nem érdekel, hogy melyik az ellenzék legerősebb pártja. Engem az érdekel, hogy negyven év múlva ebben az országban esélyteremtő oktatás, emberközpontú munka lesz-e, vagy pedig lebetonozott természeti értékek. Nem az a fontos, hogy ki az ellenzék vezetője, az a kérdés, hogy mi lesz negyven év múlva: Dao vagy Mao?

Tessék?

A technológiai fejlődés következtében két választás van minden állam előtt. Vagy egy totális állammá lesz, ami a technológiát arra fogja használni, hogy koordináljon, megfigyeljen és szankcionáljon, vagy egy teljesen decentralizált autonóm organizáció lesz, amely egyfajta megkérdőjelezése az államiságnak. Ez a valódi kérdés. Most például itt van az akkumulátorgyár-ügy is, és rengeteg vita van arról, hogy legyen vagy ne legyen, hogyan legyen. Általánosságban a Momentum nincs az iparosítás ellen, sőt. De az elektromos autók nem csak akkumulátorral mennek.

Az ilyen munkára negyven év múlva is óriási szükség lesz. Mindenhol az a politika rákfenéje, hogy a politikusok csak négy évben gondolkodnak, és nem negyven évben.

Azt mondja, nem az a valódi kérdés, hogy melyik a legerősebb ellenzéki párt, de a Facebook-oldalukon egy videóban arra mutattak rá, hogy a DK árnyékkormányának fél év eltelte után sincs programja, miközben Donáth Annának van. Ez nem hadüzenet?

Ha hadüzenetnek számít, hogy a Momentum mint parlamenti párt programot állít, akkor egészen eltérő elképzeléseink vannak erről a fogalomról. Nagyon várom, hogy a parlamenti és a parlamenten kívüli pártok is programot készítsenek. Nézzük meg ezeket a programokat. Hasonlítsuk össze őket, hasonlítsák össze a választók. Beszélgessünk, vitázzunk róluk. Arra is nagyon kíváncsi vagyok, hogy a kormánypártok mit gondolnak a világról. Az elmúlt években tőlük sem láttunk programot, csak azt, hogy ott volt nekik a „folytatjuk”. Nem csak pártelnökként, választópolgárként is úgy látom, hogy már nem gondolkodnak a holnapon, csak a pillanat uralására törekednek. Ez engem megijeszt.

A Momentum tehát nem gyurcsányozik?

Gyurcsányozással vagy orbánozással nem lehet politikai hasznot termelni, nem lesz tőle olcsóbb a kenyér.

Nemrégiben a DK elnöke azt írta a Facebook-oldalán, hogy gyurcsányozni a vereség forgatókönyve, és aki ezt tette, az elbukott.

A választópolgárokkal kell foglalkoznunk, és nem egymással. Arról kell beszélnünk, hogy milyen országot akarunk magunk után hagyni. Én már rég nem a saját életünkért politizálok, inkább azért, hogy ha lesz gyermekem, akkor neki milyen élete legyen. Egy olyan országért politizálok, ahol nem az a mérvadó és a döntő, hogy valaki hova születik, kit ismer, hanem az, hogy hajlandó-e áldozatokat vállalni, tanulni, és így meg tudja valósítani önmagát. Az a bajom ezzel az országgal, hogy lassan már az összes ismerősöm és barátom külföldön él. Azt kérdezik: minek maradjanak itt? Rengeteg filmet láttam gyerekként, és mindig ugyanaz az amerikai álom köszönt vissza belőlük, hogy „hú, Amerikában az ember meg tudja valósítani önmagát, ha odamegy és self-made man lesz”. Ebben az országban ez nem így van, itt egyre kevesebb lehetőség van. Ezek után hidegen hagy Gyurcsány Ferenc.

„Közölték, hogy vastagbélrákom van”

A politikához politikusok is kellenek. Mit szól hozzá, hogy a közelmúltban a Momentum több politikusa is távozott, és aztán a DK-ba léptek át?

Ha bárki azt gondolja, tizennegyedik évében a Fidesz rendszere attól fog összeomlani, hogy az ellenzéki pártok egymástól igazolnak le külső bizottsági tagokat vagy felügyelőbizottsági tagokat, horribile dictu, polgármestereket, az egy rossz mozit néz. Én nem ezt a mozit nézem, és nem is érdekel.

De mi az oka annak, hogy többnyire nem a Momentumhoz csatlakoznak más pártok politikusai?

A Momentumhoz is csatlakoznak. A negyedik kétharmados vereséget követően, tavaly május 29-e óta vagyok pártelnök. Egy elég kemény helyzetben, egy nagyon komoly apátiában lévő Momentumot vettem át, de aztán megráztuk magunkat. A Momentumba is érkeztek más pártokból emberek, de ismétlem, nem attól lesz olcsóbb a kenyér, nem attól lesz jó a közlekedés, alacsonyabb az adó, jó a magyar egészségügy és oktatás, hogy – mondjuk – Stummer János belép a pártba, vagy valaki más átlép a DK-ba. Ezek egyéni karrierkérdések, egyéni karrierutak. A választópolgárokat nem az érdekli, hogy Gipsz Jakab melyik pártból hova igazol.

Mi érdekli a választókat?

Az, hogy mennyi adót fizetnek, és azt mire költik el. Az adónak az a lényege, hogy az állam lemondat bizonyos bevételeimről, cserébe közutakat, rendőrséget, tűzoltót, katonaságot, oktatást és egészségügyet ad nekem. Valójában azonban nem tudjuk, mire költik el az adófizetői pénzeket, de egészen biztos, hogy nem az oktatásra és az egészségügyre. Nem is olyan régen volt, hogy bementem a János Kórházba, mert fájt a hasam. Elküldtek egy vérvételre, majd közölték, hogy nincsen ápoló, úgyhogy legyek szíves, fogjam meg a két ampulla levett véremet, vágjam a zsebembe, és vigyem át a campus túloldalára, a laborba. Egy kicsit értetlenül álltam, de megtettem és átsétáltam. Ezt követően ultrahangra küldtek, majd közölték, hogy vastagbélrákom van.

Ezt most komolyan mondja?

Igen, komolyan. Azonnal pánikba esve elmentem, beszéltem néhány ismerősömmel, és felkerestem egy magánkórházat, ahol kiderült, hogy félrediagnosztizáltak, semmi bajom nincsen, makkegészséges vagyok. Csak azt nem tudom, hogy akkor minek fizetek tb-t? Mert nonszensz, hogy ha elmegyek egy állami kórházba, nekem kell átvinnem a levett véremet a laborba, majd félrediagnosztizálnak, és napokon keresztül rettegek, hogy meg fogok halni harmincévesen. Tévedés ne essék, én örömmel fizetem be az adómat, ha látom, hogy mire megy. Nevetséges, hogy ebben az országban milyen adórendszer van ma, ennél igazságosabb kell. Az elmúlt tizennégy évben megduplázódott az adónemek száma, 2018-ban 58 különböző adónem volt. Hova megy az adónk?

Az adórendszeren akkor tudnak változtatni, ha kormányra kerülnek. Ahhoz, hogy kormányra kerülhessenek, a legerősebb párttá kell válniuk.

Ennek két egymással szorosan összefüggő útja van. Az egyik az, hogy beszélgetünk ezekről a kérdésekről. És nem arról, hogy Orbán Viktor rossz, meg hogy Gyurcsány Ferenc ezt vagy azt gondolja. Senkit nem érdekel. Arról kell beszélgetni, hogy mi mit gondolunk a világról, és mi milyen Magyarországot szeretnénk megteremteni. Ez az út intellektuális része, és emellett van a politikai lábmunka.

Pultozni, kopogtatni, szórólapozni kell. Hál’ istennek, én nem félek utazni a BKV-n, mindenhova tömegközlekedéssel megyek. De azt látom, hogy más politikusok inkább a luxus-Skodáikba ülnek be, mert már teljesen elszakadtak a valóságtól.

Most az ellenzéki politikustársaira vagy a kormánypárti politikusokra gondolt?

A kormánypárti politikusokra gondoltam, bár teszem hozzá, amikor a Momentum tüntetéseket szervez, azokon rendszerint a párton kívül csak Hadházy Ákos és Jámbor András van ott, senki más. Úgyhogy a kormánypárti politikusok mellett az ellenzékiekre is gondolhatok. Egy országgyűlési képviselőnek a munkájához tartozik, hogy az utcán is képviselje a választókat, ahol tüntetés van.

Nem merték felvállalni a vitákat

Ungár Péter szerint a Momentum egy liberális párt, és nem zöld. Erre mit mond?

Amikor Ungár Péter az ön helyén ül, és iszunk egy kávét, akkor nagyon jól elbeszélgetünk arról, hogy milyen zöldpolitikára van szükség az országban. 2023-ban nincs olyan, hogy valaki ne zöldnek vallja magát. Tavaly ezermilliárdos aszálykár volt az Alföldön. Egy ilyen szituációban ha valaki nem zöld, az nem ezen a bolygón él.

A Momentum liberális párt?

Mit mondhatnék?! Ami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy jár, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, az kacsa. A Momentum egy liberális párt, amelynek rendkívül fontosak a zöldértékek.

Korábban jobboldali, konzervatív hátterű politikusnak vallotta magát. Ez hogy jön így össze?

Közszolgának és nem politikusnak hívom magamat. Édesapám MDF-alapító volt, egy klasszikus polgári konzervatív családból származom, magamat liberális konzervatívnak vallom. Ettől függetlenül azt állítom, hogy ezeknek az ideológiáknak a jelentős része már meghaladott. Nézzük a kormánypártokat, amelyek hangzatosan népnemzeti jobboldalinak mondják magukat, miközben a gazdaságpolitikájuk egy része kőkemény kommunista politika.

A Momentum egy középen álló liberális párt, amelynek nagyon fontosak a kisebbségi jogok. Az sem véletlen, hogy kiálltunk a Minority Safepack mellett, ami a Kárpát-medencében élők jogait kiemelten védte. Nem véletlenül mentünk ki az elmúlt három hónapban kétszer is Kárpátaljára, és mentünk vissza most januárban is, hogy a kárpátaljai magyaroknak vigyünk aggregátorokat a háború sújtotta Ukrajnába. A kárpátaljai magyarság egyike a kisebbségeknek, evidencia, hogy képviselnünk kell őket.

Az LMP társelnöke kijelentette, hogy az összefogás halott. Gyurcsány Ferenc szerint nem halott, de nem is kell még élnie, „majd élni fog, mikor jön az idő”. Halott vagy nem halott az összefogás?

Nagy szavak. Eszembe jutott egy film, amit még gyerekkoromban láttam, és az volt a címe, hogy Drakula halott és élvezi. Az ellenzéki összefogásról sok mindent el lehet mondani. Egy jogi konstrukció, amelynek egyetlenegy oka volt: a magyar választási törvény. Korábban dolgoztam Indiában, ahol a házasság sem mindig szerelemalapú. Az ellenzéki pártok próbáltak egyfajta értékközösséget, értékminimumot létrehozni.

Ha nem is tudjuk még, hogy 2024-ben vagy 2026-ban milyen együttműködés keretén belül lesz az indulás, jogtechnikailag létezik az összefogás, hiszen egy közösen jelölő szervezet vagyunk.

„Ezt a rendszert egy színtelen, szagtalan, a legkisebb közös nevezőre építő sokszereplős összefogással nem lehet leváltani” – jelentette ki Donáth Anna. Hogy kell ezt érteni?

Donáth Anna arra utalt, hogy az összefogásnak nem volt karaktere, nem voltak karakteres mondásai. Ez az ország elszokott a demokráciától és a vitáktól. A hat ellenzéki párt között vannak radikális zöldek, baloldaliak és centristák is, de bizonyos vitákat nem mertek felvállalni, mert attól féltek, hogy a külvilág számára ezek veszekedéseknek tűnhetnek. Nem folytattunk le nagyon fontos szakpolitikai és értékvitákat. Ha a választási törvény miatt vagy a választók akaratából lesz hasonló összefogás 2026-ban, akkor ezeket a vitákat nem szabad megspórolni.

Ha nem voltak szakpolitikai vitáik, hogy született meg a programjuk?

Egy minimumprogram született a legkisebb közös nevezőre építő sokszereplős összefogással. Nem volt elég karakteres. Nem volt egy olyan alternatíva, amire azt mondja a választó, hogy „igen, nekem ez jó, ezt elhiszem, és ezt megveszem”.

És ha mégis nyertek volna ezzel az ellenzéki minimumprogrammal az országgyűlési választáson? Az egy rossz program lett volna?

Nem, de a „mi lett volna, ha…” kérdésekbe nem szívesen bocsátkozom. Nem nyert az ellenzék, és ennek nyilvánvalóan van oka. De ha nyertünk volna, akkor megugorjuk azt a kihívást, hogy együtt kormányozzuk az országot. Ez a kormány azonban nem kormányzóképes. Melyik miniszter felelős a pénzügyekért ebben az országban? Van egy Varga Mihályunk, egy Nagy Mártonunk és a jegybankelnök, Matolcsy György. Ezek hárman állandóan veszekednek egymással. Ha valamelyikőjük megszólal, beszakad a forint. Totális káosz van. Nem tudom, hogy valójában ki dönt a jegybanki alapkamatról. A jegybankelnök vagy Nagy Márton? Klikkek vannak a kormányon belül, amelyek folyamatosan veszekednek. Próbálják ezeket a háttérben tartani, hogy az átlagemberek ne lássák, de óriási feszültségek vannak. És az a baj, hogy a nap végén ennek a költségét a választópolgárok fizetik.

Az ellenzéki összefogásban a pártok a klikkek megfelelői, nem?

Nem véletlenül nem egy, hanem hat különböző párt vagyunk.

De egy választási győzelem esetén ezeknek a pártoknak kellett volna valamilyen módon megegyeznie és kooperálnia.

És ez nem lett volna szép? Nem az lett volna a demokrácia csúcsa, ha a hat pártnak vitatkoznia kell arról, hogy mi a helyes irány? A politika azon túl, hogy szolgálat – és ebben őszintén hiszek –, a kompromisszumok művészete. Nemcsak a vitáktól, de attól is elszoktunk, hogy kompromisszumokat kössünk.

Milyen ellenzéki a Momentum?

Ha már itt tartunk. Az MSZP szerint most van itt az ideje tárgyalni az együttműködésről a 2024-es önkormányzati választásokra. Tárgyalnak?

Pont most beszéltem telefonon Kunhalmi Ágnessel. Nyitottak vagyunk arra, hogy ezekről a kérdésekről beszélgessünk.

Mit tud, mi a helyzet a többi párttal?

Budapesten vannak sikeres ellenzéki kerületvezetők: például Soproni Tamás, Pikó András és Őrsi Gergely kiváló polgármesterek. Akkor fogják tudni megújítani a mandátumukat, ha van mögöttük többség, ez jelenthet pártlogókat is.

DK-s polgármestert nem nevezett meg kiváló városvezetőként.

Egy polgármester elsődleges feladata nem a pártpolitika képviselete. Korábban alpolgármesterként mindenkit képviseltem, aki az I. kerületben élt, függetlenül attól, hogy DK-s, momentumos, fideszes vagy kutyapártos szavazó. Teljesen mindegy, mert abban a másodpercben, hogy megválasztottak egy tisztségre, onnantól kezdve mindenkit képviselek, aki az adott területen él.

Nem mondhatja azt, hogy „de én X/Y/Z párt tagjaként nem megyek el tárgyalni a kormánnyal”, mert abban a helyzetben a kerület vezetőjeként, és nem a párt tagjaként megy egyeztetni.

Tehát a DK-s polgármesterek, akik nem mentek el a kormánnyal tárgyalni az önkormányzatoknak járó rezsikompenzációról, a pártjuk érdekeit, és nem a saját városrészüket képviselik?

Van olyan polgármester abban a párban is, aki elment.

Niedermüller Péter.

Az a helyes, ha egy polgármester a település lakóinak az érdekképviselője.

Az előválasztást támogatják?

Abszolút. Az előválasztás egy olyan intézmény, amely azért jött létre, mert megszűnt a kétfordulós választás Magyarországon. Kipróbáltuk, szerintem sikeresen, de messze nem volt tökéletes. Voltak komoly kihívásai, hiányosságai, de rengeteg embert megmozgatott, és felpezsdült tőle a politikai élet. Nem zárkózom el attól, hogy a 2024-es önkormányzati választásokkal kapcsolatban az előválasztási kérdést ismét megnyissuk.

Egyetért Donáth Annával abban, hogy a reaktív politizálás édeskevés a kormánnyal szemben. Önhöz hasonlóan a beszédében úgy fogalmazott: „Az ellenzék dolga nem lehet csak az, hogy az ellentétét mondja mindannak, amit a kormány állít.” Ez kormány- vagy rendszer-ellenzékiséget jelent?

Az elmúlt szűk egy évben, mióta parlamenti párt vagyunk, próbáltunk konszenzusra törekedni a kormánypártokkal. Amikor napirendre került az Európai Bizottsággal való kiegyezést célzó törvénycsomag – mert a kormányoldal belátta, hogy teljesen elhibázták az uniós politikájukat –, mi minden fideszes javaslatot megszavaztunk. Majd másnap Nacsa Lőrinc ordítva a szemünkbe mondta a terem közepén, hogy „mert maguk nem szavazták meg”. Az elmúlt hónapok tapasztalata, hogy ez az egész rendszer úgy, ahogy van, rossz, és itt már régen nem kormány-, hanem rendszer-ellenzékiségről van szó.

Gyurcsány Ferenc szerint nem lehet középen állni, aki nincs a kormány ellen, az vele van. Az ő meghatározása az, hogy a DK a kormány ellenfele, és nem az ellenzéke. A Momentum micsoda?

A Momentum a teljes rendszernek az ellenzéke, nem csak a magyar kormánynak. Ez a rendszer már rég túlmutat a kormányon. Iparágakat, szektorokat kebeleztek be, gyakorlatilag az egész országot megszerezték maguknak.

Egyúttal azt is mondom, hogy nekem nem ellenségem senki. Egy magyar ember vagyok, ide születtem, imádom a történelmünket, az ételeinket, a nyelvünket, a kultúránkat. Attól még, hogy a szomszédom másra szavaz, nekem soha nem lesz az ellenségem. Pont az a baj, hogy szóba jöhetnek ilyen kérdések, mint hogy ki kinek az ellensége, csak mert valaki mást gondol a világról. Azért dolgozom, hogy mindenki azt gondolhasson a világról, amit akar. Egészen addig, amíg ezzel másokat nem sért. Nekem nem fáj az, ha valaki másra szavaz.

Az a cél, hogy 2026-ra a Momentum pólust képző párttá váljon?

A Momentumnak azt kell elérni 2026-ra, hogy minél szélesebb társadalmi réteg érezhesse a politikai otthonának.

(Borítókép: Gelencsér Ferenc. Fotó: Karip Tímea / Index)