Autómentés hetvenezerért: egekben a szolgáltatások árai

Gyönyörű, bár fölöttébb közhelyes okosságok, csak egy a baj: sajnos igazak. Ahogy arról magam is meggyőződtem, amikor halogattam Citroën DS5 típusú agyonelektronikázott kocsim szervizelését. Addig-addig, hogy szombaton a budafoki Savoya Park parkolójában, pechemre a kijárat előtt, ahol igencsak akadályoztam a forgalmat, annak rendje s módja szerint leblokkolt a kocsi, az elektronika befékezte a kerekeket, és a hozzávetőleg kéttonnás monstrum lecövekelt; még tolni, gurítani sem lehetett. 

Nem volt más választásom, ki kellett hívni egy darus trélert, ugyanis valahogyan fel kellett emelni a dögöt a platóra. (Én már csak dögnek becézem, mert annyi baj volt vele…) Beírtam a Google-ba a kulcsszót (darus tréler), és az első nevet, amelyet feldobott az algoritmus, felhívtam. 

A kocsi félóra múltán meg is érkezett a Ferencvárosból, az ember a darujával szakszerűen felemelte a járgányomat a teherautó platójára, és elindultunk a 10 kilométerre lévő budaörsi Citroën márkaszervizbe. Negyedóra alatt megérkeztünk, az ember szépen leemelte a kocsimat (a portás beengedett, dacára annak, hogy hétvége volt), majd következett a nap fénypontja.

A fizetés.

Az árat firtató kérdésemre szemrebbenés nélkül érkezett a válasz: nettó hetvenezer forint. De ha számlát kérek, akkor 88 900. Napóleon érezhette így magát Waterloonál, amikor szembesült azzal, hogy Grouchy várva várt felmentő serege késik. Néhány másodpercig némán tátogtam, mint a partra vetett hal, majd – jobb híján – fizettem. Annyit azért megjegyeztem: „Maga nem dolgozik olcsón…” A mesternek szeme sem rebbent. „Tízezer forint a hétvégi pótlék, azért ilyen drága.”

Nem mintha a hétköznapi hatvanezer olcsó lett volna.

Aztán elváltunk, ki-ki ment a dolgára, csakhogy én képtelen voltam megemészteni, hogy jól átvertek.

Hétfő reggel először is elmentem a szervizbe megbeszélni a részleteket. Megkérdeztem a munkafelvevőt, mit tippel, mennyiért hozták be a kocsimat. „Harmincezerért?” Mutattam a hüvelykujjammal, hogy felfelé. „Negyven?” Még mindig a hüvelykujjam mozgott. „Hatvan?” Miután még mindig nem állt le a hüvelykujjam mozgása, a derék emberből kirobbant: „Na ne szórakozzon velem! Hetven?”

Végre elmosolyodtam, jelezve, hogy megérkeztünk. „Magát aztán jó alaposan átba..ták!”, hangzott a szentencia, mire én egyetértőleg bólogattam. 

Aztán beültem a szerkesztőségbe, és elkezdtem hívogatni az interneten fellelhető darus autómentőket. Amikor az elsőtől megkérdeztem, mennyiért vállalna be egy munkát ugyanazokkal a paraméterekkel, amikkel a Citroënemet elszállították, 34-40 ezret mondott. Durván a felét annak, amennyit rólam legomboltak.

A meglepetés a második telefonnál ért. A felhívott szaki ugyanis hetvenezret mondott, hajszálra ugyanannyit, amennyiért az én kocsimat elvitték a Savoya Parktól Budaörsre. 

Iszonyatosan felmentek az árak, tavaly 55 ezerért elvittük volna a kocsiját, de most már ennyiért nem tudnánk – magyarázta emberünk, bizonyos Bobek Gábor. – Tudja, speciális felelősségbiztosítást kell kötnünk, amivel a szállított autó esetleges sérülését fedezzük, és az nagyon sokba kerül. Akkor, ugye, az üzemanyagok ára is felment tavaly óta, a motorolaj, minden. Szóval, nyugodjon meg, nem verték át.

A megnyugvástól persze messze voltam, de kezdtem egy hajszállal jobban érezni magamat. Talán mégsem vettek palira.

A következő telefonomra a Fitty-Trans tulajdonosa reagált. Előadtam a sztorimat, még azt is, hogy trehány voltam, mert késlekedtem az olajcserével, majd jeleztem neki, ha esetleg DS5 vásárlására akarná adni a fejét, sürgősen tegyen le róla.

Miért? Az egy szuper autó. Csak gondozni kell. Ne legyen zsugori. Tudja, aki majmot vesz, annak a banánról is kell gondoskodnia.

Erre visszakérdeztem, hogy neki van-e majma. Ledöbbentem. Volt… Aztán felvilágosított, hogy ők is legalább hatvanezret kérnének egy városon belüli darus fuvarért. Mondjuk, a tízezres hétvégi felárat pofátlanságnak tartotta, de még a hatvanezer is szívbe markoló ár. A következő kérdésemre, mármint, hogy tavaly óta mennyit emelkedtek az áraik, meglepő választ adott.

Semennyit. Benyeltük a veszteséget, illetve a csökkent profitot, mert nem volt pofánk emelni az amúgy is húzós árainkon. Meg kell mondanom, mióta megszűnt az üzemanyagok kettős árrendszere, és 600 forint alá ment a dízel ára, még egy picit mérsékeltünk is az árainkon. 

Hát így állunk darus autómentés témakörében. Sajnos a hetvenezer forintos városon belüli szállítás nem kirívó, sőt, inkább ez az általános.

Különben a sokszorosát fizeti ki annak, amennyibe az olajcsere kerülne. 

(Borítókép: Gáll András / Index)