Iszonyúan magukra hagyták a pedagógusokat

A hazai iskolákban manapság alapvetés, hogy a gyerekek egyformák, mindenkit ugyanúgy, ugyanarra kell tanítani, az egyedi képességekkel nem kell foglalkozni. Pedig a tanárok pontosan tudják, hogy egy osztály nem egy homogén masszából áll, idő és energia azonban már nem jut arra, hogy ezt a mindennapokban szem előtt is tartsák.

Gondoljunk csak bele abba az egyszerű szituációba, hogy jellemzően minden tanuló ugyanazt a házi feladatot kapja. Míg a diákok egy része azt könnyen, szinte erőfeszítés nélkül megoldja, a csapat másik fele képességbeli hiányosságok okán inkább neki sem lát. A végeredmény mindkét esetben ugyanaz: 

A probléma nem új keletű, Varga Tamás, a matematikatanítás kiemelkedő alakja A „kivételesek” vannak többen című írásában már 1971-ben felhívta a figyelmet arra, hogy semmi jó nem születik abból, ha a pedagógusoktól elvárják: különböző méretű lábakra húzzák rá ugyanazt a cipőt, és ha ez a lehetetlen küldetés nem sikerül, még el is marasztalják őket.

Ugyanebből az írásból tudjuk, hogy százból mindössze huszonhat negyedik osztályos tanuló van a tízévesek mentális szintjén, a többiek hol előrébb, hol hátrébb tartanak.

2008-ban, amikor elkezdtük a munkát, két dolog motivált bennünket: az elkeseredettség és a tenni akarás

– kezdte lapunknak Fejér Zsolt, aki 1977 óta dolgozik tanítóként, így leginkább saját tapasztalatai miatt tartotta fontosnak, hogy létrejöjjön egy olyan, bárki számára elérhető feladatbank, mint a Mappa. Az internetes tár elsősorban a pedagógusoknak, másodsorban a gyermekük iskolai boldogulását segíteni igyekvő szülőknek nyújt gyakorlati segítséget abban, hogy kiválasszák a fejlesztési célnak megfelelő feladatlapokat, ami a sikerélményhez vezető út első állomása.

„Számunkra lelkiismereti kérdés, hogy ne nézzük tovább tétlenül azt, ami a gyerekeinkkel történik, illetve nem történik az iskolában. Az első osztályos tanulók még csillogó szemekkel érkeznek az óvodából, alig várják, hogy tanuljanak. Aztán néhány hét, hónap, esetleg év elteltével minden lelkesedés kiveszik belőlük, pusztán azért, mert hiányzik a sikerélmény, elvész a motiváció” – fejtette ki Fejér Zsolt.

Nem csak a lábukat lógatták

A tanító felidézte, a koronavírus-járvány fordulópontot jelentett, ebben az időszakban ugyanis még láthatóbbá váltak a diákok közötti különbségek.

Van, akinek még az önálló munka is gondot jelent. Hogyan várhatnánk el ugyanazt mindenkitől? A differenciált oktatás éppúgy része a korszerű iskolának, mint a digitális eszközök. Ebben a küzdelemben ugyanakkor iszonyúan magukra hagyták a pedagógusokat

– mondta, majd kitért arra, hogy a pandémia más szempontból is tanulságos volt. Hiába van tele az internet feladatlapokkal, ha a megfelelő színvonalúak összeválogatása legalább annyi időt vesz igénybe, mint a tanórák megtartása. Úgy véli, távolról sem igaz az a közvéleményben gyakran felbukkanó álláspont, miszerint a pedagógusoknak aranyélete volt a járvány idején, „mert csak otthon lógatták a lábukat”.

„Biztos, hogy voltak ilyen kollégák, de nekem például jól jött volna egy olyan jól szűrhető, jól kereshető online feladattár, mint a Mappa” – hangsúlyozta a Budakeszi Széchenyi István Általános Iskola nyugdíj előtt álló napközis nevelője.

Mivel a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar szakmai támogatását élvező feladatbank közösségi összefogás nyomán, oktatásban dolgozók és programozók önkéntes munkájának eredményeként jött létre, az alkotóknak választani kellett, hogy első lépésként mely képességrendszerre helyezzék a hangsúlyt. Végül a magyar nyelv és irodalom mellett döntöttek, az olvasás és a szövegértés ugyanis mindenütt szerepet játszik, ha az jól megy a tanulóknak, az más tantárgyaknál is hasznos lehet. Ettől függetlenül a platform más területek lefedésére is alkalmas, így a készítők előszeretettel várják azoknak a szakmai műhelyeknek a jelentkezését, amelyek úgy érzik: örömmel bővítenék a már egyébként is 1200 feladatsort tartalmazó adatbázist.

Ez még csak a kezdet?

Fejér Zsolt arra a kérdésre, hogy mit gondol a már több éve tartó oktatásügyi tiltakozásokról, úgy felelt:

Ha arra kíváncsi, hogy volt-e olyan oktatáspolitikai kormányzat, amely kézzelfoghatóan segítette volna a munkámat, akkor azt tudom mondani: nem volt ilyen, és ez egy tragédia. A különböző kormányok maximum abban vetekedtek egymással, hogy melyik gördített több akadályt a tanárok útjába. Sajnos az is igaz, hogy pályám alatt még soha nem szembesültem olyan sok teherrel, mint ma

– utalt ezzel a tanító az évtizedek óta folyamatosan növekvő adminisztrációs teendőkre és óraszámokra, illetve az olyan teljesen abszurd tervekre, mint a státusztörvény, amely alapján utóbbi még tovább, akár heti negyvenre is emelkedhet.

„Ezzel deklarálják, hogy a tanároknak nem kell készülni az órára, nem kell dolgozatot javítani, nem kell a tanulókkal személyre szabottan foglalkozni, ami épp a korszerű, minőségi oktatás megteremtésének egyik alapvetése volna” – tette hozzá.

(Borítókép:  Chris McGrath / Getty Images)