Közel ezer műtétet végeztek robotok itthon

Mint beszámoltunk róla, Magyarországon az első robotasszisztált műtéti eljárásokat az Országos Onkológiai Intézetben és a Jahn Ferenc Kórház urológiáján 2022 januárjában kezdték meg, majd a Semmelweis Egyetemhez és a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjához is került egy-egy Da Vinci robotsebész, a tervek szerint a Szegedi és Debreceni Egyetem Klinikáira is hamarosan érkezni fog ilyen gép. 

A világ legelterjedtebb sebészeti rendszerének számít, összesen 60 ezer, régiónkban 44 ilyen rendszer működik, Görögországban, Romániában, Cipruson is alkalmazzák. Az elnevezést a fejlesztők azzal indokolták, hogy a reneszánsz polihisztor jóval korát meghaladóan nem csak anatómiai tanulmányokat folytatott boncolás útján, de a világon elsőként alkotta meg a robotok elődjét: egy olyan páncélszerkezetet, ami képes volt a karját és a lábát önállóan mozgatni. 

A laparoszkóppal kezdődött

A sebészek ezt tekintik a műtéti eljárások első forradalmi lépésének, ugyanis míg korábban nagy feltárásokkal végezték a hasi operációkat, a laparoszkópos operációknál elég volt 2-4 ponton bevezetni az 5-10 mm-es csöveket.

Ebből adódóan a lábadozási idő a harmadára csökken, míg egy nyitott epeműtét után 5-7 napig kellett a kórházban bent feküdni, addig a laparoszkópiával végzett után akár már a második nap hazaengedik a beteget, ha állapota olyan mértékben javul.

A módszert először a nőgyógyászati műtéteknél alkalmazták a hatvanas években az Egyesült Államokban, a kilencvenes években már több sebészeti területen használták, és világszerte általánossá vált. Magyarországon ma már nincs olyan sebészeti osztály, ahol ne lenne laparoszkópos berendezés.

A robotsebészet előnyei

A speciális robotasszisztált szoftver a műtéti technika minden lépését optimalizálja. A laparoszkópos eljáráshoz képest négy karja valamivel keskenyebb, egyenként 5-8 mm átmérőjűek, hajlíthatók, 3 tengely körül mozoghatnak, így a minden műtéti terület megközelíthető, kamerája kivételes 3 dimenziós látásmódot biztosít, 10-12 szeres nagyításban. 

Egyetlen ember tudja mindegyik kart – azok váltogatásával – irányítani, nem kell például egy másik sebész az ér lefogására, ez külön beállítható, ezzel a robotasszisztált műtéteket feleakkora személyzettel lehet végezni. 

További előnye még, hogy a hajlítható karok miatt jóval kényelmesebb pozícióban operálhat a sebész, mint a laparoszkópiás beavatkozásoknál, ahol sok esetben 4-6 órát a területhez való hozzáférés miatt kényelmetlen testhelyzetben kellett tölteniük. A robotrendszert használó sebész székben ülve végzi a műtétet (más típusú gépeknél, például az agysebészetben állva). Azzal, hogy egy külön egységnél irányítja az operációt, a sebésznek nem feltétlenül kell azonos helyiségben lennie a beteggel, aki mellett az eljárás alatt is van orvos, aneszteziológus és személyzet.

A háború ihlette

„A robottechnológia fejlesztésébe a NASA a 2003-as iraki háború idején csatlakozott, a céljuk az volt, hogy a harctéren a sérüléseket úgy is meg tudják operálni, hogy a sebész nincs jelen” ˗ fejtette ki arra kérdésünkre Torda Péter, hogy mi számít a fejlesztés mérföldkövének. 

Tájékoztatása szerint az egészségügyi ellátásban már korábban, először 1985-ben használták az első robotot, a PUMA 560 CT-n beolvasott képek alapján agybiopsziát hajtott végre minimál invazív orvosi beavatkozásként. Ezután hozták létre a PROBOT-ot, amely a megnagyobbodott prosztatában ismétlődő metszések végrehajtására volt képes a húgycsövön keresztül felvezetett endoszkóp segítségével. 

Hasi, ortopéd- és szívsebészetben is használták

Az ezt követő 10-15 évben folyamatosan fejlesztették az ilyen robotokat. 1992-ben mutatták be az úgynevezett ROBODOC-ot, ami ortopéd felhasználásra volt alkalmazható, csípő- és térdprotézisműtéteknél próbálták ki. Nem sokkal később megjelent a hasi és szívsebészetben alkalmazható AESOP, ZEUS és a Da Vinci Surgical System, de persze nem a jelenlegi formában. Az AESOP volt az első olyan rendszer, amit az amerikai FDA jóváhagyott éles emberi beavatkozásra, hangvezérléssel működött, hivatalosan ezt használták először műtéti körülmények között. 

A Da Vinci rendszerek elődjének a ZEUS tekinthető, 1995-ben már rendelkezett prototípussal, először állatkísérleteknél fejlesztették, majd 1998-ban már megtörtént az első hivatalos műtét, és a kétezres évek elején már több mint 28 műszert volt képes használni. Első időszakban jellemzően mikrosebészeti, szív- és endoszkópos koszorúérbypass-beavatkozásokat hajtottak végre vele. 

1998-ban a lipcsei Szívközpontban Friedrich-Wilhelm Mohr végrehajtja az első sikeres bypassműtétet a Da Vinci sebészeti robot segítségével.

2000-ben egy urológus rájött arra, hogy a hasi és a kismedencei műtétben ez a rendszer sokkal jobban alkalmazható, ekkor történt az első radikális prostatectomia – a hasi metszéssel a húgyhólyagon keresztüli eltávolítása – a Da Vinci rendszeren Frankfurtban.

Az első transzatlanti műtét

2001. szeptember 7-én néhány francia sebész New Yorkból Jacques Marescaux vezetésével megoperált egy beteget, aki Strasbourgban feküdt. A 68 éves női páciensen epehólyag-eltávolítást hajtottak végre, mindössze 45 perc alatt sikeresen, úgy, hogy a műtétet végző orvos a New York-i klinikáról irányította a strasbourgi kórházban az eljárást végző ZEUS robot karjait. Laparoszkóppal általában 60-90 percig tart a hagyományos műtét.

A transzatlanti operációt Lindbergh-műveletnek nevezték Charles Lindbergh amerikai pilóta után, mivel ő volt az első ember, aki egyedül repült át az Atlanti-óceánon. Hatezer kilométer távolságot és hat óra időeltolódást kellett a műszaki megoldásnak áthidalni, a robot mozgásában mindössze 150 millisecundum volt a késleltetés. 

Már 11 millió beavatkozást végeztek a robotok

Mint kiderült, az első ZEUS-rendszer óta, 26 év fejlesztés során mára a Da Vinci robotsebészek negyedik generációjánál tartanak, ez az, ami Magyarországon elérhető, és ami ki volt állítva a Miskolci Egyetemen.

A világon 11 millió beavatkozás, 6 kontinensen 69 országban közel hétezer ilyen rendszer működik, majdnem, minden 20 másodpercben indítanak ilyen műtétet a több mint 60 ezer Da Vinci robotsebészének egyikével

– ismertette az eszközt forgalmazó cég, a Sofmedica képviselője. 

Kérdésünkre, hogy mennyivel tudnak többet az új generációs eszközök, mint az első robotsebészek, elárulta, hogy az 1995-ös még sokkal több kábellel, kisebb monitorral bírt, mozgása kevésbé volt kifinomult. Az első rendszer 3 karos volt, ami két műszerből és egy kamerából állt, későbbiekben alakult ki a műszerek és kamerák mozgathatóságát biztosító multiportrendszer. 

Akár önállóan is képesek lesznek operálni

Azt illetően, hogy a közeli jövőben milyen fejlesztésekre lehet számítani, Torda Péter úgy fogalmazott: az eszköz például a tapintásos visszajelzés funkcióval bővülhet.

A robotikával jelenleg leginkább a vizuális ingerekre lehet hagyatkozni, további pluszt jelenthet majd a sebész számára, ha a hagyományos műtéti eljárásokhoz hasonlóan, később érezni lehet majd, hogy az adott szövet meddig feszül

– részletezte. 

Az ötödik generációs rendszereknél az ultrahang- vagy a CT-képet is rá lehet majd vetíteni a műveleti területről sugárzott képre, ezzel az orvos jobban tudja, meddig terjed a problémás szakasz, de akár egy ultrahangfejjel is kibővülhet az eszköz maga. A single port rendszer felállítása is elképzelhető, azaz, hogy egyetlen még jobban hajlítható karral lesz elvégezhető az operáció, amivel még kisebb helyekre eljuthat egyetlen, összetett műszaki eszközös és kamerás fej. 

A mesterséges intelligencia integrációjával is foglalkoznak nemzetközi kutatásokban a mérnökök, ami azt jelentheti, hogy az orvosi tudásanyag betáplálásával tanácsokat adhat majd a gép, lépésről lépésre a műtét alatt. „A távoli jövőben pedig a robotok akár sebész nélkül is képesek lehetnek műtétet elvégezni” – vélekedett a Da Vinci rendszereket forgalmazó cég munkatársa. 

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)