Orbán Viktorból nemzetközi véleményvezér lett?

Csütörtök délelőtt kezdődött, péntek délután zárult az Alapjogokért Központ szervezésében az idei CPAC Hungary konferencia. Orbán Viktor miniszterelnök beszédéről itt számoltunk be, később a külföldi vendégeken túl felszólalt Varga Judit igazságügyi miniszter, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, Nagy István agrárminiszter, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, valamint videóüzenetet küldött Donald Trump korábbi amerikai elnök.

Jobboldali reneszánsz és politikai útkeresés

Orbán Viktor úgy fogalmazott a CPAC Hungaryn, hogy „egy vírustámadást indítottak ellenünk, ezt a vírust a progresszív liberális laboratóriumokban fejlesztették ki”, és a nemzetet támadja. A miniszterelnök szerint ennek ellenszerét nem kell tovább keresni, „itt van Magyarországon, mindenki számára hozzáférhető, szabadon viheti, csak egy kis lokális hangolás kell, és bárhol működik, a progresszív erők minden variánsa ellen véd”.

Kovács János ezzel kapcsolatban elmondta, hogy „a konzervatív krédó része az organikus fejlődésbe vetett hit, ami mentén épp a konzervatívok szokták elvitatni a minden társadalmi közegben adaptálható, univerzális megoldások életképességét”.

Persze a miniszterelnök érthetően azokra a problémákra és megközelítési módokra hívja fel a figyelmet, amelyek többé-kevésbé kapcsolódási pontként szolgálhatnak az európai jobboldal számára, és amelyek az amerikai republikánusok és tradicionalisták számára is áthallásosak, könnyen kiérthetők. Ezért tűnik úgy, mintha a magyarországi minták és modellek könnyen átültethetők volnának – függetlenül a társadalmi, jogi-intézményi különbözőségektől

– mutatott rá a politikai elemző, aki azt is felidézte, hogy az ideológiaexport korábban sem volt feltétlenül sikeres, példaként említette Nicolas Sarkozy 2016-os visszatérési kísérletének kudarcát, valamint Andrej Babis cseh vagy Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök választási vereségét. „Ezekben a kampányokban rendre előkerültek a magyar politikából újrahasznosított üzenetek.”

Az elemző jelezte, hogy nem Orbán Viktor az egyedüli, aki „woke mind virust” emleget a nyugati civilizáció identitáspolitikai, kulturális belharcaival kapcsolatban. A tengerentúli jobboldali politikusokon kívül Elon Musk, a SpaceX és a Tesla vezetője is előszeretettel használja a vírus hasonlatot, ugyanakkor az elmúlt években a magyar miniszterelnök

kétségtelenül az egyik zászlóvivőjévé, nemzetközi véleményvezérévé vált a jobboldali reneszánszt célul kitűző, politikai útkeresésnek. Ehhez az kellett, hogy felfedezze azt a tartalmi és szimbolikus politikai „piaci rést”, amely mentén modellként definiálhatja a progresszív elitekkel szembeni, jobboldali ajánlatot, egyúttal a hazai intézményeket és a diplomáciai csatornákat a kultúrharc és a szövetségépítés szolgálatába állíthatja. Gondoljunk a „konferenciadiplomáciára”, a CPAC Hungaryt megelőző, migrációs és demográfiai csúcsokra, illetve az új, jobboldali európai pártcsalád létrehozását célzó találkozókra! Tehát egy tudatos építkezésről van szó, ami régiós szinten is egyedülállónak mondható a maga nemében

– vélekedett az elemző.

Kinek köszönhető a világhírnév?

Orbán Viktor arról is beszélt, hogy nem vágytak világhírre, mégis így alakult. Kovács János úgy látja, a miniszterelnöknek abban igaza van, hogy a felfokozott figyelmet alapvetően a nemzetközi politikai ellenfeleinek köszönheti, „akik nem fukarkodnak a sokszor ideológiai, társadalomszervezési felhangokkal terhelt kritikákkal, amikor kormányának újabb és újabb intézkedéseit támadják”.

Az elemző arra emlékeztetett, a kormányfő maga is kitért arra, hogy „ezt az intenzív érdeklődést nem területének, népességének, gazdasági erejének, hadseregének köszönheti az ország, sokkal inkább a főáramú politikával szembeni, lázadó szellemének. A republikánus körök szemében leginkább hivatkozási pont a magyar példa, amelyet az amerikai közélet polarizáltsága emel a napi politikai csatározások és médiaérdeklődés szintjére”.

Kovács János Orbán Viktor arról szóló korábbi szavaira is visszautalt, amelyek szerint az európai érdekérvényesítés elképzelhetetlen sikeres szövetségi politika nélkül.

Akár az olaszországi jobboldali fordulatról, akár a „lengyel vezérhajóról” vagy épp a visegrádi és a nyugat-balkáni pólusképzési kísérletről beszélünk, a magyar kormányfő komoly erőfeszítéseket tett az elmúlt években, hogy informális befolyását közvetlen politikai befolyásához képest jelentősen kiterjessze. Ennek során időnként Macron francia elnökkel is sikerült egy-egy vitás kérdés kapcsán alkalmi koalíciót kötnie. Vagyis a modelladási kísérlet és a felvállalt értékkonfliktusok mellett is érvényesül a külpolitikai pragmatizmus, a cserealku-diplomácia, amennyiben erre a másik fél is nyitott

– húzta alá az elemző.

Elfoglalni a szentélyeket

Orbán Viktor beszédében arra buzdított, hogy foglalják el a „szentélyeket”, de „Washington és Brüsszel még mindig a liberálisok kezén van”. Ezzel kapcsolatban azt kérdeztük Kovács Jánostól, hogy vannak-e jelei közelgő konzervatív fordulatnak Európában vagy az Egyesült Államokban, illetve egy ilyen fordulat hogyan befolyásolná Orbán Viktor mozgásterét.

„Az orosz–ukrán háború, a szociális feszültségek és az elnyúló válságkezelés számos országban jelentősen erodálták a hatalmon lévők támogatottságát, ráadásul az európai parlamenti választások más téttel bírnak, könnyebben válnak a proteszthangulat vegytisztább kifejeződésévé, mint egy-egy (tagállami) parlamenti választás. Az európai jobboldalt azonban kevésbé jellemzi a trumpizmus, miközben a tengerentúli demokraták könnyebben felfedezik az ideológiai rokonságot az európai progresszív baloldallal” – fejtette ki az elemző, hozzátéve:

Aki az európai politikát ismeri, pontosan tudja, mennyi sok törésvonal választja el egymástól a konzervatív, kereszténydemokrata, identitárius-szuverenista erőket. Ezzel Orbán Viktor is tisztában van, ezért festette le egy hosszabb folyamat részeként a jobboldali „rekonkvisztát”. Mivel Európa nem egy szuperállam, az Európai Parlament pedig még néppárti relatív többség idején is centrista-baloldali túlsúlyú, nem beszélve a többi, jobboldali képviselőcsoport között húzódó törésvonalról, egy tengerentúli jobboldali fordulatra inkább kínálkozik esély.

Kovács János szerint ez szélcsendesebb nemzetközi politikai közeget jelentene az Orbán-kormánynak, „de az sincs kizárva, hogy az orosz–ukrán konfliktus nyugvópontra jutásával élüket veszíthetik azok a – főleg kül- és geopolitikai természetű – konfliktusok, amelyek az utóbbi időszakban jelentősen megterhelték a magyar–lengyel, illetve a visegrádi együttműködést, miközben a fegyverszállításokkal kapcsolatos magyar álláspont is jelentősen eltért az olasz kormányfőétől. Ugyanakkor az is igaz, hogy Orbán Viktor idolszerepét csökkentheti, ha Európa-szerte, illetve a tengerentúlon újabb »erős emberek« kerülnek hatalomra, akik mögött nagyobb érdekérvényesítő képesség áll”.

(Borítókép: Orbán Viktor a CPAC Hungary konferencián tartott beszéde közben Budapesten 2023. május 4-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)