Miért beteg a magyar bírósági végrehajtás?

A hazai bírósági végrehajtók 1995 óta dolgoznak önálló vállalkozókként, mégpedig a sikeres behajtásból származó jutalékért. Maga a szisztéma nem új, elég jól működött 1881-től egészen 1955-ig. Az 1995 előtti szabályozás felett eljárt az idő, a bírósággal szolgálati viszonyban álló, alulfizetett végrehajtók egy része szakmailag is felkészületlen volt. Csakhogy az új törvény sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Kiderült, hogy a végrehajtói pálya nem eléggé vonzó, a meghirdetett háromszáz önálló bírósági végrehajtói helyből csak 165-re találtak jelentkezőt. Ezért fordulhatott elő az a képtelenség, hogy

A helyzet tarthatatlanságát mutatta, hogy amíg 1992 végén 81 ezer végrehajtási ügy maradt folyamatban, 1993-ban a hátralék 128 ezerre, 1994-re 200 ezerre nőtt. 

Az emberség határán

A jogkereső polgároknak viszont az okozta a legnagyobb megrázkódtatást, hogy jelentősen megdrágult a végrehajtás. A költségeket (a munkadíjat és a költségátalány felét) a végrehajtást kérőnek kellett megelőlegezni, amihez még hozzájött a végrehajtási illeték, azaz a teljes összeg egy százaléka, amit szintén a végrehajtást kérő előlegezett meg.

Az évek során nem sokat változott a rendszer. 2008-ban például mintegy 200 ezer végrehajtást kezdeményeztek nagyjából 40 ezer ügyben valamilyen hiteltartozás miatt. Ebből 2600 esetben ingatlant (köztük 1500 lakást) vontak végrehajtás alá. 236 végződött kilakoltatással, a többség vagy rendezte tartozását, vagy egyéb módon állapodott meg a hitelezőjével. Találóan állapította meg Magyar Fanni A bíróság művészete, avagy a végrehajtási eljárás felfüggesztésének esetei, különös tekintettel a méltányolható körülményekre című tanulmányában:

A végrehajtási eljárásokban [...] különösen nehéz eljárni, és döntést hozni, hiszen az ügyiratok mögé nézve nagyon közelről látja a döntéshozó magát az embert a sokszor kilátástalannak tűnő életkörülmények között, amikor a jogszabályi rendelkezés és az emberség határán mozogva kell eljárnia.

A 2010-es évek elején több tucat végrehajtó azért került a vádlottak padjára, mert jól szervezett akciókban, beépített licitálók közreműködésével adták-vették az ingatlanokat és az értékesebb ingóságokat. Ha valaki kinézett magának egy autót vagy egy lakást, akkor azt a végrehajtó nemegyszer a lehető legalacsonyabb kikiáltási áron hirdette meg, hogy a megrendelő elvigye, és jóval magasabb áron értékesítse. A különbözeten osztoztak a felek. Az évek során a bírósági végrehajtás a korrupció melegágyává vált.

Közgyűlések luxuskivitelben

A mandiner.hu információi szerint a kiküldetésekre a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara vezetőit gyakran a családtagjaik is elkísérték. 2012 májusában a Dél-afrikai Köztársaságban rendezett konferencián például hat kamarai tag mellett öt családtag, köztük az akkori elnök, Krejniker Miklós felesége és lánya is elutazott. A résztvevők fejenként 150 euró napidíjat kaptak, de jutott még 270 ezer forint a reprezentációs költségekre, és több mint félmillió fakultatív programokra. 2010 és 2015 között több mint negyven külföldi eseményen vett részt – változó összetételben – a kamara vezetése. 

Durva kontraszt, de a kilakoltatásokból, gépjárművek lefoglalásából, adósságok behajtásából élő bírósági végrehajtókat tömörítő szervezet 2014 októberében egy sárvári luxusszállodában rendezte meg a konferenciáját, ahol még az sem jelentett gikszert, hogy a közgyűlést „technikai okok” miatt végül meg sem tartották. És ha már ott voltak, jól érezték magukat. A résztvevők saját címkézésű borral öblögették le a csilis-zöldséges garnélát és a marhabélszínt.

Nem került többe, mint bármelyik magyar állampolgárnak, aki egy pár napos hétvégét eltölt a wellness-szállodában, tehát hetvenezer per fő körül

– magyarázta a kamarai költéseket Császti Ferenc, aki Krejnikert követte az elnöki székben. A sárvári cech 38 milliót tett ki. A kamara vezetői korábban sem garasoskodtak, ha össze kellett rántani a tagságot: 2010-ben Sárváron 33,5 milliót, 2011-ben Tapolcán 17,4 milliót, 2012-ben Siófokon 20,4 milliót, 2013-ban az újpesti Ramada Resort Aquaworld Hotelben 29,7 milliót költöttek a közgyűlés méltó megrendezésére.

A fizetéseken, utazásokon túl jutott bőven pénz marketingre is. 2014-ben a kamara vezetése a Jóban Rosszban című tévésorozatban való megjelenésre májusban 19 900 000 forint + áfa értékben kötött szerződést az októberi részekre, júliusban pedig a november 4-től december 19-ig tartó sávra költöttek el ugyanennyit. Az ügyészségi feljelentéshez csatolt átvilágítási anyag szerint 2010 és 2014 között 765 millió forintot fordítottak informatikai fejlesztésekre, annak viszont semmi nyomát nem találták, hogy pontosan mire is költötték el az összeget. A tételek között akadt olyan teljesítés is, amelynél a kifizetéshez nem kapcsolódott szerződés.

Miniszteri biztos, átvilágítás, feljelentés

2014 októberében, húsz év után távozott a posztjáról a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnöke. Krejniker Miklós elmondása szerint azért mondott le, mert nem akart a szervezet előtti változások útjába állni. A sorozatos skandalumok miatt Trócsányi László igazságügyi miniszter 2015 végén kinevezte Szekér Juditot miniszteri biztosnak a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara mellé, és

A vizsgálat eredményeként elsőként mégsem egy kamarai vezetőnek kellett távoznia a posztjáról, hanem Patyi Gergely igazságügyi államtitkárnak, mert kiderült, hogy a minisztérium a kamara informatikai rendszerének átvilágításával az államtitkár egyik korábbi üzlettársának cégét bízta meg.

Az átvilágítók akárhová néztek, mindenütt szabálytalanságokba, törvénytelenségekbe ütköztek. A minisztérium ezért bejelentette, hogy büntetőfeljelentést tesz a végrehajtói kamaránál végzett audit alapján. A tárca közleményben tudatta:

Az átvilágítás eredményeit összefoglaló jelentések kiértékelése és elemzése során az Igazságügyi Minisztérium több ponton és több kérdésben is olyan körülményeket észlelt, amely kapcsán felmerült a bűncselekmény elkövetésének a gyanúja. Az Igazságügyi Minisztérium mindezek alapján 2015. március 27-én ismeretlen tettes ellen különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja miatt feljelentést tett a Budapesti Nyomozó Ügyészségen.

Búcsú a kamarától, éljen a kar

Keveseket lephetett meg, hogy a kormány javaslatára 2015. augusztus 31-ével az Országgyűlés megszüntette a kamarát, hogy másnap megalakuljon a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar.

A kamara átvilágítása során az is kiderült, hogy az akkor nyilvántartott 193 végrehajtó felének legfeljebb érettségije van, és mindössze negyvenen rendelkeznek jogi végzettséggel. Ezzel szemben volt közöttük állattenyésztő, óvodapedagógus és könyvtáros is. Ezért az Igazságügyi Minisztérium előírta, hogy a bírósági végrehajtóknak 2022. december 31-ig jogi képesítést kell szerezniük. A képzéssel kapcsolatos legendákról egy bírósági végrehajtó a Telexnek elmondta:

Akadt közöttünk, aki könnyen tanult, de volt aki karosszérialakatosból lett végrehajtó. Akadt, aki feladta, más nagyon szenvedett, de bebiflázta a latin szavakat, és letette a vizsgát.

A történethez tartozik, hogy a rendszerváltozás után annyit várt el a törvény a végrehajtóktól, hogy érettségit tegyenek. Később annyiban szigorítottak a feltételeken, hogy felsőfokú végzettséghez kötötték az állás megszerzését, viszont szakirányú tanulmányokat még ekkor sem követelt meg a jogszabály. Mindenesetre a pórul járt bírósági végrehajtók nem adták fel, 2016 elején az Alkotmánybírósághoz fordultak, mert szerintük a törvénymódosítás sértette a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, valamint nem adott kellő felkészülési időt a működésükhöz szükséges jogi doktorátus megszerzéséhez. Ám az alkotmánybírák elutasították az alkotmányjogi panaszt, mivel a kifogásolt szabályok nem a kihirdetésüket megelőző időre, hanem ellenkezőleg, a jövőre nézve szabályozzák a megkövetelt képesítési feltételeket.

2015. szeptember 30-án a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar tisztújító közgyűlésén Schadl Györgyöt választották elnöknek, Lukács Tamást alelnöknek. Schadl nagy lendülettel vetette magát a személyi állomány átalakításába: a következő években az új végrehajtók valamennyien már jogi diplomával és végrehajtói szakvizsgával is rendelkeztek. Schadl az egyik, 2017-ben adott interjújában úgy vélekedett, hogy a végrehajtók számának és a szaktudás színvonalának emelkedése a hitelezők és az adósok helyzetét is megkönnyítheti: gyorsabban pont kerülhet egy-egy eljárás végére, hiszen az ügyek szereplői egyszerűbben kapcsolatba léphetnek a végrehajtókkal, és minden érintett könnyebben érvényt szerezhet jogos igényének.

Időközben a jogalkotók igyekeztek igazítani a szabályokon. Két éve például hozzányúltak az elektronikus árverésekhez.

A visszaélések visszaszorítása érdekében a lakóingatlanok árverésekor a vételi ajánlatnak az első szakaszban legalább a kikiáltási ár 90 százalékának, de a harmadikban is minimum 70 százaléknak megfelelő összegnek kell lennie.

Tisztújítás a korrupciós per árnyékában

A húszas évek elején még úgy nézett ki, hogy az igazságszolgáltatás állatorvosi lova, a bírósági végrehajtás végre egyenesbe jut, elkerülik a nagyobb balhék. A Schadl–Völner-per azonban alapjaiban rázta meg a rendszert. A Fővárosi Törvényszék előtt folyó korrupciós per huszonkét vádlottjából az elsőrendű éppen a kar elnöke, Schadl György lett, aki csak jóval az eljárás megkezdése után, április 27-én mondott le tisztségéről. Az ügyben további hét végrehajtó ellen emeltek vádat, akik közül egyedül Cs. Éva nem ismerte be a bűnösségét. A hat végrehajtóra Tóth Erzsébet büntetőtanácsa május 4-én másfél és két év közötti, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki, öt évre eltiltotta őket a végrehajtói munkától, kettőjük esetében pedig harminc-, illetve hatmillió forint vagyonelkobzást is elrendelt. Elfogadta a vádindítványt P. Béla István, a kar volt hivatalvezetője is, akit tíz évre tiltottak el a közszolgálati jogviszonytól, valamint hárommillió forint pénzbüntetésre is ítéltek.

A per árnyékában, május 25-én tartotta meg a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar a „Schadl utáni idők” első tisztújító közgyűlését.

Egyébként az öttagú elnökségből ketten – Kovássy Szabolcs és Papp Gábor – tagjai voltak a korábbi elnökségnek is.

Merre tovább?

Hivatalos adatok szerint jelenleg 194 önálló bírósági végrehajtó van Magyarországon, továbbá 275 végrehajtó-helyettes és 540 végrehajtójelölt.

A szakma nem hagyja annyiban. Letenyei Róbert bírósági végrehajtó cikke szerint a pénzügyi igazságszolgáltatás egyik legfontosabb láncszeme az a közel kétszáz végrehajtó, akik bármiféle költségvetési adóbevétel vagy központi támogatás nélkül biztosítják, hogy legyen értelme a bíróságnak ítéletet hozni. 

Letenyei úgy látja, ha kiszámítható lenne a gazdasági környezet, és tervezhető lenne a megtérülés, akkor a valódi tőkeerős befektetők is megjelennének a lakáspiacon. A helyzet megoldásaként véleménye szerint le kellene rövidíteni a kilakoltatási időt: három hónap nemfizetés után a kilakoltatást egy hónap alatt le kellene bonyolítani, ezzel erősen le lehetne rövidíteni a több éves bizonytalan, átmeneti folyamatot. Az árverésen pedig a hosszas pereskedés, a bizonytalan helyzet nyomja le nagyon az eladásra kínált ingatlan értékét, az egyes lakáshiteleken keletkező veszteség pedig az átlagjövedelmezőséget rontja. A bankok így kénytelenek magasabb általános hitelkamatot felszámítani az összes többi lakáshitelre is, hogy fedezni tudják a bedőlt hitelek mögött álló gyenge lakásértékesítést.

Az önálló bírósági végrehajtó szerint az eljárás reformja előtt

Drasztikus lépésnek tűnik – ismeri el –, ám van mögötte logika: a jelenlegi szabályozás mellett a természetes személyek adósságrendezéséről szóló törvény nem érte el a célját, nem oldja meg azt a társadalmi problémát, amelyet szabályozni kívánt. Alapvető gond vele, hogy az adósságrendezés hatásköre eleve teljesen testidegen az államigazgatáson belül. Ez tipikusan végrehajtási eljárás befejezését követő, vagy az eljárás mellett folyó megállapítás kellene, hogy legyen. Az adósságrendezés ráadásul jelentős terhet is ró az állam költségvetésére (elsősorban a vonatkozó bürokrácia fenntartása érdekében), amit – jegyez meg a végrehajtó – az adófizetők fizetnek. A végrehajtók viszont nem az adófizetők pénzéből végzik a tevékenységüket (a végrehajtás terheit az a személy fizeti, aki ellen az eljárás zajlik), így amennyiben az adósságrendezés kérdésköre is az ő hatáskörükbe kerülne, az komoly terhet venne le a központi költségvetésről is, valamint hatékonyabb működést biztosítana a rendszernek.

(Borítókép: Kilakoltatás a XV. kerületben 2022. július 19-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)