Miért csökken a fiatalok körében a templomi esküvő népszerűsége?

Magyarországon az első polgári házasságkötést csaknem 130 éve, 1895. október 1-jén tartották Budapesten, a Gyár utcai (ma Liszt Ferenc tér) anyakönyvi hivatalban. A szenzációszámba menő eseményen a hatalmas érdeklődő tömeget és az utca forgalmát lovas- és gyalogrendőrök igyekeztek kordában tartani.

Harc a polgári házasságkötésért

A házassági jog előzményei egészen az államalapítás koráig vezethetők vissza. A keresztény országokban, így hazánkban is az 1563-ban zárult Tridenti Zsinat után, a 17. század elejétől vált kötelezővé az egyházi anyakönyvezés, vagyis a születések, keresztelések, házasságkötések és halálozások feljegyzése, illetve ekkortól lett kötelező az egyházi házasságkötés. 

A 19. század végére kiélesedő egyházpolitikai viták középpontjában a házasságkötés, ezen belül is a vegyes vallású házasságkötések és az ezekből születő gyermekek vallása állt.

Az egyházpolitikai reformok Wekerle Sándor nevéhez fűződnek. Az első polgári származású miniszterelnök háromszor alakított kormányt, és kétszer is nekifutott a reform elfogadtatásának. Első etapban, miután a főrendiház a képviselőház által már megszavazott polgári házassági törvénycikket elvetette, 1894. május 31-én benyújtotta lemondását. (A történethez tartozik, hogy az udvari méltóságok közül azok, akik a liberális reform hívei voltak, nem jöttek el Bécsből a szavazásra, illetve azt megelőzően Ferenc József nem volt hajlandó a miniszterelnök kérésének eleget téve a törvényjavaslatot támogató új főrendeket kinevezni.) Igen ám, de az új kormány megalakításával megbízott Khuen-Héderváry Károly horvát bán, aki egyik legélesebb kritikusa volt a főrendiházban a polgári házasságnak, nem tudott feladatának megfelelni. Így aztán a Wekerle-kormánynak az év végéig mégis sikerült keresztülvinni a reformjavaslatokat.

A reformok nyomán az anyakönyvvezetés és a házasságkötés az állam hatáskörébe került. Az új szabályrendszer

1. felekezeti különbség nélkül kiterjedt minden állampolgárra,
2. kötelezővé tette a polgári házasságkötést, valamint
3. házassági ügyekben az állami bíráskodást.

Mindazonáltal a szabályozás nem csorbította az egyházi alapelveket, nem érintette az egyházi esküvőket.

1950-ig az anyakönyvvezetőket a belügyminiszter nevezte ki, majd a tanácsrendszer bevezetése után a polgári házasságkötés intézménye átkerült a helyi tanácsokhoz. A rendszerváltozást követően, 1990-től az anyakönyvi ügyintézés a polgármesteri hivatalok feladata lett, míg az anyakönyvi eljárásról és a házasságkötésről már a  2010. évi I. törvény rendelkezik.

Maradt a párhuzamos házasság

Az elmúlt negyedszázadban többször is felmerült az egyházi esküvő polgári érvényességének visszaállítása. 2001 májusában a Fidesz szegedi kongresszusán elfogadott vitaanyagban is szerepelt a templomi esküvő állami elismertetése, mivel a párt szerint „az emberek nem értenek egyet a kissé anakronisztikussá vált kettős házasságkötéssel”. A vitaanyag készítői úgy látták, hogy az egyházi esküvő érvényességének visszaállítása nem vet fel alkotmányossági problémát, mert azzal az egyházak nem kapnának államigazgatási jogkört.

Ezt a tervezetet azonban nem vitatták meg az egyházi vezetőkkel, akik vegyes érzelmekkel fogadták a javaslatot. A református egyház álláspontja szerint a házasságkötési istentisztelet nem jogi aktus, hanem „egy már megkötött házasság megáldása”. Ugyanakkor az evangélikus egyház támogatta a javaslatot. Elviekben a zsidó felekezet sem emelt kifogást az egyházi házasságkötés polgári elismertetése ellen, de hozzátették, hogy az esetleges bevezetést komoly egyeztetéseknek kell megelőzniük. Hasonló szellemben reagált akkor a katolikus egyház is.

A legutóbb tíz éve, 2014-ben került a téma ismét napirendre, amikor Novák Előd – akkor a Jobbik országgyűlési képviselőjeként – azzal a kérdéssel fordult a parlamentben az igazságügyi tárcához, hogy elfogadhatják-e a jövőben az egyházi esküvőt államiként? Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára válaszában a magyar püspökök hivatalos álláspontjára hivatkozott, amely szerint a párhuzamos házasságot javasolják, és örülnek annak, hogy több mint száz éve egymás mellett működik a két intézmény.

Nincs abszolút biztosíték

A házasság hete alkalmából három éve a Nézőpont Intézet közvélemény-kutatást végzett a Szent István Intézet megbízásából, amelyből kiderült, hogy minden második megkérdezett (47 százalék) fontosnak tartotta az egyházi esküvőt. A 60 év alattiaknak 40-45 százaléka, míg a 60 év felettiek 59 százaléka pártolta a templomi esketést. A Szent István Intézet a kutatás eredményeit összegezve megállapította, hogy

az egyházi esküvő ma is sokak számára fontos és annak mély lelki gyökerei vannak, ugyanakkor az is látszik, hogy a férfi-nő elköteleződés e megszentelt formájának népszerűsítése és indokainak magyarázata további feladatot ad az egyházaknak és az egyházi esküvőt fontosnak érzőknek, különösen a fiatalabb generációk körében.

Az idén február 11–18. között megrendezett házasság hete után Orosz Lóránt ferences szerzetes, Mátraverebély-Szentkút kegyhelyigazgatója a Szentkút podcast legújabb részében részletesen beszélt a templomi esküvő aktuális kérdéseiről. Arról, hogy az egyházi bíróság mi alapján érvényteleníti a házasságot, és mi a gyakorlat az egyházban válás esetén.

Sajnos nincs abszolút biztosíték, hogy egy vallásos párnál nem megy tönkre a házasság, de az biztos, hogy ott nagyobb erőtartalékok vannak

– állította a kegyhelyigazgató. Szerinte abban, hogy egy házasság jól megalapozott legyen, az egy-két éves jegyesség és az alaposan felkészítő jegyesoktatás nélkülözhetetlen. A templomi esküvőt ellenben csak gyakorló katolikusoknak ajánlja, az ugyanis nem egy varázsszer. A hitgyakorlás az, amely összetartja a párt akkor is, amikor már az egyéb kötelékek meglazulnak.

Mint mondta, elég gyakran előfordul, hogy válságban lévő házasságból az egyik fél megjelenik a gyóntatószékben. Azt tapasztalta, hogy nincs kialakult kultúrája a segítségkérésnek, nem is tudják, hova lehetne fordulni a problémával. Sokszor az egyik fél, legtöbbször a férfi tiltakozik a terápia ellen, ami viszont segíthetne.

Az is sokszor megesik, hogy akkor jönnek hozzánk, amikor a polgári válást már kimondták, a rokonok pedig közlik, hogy kisfiam, kislányom, nem áldozhatsz. Ez egy tévhit. Mindaddig, amíg neki nincsen új, állandó kapcsolata, addig ő járulhat szentségekhez. Létezik különélés, csak a kötelék fennmaradásával. Ilyenkor a házassága hibernált állapotba kerül

– mondta az atya, aki szerint ilyen esetben az egyházi bíróság vizsgálja meg a keresetet, de ha ők kimondják annak semmisségét, utána az illető már szabad állapotúnak számít. A házassághoz való jogot hosszabb távon korlátozni az egyházban sincs lehetőség. Ha az illető talál egy olyan másik felet, aki szabadon beleegyezik, akkor újraházasodhat.

Az egyházi házasságok érvénytelenítésekor nem a kötelék felbontását, nem a válást mondja ki a bíróság, hanem azt állapítja meg, hogy a házasság nem jött létre, ilyen és ilyen okból – magyarázta. „Ha valaki nem tud leszakadni a szüleiről, és olyan befolyás alatt áll, ami a házasságát lehetetlenné teszi, a legnagyobb igazságtalanság lenne a Jóisten részéről, ha benne tartaná egy ilyen nem létező házasságban” – fogalmazott Orosz Lóránt.

(Borítókép: Lanny Ziering / Digital Vision / Getty Images)