Az igazi becstelen briganty: világhírű magyar médiakutató, aki nácivadászként elfogta Imrédy Bélát

Gerbner György 1919. augusztus 8-án látta meg a napvilágot Budapesten. A fővárosi Eötvös Gimnázium diákja volt, amikor megnyerte az országos tanulmányi versenyt irodalomból. De hiába győzött, a nyertesek közül csak a keresztény vallásúakat vették fel az egyetemre.

Amerikai pályafutását fivére, Benedek László filmrendező, Az ügynök halála (1951) című film alkotója egyengette. George szorgalmasan tanult: előbb a Kaliforniai Egyetemre járt, majd 1942-ben újságírói diplomát szerzett a Berkley Egyetemen. Ahhoz, hogy eltarthassa magát, tanulmányai alatt a San Francisco Chronicle-nél újságíróként dolgozott.

A hadseregbe 1943-ban lépett be. Miközben amerikai katonatisztként szülőhazájában szolgált, megismerkedett Kutas Ilona (1918–2005) színésznővel, akit később feleségül vett. Ötvenkilenc évig éltek együtt. Két fiúgyermekük és öt unokájuk született. Feleségének édesapja, Kutas Andor (1885–1976) vegyészmérnök indította be a magyarországi timföldgyártást, és ő alkotta meg a Mixtura pectoralis nevű gyógyszer receptjét.

A kultivációs elmélet atyja

A háború után szabadúszó újságíróként, publicistaként tevékenykedett. Az 1950-es évek első felében mester-, majd doktori diplomát szerzett az Észak-kaliforniai Egyetemen (USC). A kommunikáció általános elméletének irányába (Toward a General Theory of Communication) című diplomamunkájával elnyerte az USC díját a legjobb szakdolgozat kategóriában.

Nevéhez fűződik a múlt század hetvenes éveiben kidolgozott kultivációs elmélet, amely szerint a média hatása rövid távon észrevehetetlen, mert hosszú távon nyilvánul meg, mégpedig úgy, hogy a társadalomban fellelhető heterogén véleményeket homogenizálja. A média nemcsak tükröt állít a valóság elé, hanem formálja is azt, mintegy új, virtuális valóságot teremtve. A valóság bizonyos elemeit előnyben részesíti, míg másokat háttérbe szorít.

A mesék szocializálnak minket a nemi, korosztálybeli, osztálybeli, foglalkozási és életmódbeli szerepekbe, és mutatnak modellt a konformitásra és célokat a lázadásra. Ezek szövik a kulturális környezet egységes hálóját, ami alakítja és kultiválja a többségét annak, amit gondolunk, amit eszünk, ahogy intézzük dolgainkat

– állította a magyar származású médiakutató, aki szerint a gyerekeknek nem a család, nem az egyház, azaz nem a közösség mesél, hanem a televízió. Ennek pedig az a veszélye, hogy a tévés reklámokon felnövekvő gyerek nem szerez tudomást például a szegényekről, mert őket csak ritkán mutatja be a média.

Sokat járt Magyarországon, kapcsolatokat épített ki a hazai társadalomtudományi műhelyekkel, szakmai tanácsokat adott, és segített a fiatal magyar kutatóknak bekapcsolódni a nemzetközi tudományos életbe.

Az igazi Becstelen brigantyk

George Gerbner nemcsak világhírű médiakutató volt, hanem valódi nácivadász is. A háború alatt a CIA elődjénél, az akkor alakult OSS azon csoportjánál szolgált, ahová németül beszélő zsidó emigránsokat toboroztak európai hírszerző és kommandós bevetésekre a nácik ellen.

A fiatalemberrel együtt dolgozott a német Alfred Rosenthal és Bernd Steinitz, továbbá a holland Hans Wynberg is. A csoport egyik leghíresebb akciója a Greenup hadművelet volt 1945-ben. Egy német és egy holland katonatársa, valamint egy volt német Wehrmacht-tiszt halált megvető bátorsággal elérte a tiroli német haderő kapitulációját, melynek eredményeként a szövetségesek gyakorlatilag egyetlen puskalövés nélkül foglalhatták el Innsbruckot.

George Gerbner talán legnagyobb eredménye Imrédy Béla elfogása volt. Imrédy miniszterelnökként 1938 végén terjesztette be a parlamentben az első zsidótörvényt. Aztán a katolikus családban felnőtt Imrédy dédnagyanyjáról kiderítették, hogy zsidó volt. A korábbi kormányfőt Gerbner hadnagy vezetésével a tiroli Kirchberg községben találták meg. A Fényszóró 1945. október 10-i számában így nyilatkozott erről:

Elfogunk mindenkit, akinek része van az ország feldúlásában.

Karácsonykor, 2005. december 24-én érte a halál philadelphiai otthonában.