Az eredeti Watergate-botránytól a magyarországi lehallgatási ügyekig

1972. június 17-én este Richard Nixon amerikai elnök újraválasztási kampányának emberei információszerzés céljából betörtek a Demokrata Pártnak a Watergate-házban lévő választási főhadiszállására, ahová lehallgató-berendezéseket telepítettek. Az öt elkövetőt egy bejelentés nyomán a helyszínen elfogták. A Fehér Ház az esetet harmadosztályú ügynek nevezte, vagyis tagadta, hogy az elnöknek bármi köze lenne a betöréshez.

Washington Post, Mélytorok, FBI

A Watergate-botrány felderítésében kiemelkedő szerepe volt a sajtónak, amely nélkül az eljárás valószínűleg elhalt volna. A Washington Post két újságírója, Bob Woodward és Carl Bernstein, akik munkásságukért Pulitzer-díjat is kaptak, cikksorozatukkal bebizonyították, hogy az elnök politikai köre érintett az ügyben. Emellett azt is kiderítették, hogy a betörők pénzügyi kapcsolatban álltak Nixon választási kampányával, olyannyira, hogy az elnök újraválasztásán dolgozó emberek álltak az akció hátterében.

Az újságíróknak volt egy titkos informátoruk is, aki bizalmas információkat szivárogtatott ki az elnök környezetéből. Az informátor fedőneve Deep Throat (azaz Mélytorok) volt. Személye csak 2005. június 15-én derült ki, amikor Mark Felt, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) akkori harmadik embere elismerte, hogy ő informálta az újságírókat.

A Washington Post Mélytorok hathatós közreműködésével leleplezte, hogy

• a betörők szoros kapcsolatban állnak a Republikánus Párttal;
• az egyik elkövető a CIA-s múltú James McCord, aki Nixon újraválasztási bizottságához is köthető; továbbá
• az öltönyös betörők letartóztatásuk után alig néhány órával máris szabadlábra kerültek egy híres ügyvéd segítségével.

Lemondani kényszerült hivataláról

A közvélemény eleinte fenntartással fogadta az újságírók cikkeit, így azok nem voltak nagy befolyással az elnökválasztásra. 1972 novemberében a Republikánus Párt jelöltje, Richard Nixon hivatalban lévő elnök simán le is győzte a Demokrata Párt jelöltjét, George McGovernt. Annak ellenére, hogy a választás Nixon legnagyobb diadalát hozta, emlékirataiban később ezt írta:

Ez volt az egyik legelkeserítőbb és sok szempontból a legkevésbé kielégítő az összes közül.

Hiába tehát az elsöprő győzelem, érezte, hogy a Watergate-ügyben szorul a hurok a nyaka körül. Az eljárás ugyanis a betörők elítélésével nem ért véget, az ügyészség igyekezett felderíteni a további szálakat. A szenátus az ügy tisztázására 1973 februárjában vizsgálóbizottságot állított fel, amelynek üléseit a televízió is közvetítette. A meghallgatások során fény derült arra, hogy Nixon beszélgetéseiről hangfelvétel készült.

A bizottság elnöke, Archibald Cox, a Harvard Egyetem jogászprofesszora a szalagokat bizonyítékként akarta felhasználni, az elnök csak abba egyezett bele, hogy a felvételekről összefoglalókat küld a bizottságnak. Cox nem elégedett meg a tartalmi kivonatokkal, mire Nixon menesztette tisztségéből. És bár később a szenátus megszavazta a szalagok kiadatását, ő elnöki privilégiumaira hivatkozva mégis megtagadta azt.

Végül három vádpont fogalmazódott meg ellene:

1. az igazságszolgáltatás akadályozása,
2. visszaélés az elnöki hatalommal, valamint
3. a felelősségre vonási eljárás akadályozása.

Nixon felmérte helyzetét, hogy országos legitimitását és pártbéli támogatását elvesztette, ezért hogy elkerülje a további eljárást, 1974. augusztus 9-én – az első és mindmáig egyetlen elnökként – lemondott hivataláról. Utódja korábbi alelnöke, Gerald Ford aztán 1974. szeptember 8-án kegyelemben részesítette.

A Watergate-üggyel összefüggésben 63 ember ellen emeltek vádat, és ötvennégyüket el is ítéltek. Közülük huszonegyről bizonyosodott be, hogy a Fehér Ház munkatársa vagy a Nixon újraválasztásán dolgozó bizottság tagja volt, illetve az is kiderült, hogy maga is részt vett a betörésben, de legalábbis tudott arról.

Magyarországi megfigyelési botrányok

A Dunagate-botrány. 1990. január 5-én az SZDSZ és a Fidesz közös sajtótájékoztatót tartott, ahol írásos és filmbizonyítékokat hoztak nyilvánosságra arról, hogy a BM III/III-as, vagyis az állambiztonság belső elhárítási osztálya rendszeresen gyűjt anyagokat telefonlehallgatással, levéltitok megsértésével, beépített ügynökömegfigyelések jelentései alapján ellenzéki pártok és személyek tevékenységéről. Noha a Dunagate alapjaiban rengette meg a pártállamot, és lemondásra kényszerítette Horváth István belügyminisztert is, a rendszerváltozás után, 1990–1991-ben a katonai bíróság államtitok és szolgálati titok megsértése miatt csupán megrovásban részesítette a lehallgatási ügy egyik főszereplőjét, Végvári József őrnagyot.

A Nyírfa-ügy. A botrányt az Információs Hivatal 1996 novemberi belső vizsgálata előzte meg, amelynek lezárását követően Nikolits István, a Horn-kormány titkosszolgálati minisztere bejelentette, hogy titkosszolgálati eszközökkel figyeltek meg egyes politikusokat. A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa 1999 márciusában meghozott ítélete szerint megállapítható volt ugyan az államtitoksértés, de annak társadalmi veszélyessége olyan csekély volt, hogy nem volt szükség büntetésre.

A Fidesz-vezetők megfigyelési ügye. Az első Orbán-kormány működésének kezdetén, 1998. augusztusában Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette, hogy az előző kormány idején – megrendelésre és közpénzekből – törvénytelen és titkos adatgyűjtés folyt fideszes vezetőkről és családtagjaikról. Az ügyészség később bűncselekmény hiányában megtagadta a nyomozást, mert a feljelentésben szereplő bűncselekmények alapos gyanúját nem lehetett megállapítani, ezért a nyomozás elrendelésére sem volt lehetőség.

A Defend-ügy. A 2002 őszén kipattant botrányban kiderült, hogy a Defend Kft. a Magyar Fejlesztési Bank üzletfeleiről és banki szempontból érdektelen magánszemélyekről is adatokat gyűjtött. Az ügyben 2003 tavaszán megszüntették nyomozást, mivel a rendőrség szerint nem történt jelentős érdeksérelem.

A Mucuska-gate. 2005 augusztusában kiderült, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal leleplezett egy házaspárt, amelyik a román titkosszolgálatnak dolgozott. A kémügyben indult vizsgálat megállapította, hogy nem adtak tovább a házaspárnak nemzetbiztonsági érdeket sértő információkat.

A Pegasus-botrány. A Pegasus elnevezésű izraeli kémszoftver magyarországi felhasználása ügyében 2021 júliusában robbant ki botrány, amikor kiderült, hogy mások mellett négy újságíró, egy városvezető és az ügyvédi kamara elnökének telefonjára is telepíthették a szoftvert. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság azonban nem tárt fel semmiféle jogellenes adatkezelést a vizsgált adatkezelőknél.

(Borítókép: Nixon búcsúbeszéde a Fehér Ház munkatársai előtt 1974. augusztus 9-én. Fotó:  Wally McNamee / CORBIS / Getty Images)