„Megy az asszony, viszi a bútort…”, avagy ki mit vihet váláskor?

Megesik az emberrel, hogy megnősül egy óvatlan percben.

Csupa fény és boldogság szerepel a tervben,

aztán kiteszed a lelked, melózol és iddogálsz meg félrelépsz néha,

és ha kiderül, akkor nem érted, hogy lehetsz ennyire béna.

Aztán egy szép napon kitör a csomagolás.

Mire kettőt lépsz, már üres a lakás.

Így kezdődik Bornai Tibor Megy az asszony című dala, amely Somló Tamás kiváló előadásában arról szól, hogy a megcsalt feleség kiüríti a közös lakást. Tényleg mindent vihet magával az egyik fél, vagy ha nem, akkor ki mit vihet válás esetén? Utánanéztünk. 

Házastársi vagyonközösség

A házaspárok a törvény szerint házastársi vagyonközösségben élnek, azaz az együttélésük alatt szerzett vagyon alapesetben közös. Ez még akkor is így van, ha vesznek például egy lakást a megtakarított pénzükből, amelyet a gördülékenyebb ügyintézés miatt csak az egyikük nevére íratnak. Igaz lehet ez egy autóra, egy bankszámlára vagy akár egy cégtulajdonra is, amelyeknél hivatalosan csak az egyikük a tulajdonos. Ez igen gyakori eljárás, ám a jog ismeri az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonost, aki akkor is tulajdonos, ha az nem derül ki a nyilvántartásból.

A vagyonközöséggel kapcsolatos fő szabály úgy foglalható össze, hogy

Gyakran felmerül az a kérdés is, hogy kié az az ingatlan, amit az egyik fél a vagyonközösség megkezdése előtt kölcsön felvételével szerzett meg, ha a kölcsön összegét a felek jórészt az életközösség alatt közösen fizetik vissza. Nos, az ingatlan ebben az esetben is az azt eredetileg szerző fél különvagyonának számít, mert a különvagyont terhelő kölcsön közös visszafizetése nem keletkeztet közös tulajdont. Ugyanakkor a másik félnek a közös törlesztésből megtérítési igénye keletkezik, és ennek elszámolását utóbb követelheti a házastársától.

Miközben az egyik fél által működtetett cég különvagyonnak számít, a cégből befolyó bevétel viszont közös vagyon lesz, mert a házasság ideje alatt az egyik fél különvagyonából származó haszon közös vagyonnak tekintendő. Ugyanezen analógia alapján az egyik fél különvagyonába tartozó ingatlan kiadásából befolyó bérleti díj is közös vagyonnak minősül.

Egy másik fontos szabály alapján

A felmérések szerint nagyon sokan nem számolnak azzal, hogy az egyik fél tartozásáért a másik fél is automatikusan felelős.

Válás esetén – házassági vagyonjogi szerződés hiányában – a házastársi közös vagyon a feleket osztatlanul, egyenlő arányban illeti meg.

Mi tartozik a különvagyonba?

A törvény értelmében a házastárs különvagyonához tartozik

• a házastársi vagyonközösség létrejöttekor meglévő vagyontárgy;
• a házastársi vagyonközösség fennállása alatt általa örökölt vagy részére ajándékozott vagyontárgy (így az ingatlan is), részére nyújtott ingyenes juttatás;
• a házastársat mint a szellemi tulajdon létrehozóját megillető vagyoni jog, kivéve a vagyonközösség fennállása alatt esedékes díjat;
• a személyét ért sérelemért kapott juttatás;
• a személyes használatára szolgáló szokásos mértékű vagyontárgy; továbbá
• a különvagyona értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyona helyébe lépő érték.

Jó azonban tudni, hogy az a különvagyonhoz tartozó vagyontárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép (például egy hűtőszekrény vagy bútor), ötévi házassági életközösség után közös vagyonná válik.

Például ha a férj a közös otthonba magával viszi a különvagyonának számító antik szekrényét, amit aztán közösen használnak a feleségével, majd ezt értékesítik, és a befolyt vételárból új berendezési és felszerelési tárgyakat vásárolnak, azok az esküvőtől számított öt év múlva már közösnek számítanak. Lényeges ugyanakkor, hogy ez csak a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgyakra vonatkozik, de például egy autóra vagy ingatlanra már nem.

Az, hogy mi minősül személyes használatra szolgáló szokásos mértékű vagyontárgynak, csak a felek jövedelmi-vagyoni viszonyainak figyelembevételével állapítható meg. Általánosságban azonban elmondható, hogy például az átlagos értékű aranytárgyak (mint, mondjuk, egy gyűrű, nyaklánc vagy fülbevaló) különvagyonnak minősülnek, míg azok a nagy értékű ékszerek, amelyeket a felek befektetési szándékkal vásároltak, közös vagyonnak számítanak.

Kit véd a vagyonjogi szerződés?

Válás esetén sokat segít az anyagi viták rendezésében, ha a felek házassági vagyonjogi szerződést kötöttek. A közhiedelemmel ellentétben ez a szerződés nem csupán a vagyonosabb fél érdekeit szolgálja, hanem sok esetben éppen hogy megvédi a házastársat, illetve a közös háztartást. Ilyen szerződés pedig nemcsak a házasságkötést megelőzően, hanem annak fennállása alatt is köthető. Sőt, a szerződés módosítható, visszamenőlegesen is felbontható vagy a jövőre nézve is megszüntethető.

A tapasztalatok szerint főként azok kötnek házassági vagyonjogi szerződést, akik már nem az első kapcsolatukban élnek. A szerződéssel ugyanis le tudják választani a korábbi életükben keletkezett vagyont vagy adósságot. Az is kétségtelen, hogy sok esetben akkor kötnek házassági vagyonjogi szerződést, ha az egyik fél jóval vagyonosabb, mint a társa. Mindenekelőtt házakról, lakásokról, autókról, értékpapírokról, üzletrészekről rendelkeznek a szerződésben, de vannak, akik jövőbeli vagyoni viszonyaikat szabályozzák részletesen.

Házassági vagyonjogi szerződéssel a házastársak saját akaratuknak megfelelően rendezhetik vagyoni viszonyukat, bárhogyan megállapodhatnak, akár teljesen felülírhatják a törvényi szabályozást abban, hogy mi legyen a közös és mi a különvagyonuk, vagy hogy hogyan kezelik a közöset

– állítja Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke, aki szerint érdemes a vagyonjogi szerződést bejegyeztetni a Házassági és Élettársi Vagyonjogi Szerződések Országos Nyilvántartásába (HÉVSZENY). A szerződés ugyanis harmadik féllel, egy hitelező bankkal szemben csak ezután lesz hatályos, illetve abban az esetben is, ha a szerződésről kifejezetten tudomással bírt.

Egy utolsó fontos tudnivaló: érvényes házassági vagyonjogi szerződés kizárólag közjegyzői okiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglaltan köthető, az otthon, egymás között írt szerződés még akkor is érvénytelen lesz, ha azt tanúk is aláírták.

(Borítókép: Index)