Gyárfás Tamás az utolsó szó jogán: Nincsenek gyilkos hajlamaim

Kedden délben – miután Portik Tamás kirendelt védője, Szikinger István ugyan védői perbeszédet nem akart tartani, de egy másfél órán át tartó nyilatkozatot tett a Fővárosi Ítélőtáblán – Gyárfás Tamás, a Fenyő-gyilkosság elsőrendű vádlottja állhatott a tanács elé, hogy az utolsó szó jogán nyilatkozzon.

Az ügyésznő többször hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítélet a tényekre épült. Csakhogy az állítólagos tények egy része nem felel meg az iratokban foglaltaknak. A valóságnak megfelelő tényekből pedig az elsőfokú ítélet olyan következtetéseket vont le, amelyeket a tárgyalásokon megcáfoltunk. Élve a lehetőséggel, ezek közül csak a leglényegesebbekre szeretnék kitérni

– kezdte Gyárfás, majd egy többoldalnyi hosszúságú beszédet olvasott fel a bíráknak, ami szerint hat pontban cáfolja a vádat.

Kinek állt érdekében a bűncselekmény?

„Tény, hogy Fenyő János és köztem a viszony rendkívül rossz volt 1996. október 11-ig, a választott bíróságnak a tv-vitában számomra kedvező ítéletéig” – kezdte Gyárfás. Az egykori producer meglátása szerint a védelem a tárgyaláson minden olyan történést, dokumentumot, tanúvallomást felsorakoztatott, amelyek megmutatták, hogy a Fenyő Jánoshoz való viszonya ezt követően nyugvópontra jutott, erre a helyzetre azonban az elsőfokú ítéletben egyetlen mondatnyi utalás sincs. A bíróság így evidenciának tekintette, hogy továbbra is attól tartott, hogy Fenyő tönkre akarja őt tenni – ezért jelbeszéddel (széttárt kar, bólintás) támogatta a megöletését.

Hozzátette, a bíróság mintegy „élve eltemette” a védelemnek azokat a bizonyítékait, amelyek alátámasztották, hogy 16 hónappal a gyilkosság előtt rá nézve kedvező jogi döntések születtek, írásbeli megállapodást is kötöttek, nyilvánosan kezet fogtak. Szerinte döntő jelentőségű tény az, hogy Fenyő János ebben az időszakban már nem tett vele szemben ellenséges lépéseket, sőt nem hallott olyan szóbeli nyilatkozatáról sem, amely azt jelezte volna, hogy bármire is készülne ellene. Mindezek alapján 1997–1998-ban Fenyő számára már nem mutatkozott ellenfélnek.

Eleve nincsenek gyilkos hajlamaim. A Napkelte című tévéműsor visszanyerése után nem volt indokom, hogy győztesként a megöletésének hatalmas kockázattal járó lépésre szánjam el magam. Már a nyomozás első pillanatában a hatóság feltette a kérdést: cui prodest – kinek állt érdekében a bűncselekmény? Nekem nem

– tette hozzá.

Emellett hangsúlyozta, 1997-ben már nem volt közöttük ellentét, és messze nem ő volt az egyetlen, akivel szemben Fenyő János korábban háborút viselt, de az 1996 októberéig, és nem tovább, a médiában is kiemelten hangot kapott szembenállás miatt ő lehetett az egyik gyanúsított. Ennek tudatában szerinte az elsőfokú ítéletnek az indítékkal kapcsolatos magabiztossága indokolatlan volt, a védelem ellenérveinek kizárása pedig súlyos tévedés. Hiszen a gyilkosságot megelőző mintegy másfél évben már végképp nem volt indítéka – zárta a gondolatait Gyárfás.

Ennek ellenére a vádirat hosszan és részletesen felsorakoztatta a feltételezett motivációimat, függetlenül attól, hogy azoknak a Fenyő-gyilkossággal kapcsolatban eleve nem volt jelentőségük. Ezt a tanúvallomások is alátámasztották.

Újra kiemelte, hogy 1996. október 11-én a választottbírósági döntéssel a továbbiakban nem volt vitája Fenyő Jánossal. A vádirat szerint rá egy évre ennek ellenére megbízta Tasnádi Pétert a bérgyilkossággal, azonban megjegyezte, az állítólagos megbízásának egyetlen forrása Tasnádi Péter maga.

Kérdéses hangfelvételek

Szerinte az ügyben vádemelésre csakis amiatt kerülhetett sor, hogy a Portik Tamással folytatott beszélgetéseinek hangfelvételei – mindenekelőtt az ő közreműködésével – ismertté váltak a hatóságok előtt. Portik a beszélgetéseik során több tucatszor közölte vele, hogy hálával tartozik neki, mert nagy szívességet tett azzal, hogy likvidáltatta Fenyő Jánost.

Számtalan megközelítésben el akarta érni, hogy én ezt ismerjem el, rójam le az adósságom, és kapcsolataim révén segítsem, teljesítsem a különböző kéréseit. A törekvése sikertelen maradt. A nyomozás – és a több mint ötéves tárgyalássorozat – során egyetlenegy tanú sem vallotta azt, hogy én bármiben, bármikor is eljártam volna Portik Tamás érdekében.

Portik a tárgyaláson közölte: feladatul kapta, hogy állítson neki csapdát, ezt az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe, pedig Portik igazat mondott – jegyezte meg Gyárfás Tamás. Ezzel kapcsolatban a védelem új bizonyítékként beadványt terjesztett elő a másodfokú bíróságnak, amit nem fogadtak be. Pedig ez a beadvány Gyárfás elmondása szerint új tényként tartalmazza, Portik kitől kapott megbízást arra, hogy ráterelje a gyanút. Megemlítve, ugyan Portik igyekezett, a hangfelvételeken egyetlen alkalommal sem ismerte el, hogy megbízta volna őt azzal, hogy szervezze meg Fenyő János meggyilkolását:

Ezt az állításomat tudtommal senki sem vitatja. Sőt, nekem máig fogalmam sincs, hogy ő likvidálta vagy akarta likvidálni Fenyőt. Bár megbízásra utaló szövegrész nincs, mégis az ítélet szerint »ráutaló magatartás« révén elkövethettem a bűnsegélyt. A feltevés gyengéje az, hogy Portik soha nem kapott tőlem ellenszolgáltatást.

Mint mondta, a bíróság 62 tanút, a rendőrség ennél is többet hallgatott meg, közülük egyetlenegy sem állította ennek az ellenkezőjét. Portik pénzt – vagy ahogy ő fogalmazott: egyetlen „ruppót” – sem kapott tőle. 

Portik fenyegetett, beismerés nincs

Gyárfás megjegyezte, a hatóság többször felvetette, hogy Portikot el kellett volna zavarnia és feljelentést kellett volna tennie ellene. Miután Portik nemegyszer rávilágított arra, hogy jobb vele nem ujjat húzni, továbbá azzal fenyegette, hogy bemegy a rendőrségre, és vádalkut köt rá, próbálta valahogy kezelni ezt a helyzetet:

Ha ugyanis Portik valóban »bemegy«, és vallomást tesz rám, vagy – miként mondta – valakit egy hamis, de hihető vallomásra rávesz és kiképez, akkor nem kevés időmbe kerül, amíg tisztázom magamat. Portik a családom fenyegetésével is rám ijesztett. Ezeket a tényezőket átlátta és a tárgyaláson ki is nyilvánította Kitanics Márk igazságügyi kriminálpszichológus szakértő.

Az ügyészség egyébként korábban kérte az első fokon eljáró bíróságtól, hogy hagyja figyelmen kívül a szakértő szakvéleményét. Gyárfás kiemelte, a rejtett eszközzel történt hangfelvételen egyszer sem nyilvánította ki, hogy része lett volna abban, hogy Portik a gyilkosságot megszervezze. Portik erre vonatkozó, tucatnyi megismételt állítását többször is cáfolta. Egy idő után azokat már inkább figyelmen kívül hagyta, mert haszontalannak érezte, hogy újra és újra ismételje magát: „Az ítélet szövegében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az engem súlyosan terhelő kijelentésekre újra és újra válaszolnom kellett volna, ha valóban ártatlan vagyok. Márpedig ha ezt nem tettem, akkor bűnösnek kell lennem.”

Gyárfás elmondása szerint az elsőfokú ítélet bizonyítás nélkül deklarálta, hogy a beszélgetések során azért nem ismerte be az ügyben való érintettségét, mert mindvégig tudta, hogy Portik titkon felvételt készít. Állítja, hogy nem tudott erről, de ha valóban tudta volna, akkor nyilvánvalóan minden, az állítólagos felbujtásra vonatkozó célzást vagy állítást hevesen és kategorikusan cáfolt volna.

Semmire se legyintettem volna rá. Nem felel meg a valóságnak az az érv, hogy – úgymond – »mindenki tudta«, hogy Portik Tamás titokban hangfelvételeket készít a beszélgetéseiről

– mondta, kifejtve, valójában akkor ez még nem volt köztudott. Ezt Kovács Lajos ezredes, az ügy nyomozója az elsőfokú bíróság előtt tett vallomása is megerősítette. Így történhetett meg, hogy 2006-ban Portik Tamás „bent”, azaz a rendőrségen titokban rögzítette a Kovács Lajossal és helyettesével folytatott beszélgetését: „Ahogy 2006-ban ők nem tudták, úgy két-három évvel korábban, 2003-ban és 2004-ben én még kevésbé tudhattam, hogy Portik a beszélgetéseit magnóra veszi.”

Hamis tanúvallomás, kreált szövegrész 

Gyárfás Tamás és védője nem először sérelmezi a Portik által rögzített hanganyagokat az ítéletben, valamint a 4. számú tanú bíróságon tett vallomását. A törvényszék indoklása szerint utóbbi megerősítette Portik szándékát Fenyő János 26 évvel ezelőtti meggyilkolásában. A tanácselnök kiemelt példaként idézte Portik szavait: „Szétb*sszuk? Erre te azt mondtad, hogy igen.” Úgy ítélte meg, hogy Gyárfás nem tiltakozott, hanem széttárta a karját, ezzel rábólintott Portik szándékára. A két mondat azonban nem egyazon időben hangzott el, hanem más kontextusban, két és fél hónap különbséggel szerepeltek a hanganyagok leirata szerint.

Az ötéves tárgyalássorozaton a nyilvánosság előtt lejátszották a Portik Tamás által rögzített hangfelvételeket, amelyeket a Nemzeti Nyomozó Iroda hangban és írásban is biztosított. Portik a hangfelvételeket húsz évvel ezelőtt rögzítette, azt viszont máig vitatja, hogy erre más kérte fel, és nem önszántából tette. 

P.: Én mutattam és kérdeztem tőled, hogy mi legyen az emberrel? Szétb*sszuk? Erre te mondtad, hogy igen. Ne, nem én tettem ilyeneket, most nehogy kitaláld a végén.

Gy.: (közbeszól) Én, én, ezt úgy emlékszem, akkor, hogy…

P.: …és te mondtad nekem, hogy külön, hogy nem érted, hogy miért, de tönkre akarja tenni, el akarja venni tőled a tévét stb.

Gy.: Így van.

P.: Kivoltál. Látszik rajtad, látszik rajtad most, hogy például olyan pályán vagy, hogy az gusztustalan. Látszik az arcodon, látszik, hogy… Hát, má’ olyan gusztustalan, hogy pozitív értelemben. Gusztustalanul jó pályán vagy, arra értem. Látszik rajtad, a megjelenéseden, jól nézel ki, nyugodt vagy, kiegyensúlyozott.

Gy.: (gúnyosan) Mert te megoldottad.

Ezek a mondatok a 2004. február 7-én felvett kazettákon voltak, majd következett egy másik hanganyag, amit Portik két hónappal később rögzített, és ami a vád szerint mindkét félre nézve terhelő volt:

Gy.: Majd eljöttél legközelebb, és azt mondtad, hogy ööö, ha ezt úgy oldjuk meg, hogy… És így csináltál. Az ööö, az is megoldás? Erre én széttártam a… Én nem tiltakoztam, de nem erősítettem és nem cáfoltam. Erre te azt mondtad, hogy te k*rva okos vagy.

P.: Én okos vagyok?

Gy.: Te mondtad nekem.

A verdikt egy másik kérdéses pontjaként a 4. számú tanú szavahihetőségét firtatta Gyárfás. A tanú ugyanis állítja, hogy ő vitte a zsaroló levelet az úszószövetség egykori elnökének otthonába, és azért választották ki erre a feladatra, mert már korábban, 1997-ben is vitt üzenetet neki Portiktól arról, hogy a dolgok hamarosan realizálódni fognak. A korábbi találkozóról azonban egyik megbízó sem tudott a bíróságon tett vallomásuk szerint. Gyárfás és felesége külön-külön azonban nem a tanúként kihallgatott férfit, hanem egy másik személyt ismertek fel még a rendőrségen, amikor fotóról és üvegfal mögül is ki kellett választaniuk a futárt. A bírósági meghallgatásán a monitoron viszont Gyárfásék szerint nem az általuk megnevezett zsaroló szerepelt 4. számú tanúként. A tanú szavahihetőségét szerintük az is megkérdőjelezi, hogy a férfi korábban a bíróságon vallott arról, hogy egy darab papírt adott át Gyárfásnak, aki szerint viszont öt lap tartalmazta a zsaroló levelet.

A férfi nem először szerepelt tanúként a bíróságon, korábban a Gyüre-gyilkossággal kapcsolatban kötött alkut az ügyészséggel, így míg társa és Portik Tamás letöltendő börtönbüntetést kaptak, addig ő felfüggesztettet.

Megítélésem szerint az ítélet legjelentősebb következtetése, megállapítása egy fikcióra épül

– zárta gondolatait Gyárfás Tamás, majd egy japán esetet említett, amelyben egy tévesen elítélt férfi 48 évig volt halálsoron, mire végül 88 évesen hazatérhetett a családjához: „Nekem már biztosan nem lesz ennyi időm.”

Mint ismert, az ügyészség szerint Gyárfás Tamás és Fenyő János között az 1990-es évek közepétől üzleti vita, hatalmi harc és erős személyes ellentét alakult ki. A vádiratban az áll, Gyárfás 1997-ben elhatározta, hogy megöleti Fenyőt. Emiatt 1997 szeptemberében megbízta Tasnádi Pétert, hogy ölesse meg vetélytársát. Tasnádi a megbízást 12 millió forintért vállalta, azonban miután átvett 6 millió forint előleget, nem teljesítette a feladatot. Emiatt Gyárfás megbízta Portik Tamást – akit 1994 óta ismert –, hogy ölesse meg Fenyőt. Portik Jozef Rohácnak adta ki a feladatot, aki végre is hajtotta a gyilkosságot. A vádakkal kapcsolatban mind a két vádlott ártatlannak vallja magát, a héten várhatóan jogerős ítélet születhet az ügyben.

(Borítókép: Gyárfás Tamás 2024. január 30-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)