Egy seregélyesi iskolában értelmet nyert egy agydaganat után lábadozó kislány élete

Seregélyesen vagyunk, ezen a Székesfehérvártól néhány kilométerre fekvő, Fejér vármegyei, 4500 lelket számláló községben. A falu rendezett, azonnal szembeötlő a különbség a közelmúltban általam felkeresett borsodi és bihari településekhez, Ózdhoz, Lyukóvölgyhöz vagy Nagykerekihez képest. Kifejezetten rendezett, sőt akár még gazdagnak is mondanánk, hiszen a főutcán ott a messze földön híres Melódia cukrászda (mi tagadás, fővárosi árakkal…), ahol megkóstoljuk Az év fagylaltja díjat 2025-ben elnyerő, Halleluja fantázianevű mogyorós költeményt, amelyből egy gombóc akkora, mint egy kézilabda…

Mi több, Seregélyesnek kastélya is van, igaz, ez minden, csak nem sikertörténet. A 204 éves, valaha gyönyörű, klasszicista stílusban épült, a fáma szerint Pollack Mihály által tervezett remekmű 1945-ig gróf Hadik Béla és hitvese, Széchenyi Alice grófnő tulajdonában volt, de ők elmenekültek a közelgő Vörös Hadsereg elől, és a kastély ebek harmincadjára jutott. Később 1982-ben valamennyire helyreállították, a Taurus Gumiipari Vállalat üdülője és oktatási központja működött itt, a rendszerváltás után szállodaként hasznosították, majd a Pharaon-Alfa Kft. tulajdonába került, Ghaith Pharaon szaúdi (más források szerint jordániai) üzletembert azonban az FBI körözi. A kastély évek óta elhagyatott, a kerítésen tátongó lyukon át közelítettük meg a siralmas állapotban lévő, egykor meseszép épületet. A park gondozatlan, az ablakok, ajtók betörve, a csillárok letépve, eltüntetve, minden mozdítható vörösréz kilincs, huzal, ereszcsatorna ellopva, mintha atomtámadás érte volna a valamikori pompáját nyomokban sem megőrző romhalmazt.

De ez csak egy kitérő, még ha roppant fájdalmas és szívfacsaró is.

Mintasuli művészetkedvelő igazgatóval

Amiért eljöttünk Seregélyesre, az Sajtos József igazgató úr meghívása. A helyi Baptista Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola vezetője olvasta február 19-én publikált riportunkat, amely Faragó Larina, egy agydaganattal operált, évekig kerekesszékbe kényszerült, de ma már a saját lábán is járni tudó, bár még elég nehezen beszélő 19 éves lány hányattatásairól és a gyógyulásért folytatott hol reménytelen, hol sikerrel biztató küzdelméről szólt. Az iskolavezető meghívta Larinát az iskolába egy érzékenyítő beszélgetésre a diákokkal, továbbá rendezett egy kiállítást a jánoshalmai lány festményeiből az intézmény falai között. Az eseményről az Indexet is értesítette, az csak természetes, hogy örömmel látogattunk el a Fejér vármegyei községbe.

Ahogy leparkoljuk az autót, rögtön Sajtos igazgató úrba botlunk. A direktor betessékel bennünket a szép, modern épületbe, a zenei stúdióban dobfelszerelés, zongora, a jelek szerint komoly művészeti élet folyik itt, hiszen tele vannak a folyosók a diákok festményeivel. De hát nem véletlenül működik a falak között alapfokú művészeti iskola.

Itt a Faragó család

Alig fogyasztunk el egy pogácsát, már meg is érkezik a Faragó család; Larina, Tímea, az édesanya és az autószerelő-szakmájú édesapa. Van még egy kis idő a találkozásig a diákokkal, addig beszélgetünk.

„Nem sokkal az Indexen megjelent jánoshalmai riport után, körülbelül egy hónapja hívott fel a Seregélyesi Baptista Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, hogy olvasta Larina történetét, és szeretne a gyerekeknek tartani egy érzékenyítő beszélgetést Larina részvételével, továbbá rendezne egy kiállítást az iskolában a lányom festményeiből – mondja Tímea, az édesanya. – Nagyon örültünk a felkérésnek, ez volt az első eset, hogy elhívták Larinát efféle beszélgetésre, és természetesen nagy örömmel mentünk. Kiállítása korábban már volt, méghozzá a STEPS Robotikus Rehabilitációs Központban, ahol kétéves megfeszített munkával gyakorlatilag felállították Larinát a kerekesszékből. Továbbá júniusban is lesz egy tárlata a városunkban, Jánoshalmán, amiért elsősorban Lengyel Endre polgármester úrnak és a képviselő-testületnek tartozunk köszönettel.”

Megtudjuk még, hogy az eddig oly sikeres rehabilitációt nem tudják folytatni, hiába, az évi ötmillió forintos költség előteremtése meghaladja a család lehetőségeit. Persze uszodába, gyógytornára így is jár Larina, de jobb lenne a STEPS-be.

A röpke holtidőt arra használjuk fel, hogy elhelyezzük az iskolafolyosó falain Larina festményeit. A képek ismerősek, amikor februárban Jánoshalmán jártunk, már találkoztunk Bellával, a tündéri huskyval, no meg a kutyust kölyökkorában egy teniszlabdával a fogai között megörökítő festménnyel, továbbá a többi alkotással, köztük a félig Deadpoolt, félig Rozsomákot, a két Marvel-akcióhőst ábrázoló képpel. Mivel a festmények eladók, ez utóbbit megveszem, jól jön minden fillér a Faragó család vagyonát felemésztő gyógykezeléshez. 

Sajtos igazgató úr tősgyökeres seregélyesi, ahogy az iskola szinte valamennyi dolgozója. Ide is járt általános iskolába, 1989 augusztusa óta dolgozik itt, ez az első munkahelye, 2002 óta ő az igazgató.

„2002 óta van saját alapfokú művészeti képzésünk, négy tanszakkal kezdtünk. Eleinte vendégtanáraink voltak, de ennek nem sok hatása volt. 2003 óta önállóan működünk, százhúsz diákunk van. Az egész iskola létszáma durván négyszáz, ebből háromszáz a seregélyesi. Larináék sztorijára úgy figyeltem fel, hogy táppénz ideje alatt otthon szörfözgettem a különböző hírportálok között, az Indexen vettem észre Larina megható történetét. Két percen belül már írtam is önnek a meghívólevelet” – elevenítette fel az előzményeket az igazgató.

Berény Róbert Csellózó nője a falon

Miközben beszélgetünk, betévedünk a rajzterembe, ahol a faliújságon a képzőművész-hajlamú diákok néhány festménye látható. Azonnal szembetűnik Berény Róbert klasszikusa, a Csellózó nő másolata, e sorok írójának egyik kedvence. A jelek szerint van ízlésük a seregélyesi iskola nebulóinak.

Az úgynevezett érzékenyítő beszélgetés (sajnos, a szót a politika alaposan elkoptatta, amortizálta az utóbbi években) kicsit feszélyezettre sikerül, annak ellenére, hogy a tanárnők, Karkóné Lukácsy Marianna és Mogyorósi Gyöngyi remek beszédeket mondanak, mindenki segíteni próbál, Larina is elmondja a saját történetét. Sajnos kiderül, voltak kellemetlen élményei az évek során, alig-alig találkozott megértő, befogadó közeggel, szemmel láthatóan itt is nehezen oldódik fel az osztály előtt. Napnál is világosabb, ez a felállás, hogy Larina kint ül, ahol az órán a tanár szokott, a diákok meg vele szemben, nos, ez nem túl szerencsés konstelláció.

Hátul, a kisagyamban fészket ver a gyanú, te jó ég, lehet, hogy rosszul sül el ez a legnagyobb jó szándékkal megszervezett találkozó?!

Feszélyezett beszélgetés az osztállyal

Na, mindegy, gyerünk a folyosóra, hamarosan megnyílik a kiállítás.

A gyerekek megható ajándékokkal készültek, egy Virág Lili nevű nyolcadikos kislány aranyos festménnyel ajándékozza meg Larinát, egy mókust ábrázol a kép. Aztán egy kisfiú pásztorfurulyán eljátszik egy népdalt, majd zongorán négykezes következik, a zenetanár és az egyik kis tanítvány adja elő a számot.

Lassan véget ér az ünnepség, elhangzik a zárszó. Ennyi volt? 

Nyoma sincs már a feszélyezettségnek, mintha egy házibuliban lennének, olyan oldott a hangulat. Előkerül egy A4-es papírlap, mindenki felírja a telefonszámát, e-mail-címét, átadják Larinának az elérhetőségeket, legalább húsz, huszonöt lánnyal és egy-két fiúval alakul ki egy csapásra baráti kapcsolat.

Odafurakodok, áttöröm a gyerekek gyűrűjét, és megkérdem Larinát, mit szól a hirtelen felforrósodott hangulathoz.

Most itt tényleg azt látom, hogy elfogadnak, és nem félnek tőlem, mert korábban sajnos voltak ilyen élményeim. El tudnám képzelni ezeket a lányokat és srácokat osztálytársaimnak, igen!

– mosolyog Larina, miközben olyan öröm ömlik el az arcán, mintha valaki azt közölte volna vele, hogy holnap elindulhat gyerekkori szenvedélye, a társastánc világbajnokságán.

A spontaneitás diadala

Aztán az iskola kisdiákjaihoz fordulok, szinte tolakodnak, hogy nyilatkozhassanak.

Nekem nagyon sokat jelentett ez a nap, az biztos – mondja Hermina. – Már eleve azt hallani, hogy min ment keresztül Larina, hogy nem versenytáncolhat már, hát ezt én nagyon át tudom érezni, mert én is versenytáncos voltam hét éven át. Tudom, hogy nagyon nehéz ezt megemészteni, megszakad a szívem, amikor ezt hallom.

„Számomra hihetetlenül lelkesítő volt, amit Larina mondott – jegyzi meg Csenge, akinek könnyek csillognak a szemében. – Kicsit rávilágított arra, hogy úgy tűnik, mindenki attól érzi magát erősnek, ha elmegy az edzőterembe, de közben mindnyájunk közül ő a legerősebb, mert túl tudta tenni magát mindazon, amin keresztülment, és nem adta fel, újra és újra nekifut! Nem tudom elképzelni azt, hogy miért nem nyitnak felé a kortársai. Hiszen olyan csodálatos ember, mondom ezt úgy, hogy igazából nem is ismerem őt. De mindenképpen szeretném mélyebben is megismerni. Csak ezt tudom róla mondani!”

Lili is csatlakozik osztálytársához:

Nekem hatalmas motivációt adott az, hogy mi mindenen ment keresztül, és mégsem tört össze, ez egyszerűen csodálatos. Nagyon szimpatikus nekem Larina, szeretnék a jövőben is beszélgetni, találkozni vele. Remélem, hogy lesznek közös témáink is. Már most úgy érzem, hogy barátok lettünk!

Kyra nem is érti, miért zárkóztak el Larina elől sok esetben. Ő mindenképpen szeretne a barátja lenni.

Mintha csak a Casablanca peregne

A jánoshalmi kislány alig kap levegőt a kéttucatnyi nyolcadikos lány gyűrűjében. (Érdekes, a fiúk közül csak ketten csapódnak oda.) Az A4-es papírlap már rég megtelt a címekkel, telefonszámokkal, átadják Larinának, máris megvan az összekötő kapocs, ahogy Rick mondta a Casablancában, azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete.

Ezek után a közös festés már csak hab a tortán, az áttörés, a csoda megtörtént a kiállítás megnyitóján. A kissé nehézkes kezdés után totális a siker, a győzelem, ha eddig nem voltak barátai Larinának, most már egy egész iskolával levelezhet, és ápolhatja azokat a barátságokat, amelyek úgy és ott alakultak ki egy pillanat alatt, ahogy és ahol legmerészebb álmaiban sem hitte volna.

(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)