„Tisztelem az anyámat, amiért szembe tudott nézni azzal az emberrel, akiről lemondottˮ

„A nem várt gyermekeknek szeretnék bölcsőt nyújtani” – ebből a gondolatból született a Bölcső Alapítvány 30 évvel ezelőtt. Jaksity Kata, a szervezet jubileumi konferenciájának moderátora személyes tragédiáját kötötte össze a szervezettel: miután elvesztette első gyermekét, értesült egy szemetesben talált halott csecsemő híréről. Később dokumentumfilmeket forgatott a témában „Gyermekéletek, asszonysorsok” címmel, amely kiszolgáltatott helyzetben lévő nők drámáit mutatja be; így került kapcsolatba a krízisbe került kismamákat támogató alapítvánnyal.

Több mint harmincévesek lennének

Budavári Zita, az alapítvány létrehozója elmondta, hogy az októberi költözésük során kezébe került a témát kutató kriminológus-pszichológus, Cseres Judit által 1995-ben küldött fax, amely szerint 1990–1993 között 14-18 felderítetlen csecsemőgyilkosság történt évente, 1994 első fél évében pedig már 14 esetet regisztráltak. „1994. február első hetében 5 munkanap alatt 5 újszülött holttestét találták meg, kettőt Budapesten, kettőt Miskolcon, az ötödik esetnél a baba és édesanyja is életét vesztette a szülés során” – idézte fel az alapítvány létrehozásának közvetlen előzményeit.

Az alapítvány három évtizedes fennállása során több mint 1630 terhes nőnek nyújtott segítséget. „Ma már 25-30 bölcsős kis unokám is van” – jegyezte meg Budavári Zita.

Amikor 1995-ben 20 ezer forinttal megnyitotta az alapítvány számláját (akkor egy kiló kenyér 60-70 forintba, egy liter tej 40-50 forintba került), elmondása szerint nem számított rá, milyen nehéz feladatra vállalkozik. Két év múlva létrehozták az első szekszárdi anyaotthont, öt év múlva az első babaházat, tíz év múlva a budapesti, tizenöt év múlva a második szekszárdi anyaotthont, közben 2008-ban megnyitották az első irodájukat is.

„Gyermekeink lettek általa”

Budavári Zita 17 évvel ezelőtt Szekszárdról Budapestre költöztette az alapítvány székhelyét. A szervezet jelenlegi kuratóriumi alelnöke Jutasiné Klein Kitti, Albertirsa polgármestere, aki maga is örökbe fogadó szülő. „Gyermekeink lettek általa” – fogalmazott a Bölcső munkájára utalva.

A szekszárdi kórházban, ahonnan a Bölcső indult, közel 500 baba született, de az alapítvány Nyíregyházától Nagykanizsáig, Győrtől Gyuláig mindenhonnan foglalkozik újszülöttekkel.

Vitray Tamás 1996-ban meghívta a Töltsön velem egy órát című műsorába, innen országszerte ismertté vált tevékenysége. Budavári Zita Mádl Ferenctől 2005-ben köztársasági elnöki érdemrendet kapott. Két kislányát vitte magával a Sándor-palotába. A 92 éves televízióslegenda maga is megjelent feleségével a jubileumi rendezvényen, „Eljöttem, hogy megnézzem magukat, akiknek egy örömük már biztos van az életben, ami feltehetően ennek az asszonynak köszönhető” – szólt Vitray Tamás a bölcsős örökbe fogadó szülők hallgatóságához.

Székely Zsuzsanna, a TEGYESZ pszichológusa megjegyezte, hogy az újszülöttgyilkosságokról Jaksity Kata és Cseres Judit közreműködésével készített riportsorozatot ma már oktatási célra, a segítők krízistanácsadási képzésére használják. Az örökbefogadási ismeretterjesztő kiadványokat több, ezzel foglalkozó szervezet is használja a leendő szülők tájékoztatására. Az alapítvány munkájáról szólva hangsúlyozta: „30 év egy emberöltő. Zita arra tette fel az életét, hogy a nem várt gyermekek családba kerüljenek, az őket megtartani képes szülők karjaiból”. Kiemelte, hogy ez volt az első nyílt örökbefogadást segítő alapítvány Magyarországon, amely elsőként ismerte fel, hogy a válsághelyzetben lévő anyáknak lakhatásra, orvosi ellátásra és hivatalos iratokra is szükségük van.

Terápiás szülőkre van szükségük

„Ezek az anyák a környezetüktől sem kapnak támogatást, így sokszor anyagi nehézségek miatt nem tudják felnevelni gyermeküket” – jegyezte meg Erdélyi Viktor, az Ágacska Alapítvány gyermekklinikai szakpszichológusa. Rámutatott, hogy az örökbe fogadott gyermekek gyakran már születésük előtt traumatizálódnak, hiszen a krízisben lévő kismama stresszhormonjai a magzat szervezetébe is bejutnak. Elmondta, hogy újszülöttkorban titkos örökbefogadással került hozzájuk a húga, így személyes érintettsége is van a témában.

Majd arról tartott előadást, hogy a korai traumák milyen hatással vannak a gyermekek, az agy fejlődésére, hogyan tud a szülő segíteni. A leggyakoribb nehézség, amivel az alapítvány szakembereként találkozik: éretlen, fejletlen idegrendszer, tanulási zavar, ADHD, autizmus. „Ezek egyrészt a gondozatlan terhességből eredő problémák” – mutatott rá. A kutatások szerint ha ezek a problémák kezeletlenek maradnak, gyakrabban vezetnek nem kívánt terhességhez. Az óvodában már előfordulnak, de iskoláskorú gyermekek szülei szoktak segítséget kérni. Terápiáinál gyakran kér a gyerekektől úgynevezett elvarázsolt családrajzot, egyik magát kígyónak rajzolta, a tőle származó mondat írja le legjobban, mit éreznek:. „A kígyó akkor támad, mikor veszélyben érzi magát” – mondta egy viselkedészavaros betege.

Erdélyi szerint: „Még a nehéz történet is sokszor feldolgozhatóbb, mint a bizonytalanság, ha a gyerek nem tud szabadon kérdezni. Ha az örökbe fogadó szülő empatikusan áll hozzá a vér szerinti szülőhöz, a gyermek könnyebben elfogadja gyökereit és önmagát” – fogalmazott.

Nagy Katalin, az Ágacska Alapítvány mentálhigiénés szakembere a 17 éves kislányát újszülöttként fogadta örökbe. Beszámolója szerint családdá válását és anyaságát vele tudta kiteljesíteni, a hivatását és pályaválasztását is ez határozta meg. Részletesen beszélt arról, milyen fejlődési nehézségek jelentkezhetnek az örökbe fogadott gyermekeknél: megkésett mozgás- és beszédfejlődés, szociális és beilleszkedési zavarok, tanulási nehézségek.

„Az örökbe fogadó szülő terápiás szülő” – hangsúlyozta Nagy Katalin. Az elhagyás miatt akkor is negatív énkép alakulhat ki a gyermekben, ha egyébként harmonikus, szerető környezetben nevelkedik. „A büntető nevelési módszereket kerülni kell, mivel a traumatizált gyerekeknél ellenkező hatást válthat ki a hagyományos nevelés” – hívta fel a figyelmet.

„Úgy éreztem, újra elhagytak”

A 28 éves Budavári Kocsis Anna Zita feltárta saját küzdelmét, amivel egy örökbe fogadott gyerek kénytelen szembesülni. „Olyan bölcsős gyerek voltam, ahol a krízishelyzet folyamatos volt, mindig hallottam a telefonokat anya alapítványa után” – emlékezett vissza. Szekszárdon rengeteg terhes nővel találkozott, közben gondolkodott saját biológiai anyjáról, akitől azért ezt a keresztnevet kapta, mivel remélte, Zita, a Bölcső vezetője fogadja örökbe a kislányt.

Krisztina fiatal volt, 17 éves, párja elutasítása, a szégyen és a szegénység miatt hozta meg ezt a döntést. „Tisztelem, hogy ennyi év után elém állt, és képes szembenézni azzal az emberrel, akiről ő lemondott” – mondta. Egy csinos, fiatal, mosolygó nő volt. Egy évvel később újabb találkozót beszéltek meg, de a vér szerinti anyja nem jelent meg, és csak SMS-ben kért elnézést, ennek már tíz éve. Úgy érezte, újra elhagyták, de elmondása szerint már pozitívan látja a történteket. „Jó, hogy így történt, a kérdések által kerültem közel magamhoz, nem a válaszok által – mondta. – Nem úszhatjuk meg a pofonokat, ebből tanulunk, de ettől szép az élet.”

Jaksity Kata hozzátette, hogy az örökbe adó anyáknak is komoly trauma ez, pszichológiai segítségre lenne szükségük.

„A nem kellettem” érzést kezelni

„A két eset kapcsán elsőként az elhagyás az, ami megütötte a fülemet, és elért a szívemhez” – fogalmazott Pulay Klára klinikai szakpszichológus. A biológiai szülővel való találkozást kockázatosnak, de a személyiségfejlődés szempontjából fontosnak nevezte. Közlése szerint az önmagunkról megalkotott képet az határozza meg, hogyan bánnak velünk. „Ha szeretettel, szerethető vagyok, ha elhagytak, a nem kellettem érzéssel nő fel az ember” – fejtette ki.

Előadásában bemutatta, hogy az örökbe fogadott gyermekek különböző módokon próbálják feldolgozni az elhagyatottság érzését. Van, aki teszteli a szülő szeretetét, mások túlteljesítenek, hogy szerethetőnek érezzék magukat, és vannak, akik idealizálják a biológiai szülőt. Az is előfordul, hogy a gyermek a biológiai szülőtől várja az elhagyatottság érzésének gyógyítását a vele való találkozás révén. Ha ennek során mégis csalódás éri, akkor az visszafordítja ezt a tudattalan rehabilitációt.

A szakpszichológus szerint ez a rehabilitáció valójában az örökbe fogadó szülő feladata. A „nem várt gyermek” érzése helyett a „várva várt gyermek” érzését kellene kialakítania az örökbe fogadott gyermekben. „És akkor azt gondoltam, hogy mégis szeretsz engem, akkor is szerettél, mikor nem voltál velem, és szeretettel vártál haza” – idézte egy 42 éves páciense gyermekkori emlékét, amikor az örökbe fogadó anyja kedvenc ételével és öleléssel fogadta, mikor 9 évesen, ottalvás után hazajött barátnőjétől.

Pulay Klára elmondta, hogy ő is örökbe fogadó szülő. „Az örökbe fogadó szülőnek az a terápiás feladata, hogy az örökbe adott gyermekben élő »elhagyott gyermek« »nem vagyok szerethető« identitását átformálja, transzformálja az örökbe fogadott gyermek »szerethető vagyok« identitásába.

Szerinte az örökbefogadási háromszög minden tagjának profi segítségre lenne szüksége ahhoz, hogy a biológiai szülővel való találkozásra mindannyian felkészüljenek, majd azt könnyebben fel tudják dolgozni. Biztatja az örökbe fogadó szülőket, hogy támogassák a gyermek kapcsolatkeresését a biológiai szülővel, mert ennek révén saját örökbe fogadott gyermekükkel való kapcsolatuk is erősödhet.

(Borítókép: Egy 4 napos újszülött 2011. augusztus 12-én. Fotó: Sean Gallup / Getty Images)