Igazi nőcsábász volt Wesselényi Miklós, aki árvízi hajósként több száz életet mentett

Wesselényi Miklós 1796. december 30-án született a Szilágy megyei Zsibón. Szülei tizenegy gyermekéből egyedül ő érte meg a felnőttkort. Apja művelt, ám hirtelen haragú, nyakas főúr volt, aki jakobinus összeesküvőként állt bíróság elé, míg börtönbe azért került, mert egyik szomszédja ellen fordult. Fia örökölte apja erős testalkatát, amelyet lovaglással, úszással, birkózással és vívással tovább erősített.

Értelmi és lelki míveltség

A fiatal báró a reformkori nemzedék egyik kimagasló alakja lett, aki hírnevét az 1817-es erdélyi ínség-segélyakció egyik szervezőjeként alapozta meg. 1820-ban ismerkedett meg Széchenyi Istvánnal, akivel mély barátságot kötött. Közösen utazták be Nyugat-Európát. Tapasztalataikat mindketten könyvben örökítették meg. A cenzúra miatt Wesselényi Lipcsében tudta kiadatni 1833-ban a Balítéletekről című művét. A bajok fő okának a műveltség hiányát jelölte meg:

Az értelmi míveltség hiányát teszem bajaink mindenekfeletti első okául, mert értelmi műveltség minden hibákat s hiányokat képes orvosolni s polgári alkotmányunk, vagyis törvényeink […] hibáit is ez fogja javíthatni. Sok helyt említettem, s még többször is fogom mondani, hogy lelki míveltség az, ami egyedül tehet nemzetet naggyá, hatalmassá, s hogy ez minden polgári alkotmánynak valódi talpköve, támasza.

Úgy tartotta, hogy a nemzet összes tagját, nemest és nem nemest, magyart és nem magyart hazafivá, polgárrá kell emelni. Igyekezett példát mutatni. A birtokain fekvő falvakban elengedte a robotot és a dézsma nagy részét. Felügyelte a munkákat a földeken, és olykor maga is beállt kaszálni. Elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság alól, orvosi vizsgálatokkal óvta egészségüket, saját költségén taníttatta őket, tanfolyamokat tartott a korszerű mezőgazdaságról.

A bitófa árnyékában

Az erdélyi birtokos Szatmár megyében is vásárolt földeket, így mind a két országgyűlésnek a tagjává vált. A helybéli ellenzék vezéreként nagy szerepe volt abban, hogy 23 év után ismét összehívták az erdélyi országgyűlést. A király azonban 1835-ben feloszlatta a diétát, Wesselényi ellen pedig a kormány bírálata miatt hűtlenségi pert indítottak.

Az eljárás évekig elhúzódott. A pert az ellenzék a szólásszabadság megsértésének tekintette. A bárót Kölcsey Ferenc és Deák Ferenc is védte, akik

1839. február 8-án három év börtönre ítélték. Hamarosan azonban kiújult a szembetegsége, és csak Széchenyi és Deák közbenjárására engedték ki a gräfenbergi gyógyintézetbe, ahol a kitartó kúra hatására javult az állapota. Végül kegyelmet kapott, és hazamehetett.

Akcióban az árvízi hajós

Wesselényi Miklós elsősorban az árvízi hajósként él a nemzet emlékezetében. A báró börtönbe vonulása előtt, a pesti árvíz idején vállalt oroszlánrészt a lakosság megmentésében.

1838. március 13-án délben a jég töredezni kezdett, és lassan lefelé indult, de a Csepel-szigetnél megakadt. A visszaduzzadt jeges ár aztán este tíz órakor átcsapott a Vigadónál emelt töltésen, és éjfél felé átszakította a váci, hajnalban pedig a soroksári gátat is. A három irányból érkező víztömeg átrohant Pesten, kiöntve a lakókat, összedöntve a külvárosi vályogházakat.

Naplójában részletesen beszámolt mentési akcióiról. Reggel ötkor bement a városba, mert úgy hallotta, a Városházánál vannak csónakok. A Kígyó utcában már övig gázolva járt a vízben, de nem talált egyetlen ladikot sem. Ahogy szárazra lépett, testére fagyott a ruha. Mire a pár száz méterre lévő Helmeczy Mihályék házához ért, már jégkéreg borította. „Kénytelen voltam itt levetkőzni s egy darabig mulatni, míg dermedő tetemim valamennyire felengedtek” – írta. Aztán hétkor végre csónakba szállhatott, és társaival a belvárosba eveztek.

A segítni sietők közt kevés ismerőst s mágnásaink és ifjú uraink közül egyet sem láttam

– jegyezte meg nem kevés éllel a báró, aki három napon át, kora reggeltől besötétedésig végig vízen volt. Segített, ahol csak tudott. Embereket mentett ki a fagyos vízből, másoknak élelmiszert hozott. Wesselényinek és segítőtársainak elévülhetetlen érdemeik vannak abban, hogy az elemi csapás csak 153 áldozatot követelt.

Törvényes és törvénytelen gyermekek

A báró korának egyik legnagyobb nőfalója is volt. A szeretőivel való viszonyáról főként saját naplójából tudunk, amit több mint két évtizeden át vezetett. Ebben rendszeresen feljegyezte a parasztlányokkal, grófnékkal való találkozásait és a szexuális aktusok számát. A nők nevét nem írta le, hanem egy-két betűs rövidítéssel jelölte őket.

Rettegett a nemi betegségektől. Ennek ellenére gyakran fedezte fel magán a kankó (gonorrhea) tüneteit, amelyek idején szavai szerint többheti böjtre kényszerült. Az orvostörténeti irodalom is szembaja legvalószínűbb okának a szifiliszt tartja.

A zsibói és pesti református egyházközségek nyilvántartásai szerint három törvényes gyermeke született: 1845. december 13-án Miklós, 1847. március 11-én Béla-Pál és halála után, 1850. május 16-án Heléna. Állítólag tizenhárom törvénytelen gyermeke is volt. Mindenesetre 1832. április 12-én kelt végrendeletében öt meg nem nevezett gyermekről, míg 1848. március 25-i testamentumában négy törvénytelen utódról tett említést, akikre halála, 1850. április 21-e után egyenként tíz-tízezer pengő forintot hagyott.

(Borítókép: Franz Eybl festménye Wesselényi Miklósról 1842-ben. Fotó: Wikipédia)