Elkötelezett naturista volt a Richter-skála megalkotója, felesége emiatt vált el tőle

Charles Richter 1900. április 26-án látta meg a napvilágot az Ohio állambeli Overpeckben, ősei a XIX. század közepén Németországból vándoroltak ki. Szülei korán elváltak. Kilencéves volt, amikor anyjával és nagyapjával Los Angelesbe költöztek.

A középiskolai tanulmányai után fizikát tanult a Stanford Egyetemen, majd elméleti fizikát a California Institute of Technologyn. Azt hihetnénk, mivelhogy Los Angelest az idők folyamán gyakran sújtotta földrengés a Szent András-törésvonal mentén mozgó kőzetlemezek miatt, érdeklődése hamar a geológia és a földrengéstan felé fordult. Nem egészen így történt.

Beszippantotta a szeizmológia

Annak ellenére, hogy nem vagy alig érdeklődött a földrengések iránt, 1927-ben elvállalt egy fizikusi állást a pasadenai szeizmológiai laboratóriumban, ahol aztán beszippantotta a szeizmológia tudománya.

Az intézmény a dél-kaliforniai földrengések katalogizálásával foglalkozott, főként epicentrum és időpontok alapján állítottak fel listákat. Kollégájával, Beno Gutenberggel azon agyaltak, hogy valamiféle erősségi sorrendet állítsanak fel, de hiába kísérleteztek, a rengések közötti különbség olyan hatalmas volt, hogy képtelenség volt őket összehasonlítani.

És akkor két zseniális ötlet lendítette át őket a holtponton:

1. Richter előállt azzal, hogy a földrengések méréséhez használhatnák a magnitúdót, amely az égitestek fényességének mértékegysége;
2. Gutenberg azt javasolta, hogy a rengések milliméterben mért számértékének logaritmusát az epicentrum távolságának függvényében ábrázolják.

A Richter-skála

Richter és Gutenberg 1935-ben dolgozta ki a máig használatban lévő földrengéserősség-mérő skálát, amely arra szolgál, hogy szeizmográfok segítségével objektíve megállapítható legyen a földrengés által felszabadított energia. A rengés erősségét a szeizmográf által jelzett legnagyobb kitérésből és az epicentrumtól való távolságából határozzák meg. Következésképpen: a skála felfelé nyitott, vagyis nincs maximuma, bár 10 feletti érték eddig nem fordult elő.

A skála jellemzője, hogy egyegységnyi emelkedés a kipattanó energiában mintegy 30-szoros különbséget jelent. A Richter-skálán tehát egy 7-es erősségű rengés 30-szor nagyobb energiájú, mint egy 6-os, és csaknem 900-szor erősebb, mint egy 5-ös erősségű földmozgás. Ezzel magyarázható, hogy a legtöbb energia miért a kevés nagy földrengésnél szabadul fel, és nem a több százezer apróbbnál.

A Richter-skála fokozatainak megfelelően:

• 1-2-es: csak műszerekkel mérhető;
• 3-as: csak ritkán érezhető, és akkor is csak a földrengés epicentruma közelében;
• 4-5-ös: a csillárok kilengenek, morajlás hallatszik, károk csak ritkán keletkeznek;
• 6-os: sűrűn lakott körzetekben halálos áldozatokat követel, és súlyos károkat okoz;
• 7-es: erős földrengés, amely katasztrófákhoz vezethet;
• 8-as: igen nagy erejű földrengés nagyon súlyos károkkal;
• 9-es: rendkívüli pusztítás, megváltozik a táj.

A Földön naponta tízezer kisebb földmozgást mérnek, de például 8-as erősségű rengés csak évente egyszer, míg 9-es átlagosan húszévente fordul elő.

Nem mindig rohannak ki a macskák

Richter a földrengések megszállottjává vált. Szinte egész életét a szeizmográfiának szentelte. Jellemző, hogy a nappalijában felállított szeizmográfra óránként futottak be adatok a világon észlelt földrengésekről. Oroszul, olaszul, franciául, spanyolul, németül és valamennyire japánul is megtanult, hogy figyelemmel kísérhesse a tudományterület legújabb eredményeit.

Sokat törte a fejét, hogyan lehetne előre jelezni a földrengéseket. Neki sem sikerült megoldást találni. Ennek egyik oka, hogy a kőzetblokkok mozgásának számításához nagyon pontosan ismerni kellene a mélyben uralkodó kőzetfeszültségeket. Ugyanakkor jelenleg csak a felszínen lehet mérni megfelelő pontossággal ezeket és sok más, az előrejelzéshez szükséges paramétert.

Úgy tudni, eddig összesen egy asztrológusnak sikerült ráhibáznia a közelgő katasztrófára: 1042-ben (!) az iráni Tebrizben a jós hatalmas földmozgást jósolt, amely nagy pusztítást okoz a városban. A település elöljárói és lakói gúnyos viccelődéssel fogadták a jóslatot, amely néhány nappal később valóban bekövetkezett. A katasztrófának negyvenezren estek áldozatul.

Azt is megfigyelték, hogy Los Angelesben egy nappal a földrengés előtt a házakból eltűntek a macskák. De legtöbbször nincsenek előjelek, és a macskák sem rohannak ki az épületekből, máskor pedig bizonyos előjelek után mégis elmarad a rengés.

Visszatérve Richterre, a szeizmográfia mellett akadt még néhány szenvedélye. Így például imádta a klasszikus zenét, a költészetet és a hegymászást, hatalmas rajongója volt a Star Trek sorozatnak. Emellett annyira meggyőződéses naturista volt, hogy emiatt elvált tőle a felesége.

(Borítókép: Dr. Charles Richter. Fotó: Bettmann Archive / Getty Images)