Elvis mindenhova elvisz – megindító és inspiráló történet egy vakvezető kutyáról és gazdájáról

Április utolsó szerdája a vakvezető kutyák világnapja. Egy kívülálló számára sokszor rejtély, hogy egy látássérült ember és négylábú barátja miként tud megbízni egymásban, együtt dolgozni, hatékonyan kommunikálni. „Nagyon is jól” – szögezte le mindjárt az elején az Indexnek Kurucsai Szabolcs. „Egy vakvezető kutya ugyanolyan családtagnak számít, mint más esetben, annyi különbséggel, hogy a speciális kiképzésnek köszönhetően egyben segítőtárs is” – mondta.

A világnap csupán egy kiemelt nap a 365 közül, de ahogy Komondi Piroska, a Baráthegyi Vakvezető Kutyaiskola vezetője hangsúlyozta: egész évben fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy minél több látássérült emberhez juthasson el a néma, de annál hatékonyabb segítőtárs – a vakvezető kutya. A világnap jó alkalom arra, hogy reflektorfénybe kerüljön ez a munka, de a valódi kihívások a szürke hétköznapokban rejlenek.

A látás elvesztésétől a lelki erőig

Kurucsai Szabolcs 2009-re vesztette el teljesen látását, de nem hagyta, hogy ez határozza meg életét. A mélypont után önmagából merítette az erőt: visszatért az életbe, szakács lett, példát mutatott másoknak, hogyan lehet boldog, sikeres emberként élni – látás nélkül is. Mint mondja, „mindent meg lehet csinálni, csak akarni kell”.

Szabolcs missziója, hogy közelebb hozza az embereket a fogyatékossággal élők világához. Óvodákban, iskolákban, cégeknél tart érzékenyítő tréningeket, ahol Elvis névre hallgató kutyája is mindig mellette van. Gyerekek, felnőttek egyaránt megismerhetik, milyen együtt élni a vaksággal – előítéletek nélkül.

Egy gyermeket nem kell érzékenyíteni – ösztönösen elfogadja a másságot. A felnőtteknek viszont újra kell tanulniuk, hogy a különbözőség nem ijesztő, hanem természetes

– fogalmazott.

Elvis mindenhová elvisz

Elvis nem csupán Szabolcs segítőtársa, hanem családtag is. 12 évesen ő Magyarország legidősebb aktív vakvezető kutyája. Elvis három fázison ment keresztül, mire Szabolcshoz került: előbb nevelőcsaládnál nőtt fel, majd kiképzőhöz került, végül Szabolcs kapta meg. A kiválasztás során nemcsak azt figyelték, hogyan dolgozik a kutya, hanem azt is, hogyan rezonálnak egymásra. „A segítőkutyáknál is megállja helyét az a mondás, hogy a kutya választja a gazdát” – vallja Szabolcs. Elmondta, hogy ez nála is pont így történt. Több kutyát is „kipróbált”, ám jelezték neki, hogy „Szabolcs, ez nem a te kutyád lesz, nincs meg az összhang”. Míg végül megérkezett Elvis, akivel egyből egy hullámhosszra kerültek.

Szabolcs és Elvis napi szinten együtt közlekednek, de a kutya már pihenősebb életet él, amire Szabolcs tudatosan figyel. Az elválás gondolata is fájdalmas: „Nem bírok tőle megválni, olyan lenne, mintha kiszakítanának belőlem egy darabot.”

A kutyakiképzés kulisszái

Magyarországon folyamatos a látássérülteket segítő kutyák képzése – a várólistán azonban szívesen karcsúsítanának, de ehhez további támogatásokra van szükség – mondta Komondi Piroska.

A vakvezető kutyák nevelése a születésüktől kezdve célirányosan történik. Előbb kölyöknevelő családokhoz kerülnek, ahol szocializálódnak, majd körülbelül egy-másfél éves kortól kerülnek a kiképzőkhöz. Maga a kiképzési folyamat körülbelül hat hónapot vesz igénybe, ezután jön még egy 3-4 hónapos közös felkészülési idő a leendő gazdával, ennek során együtt készülnek fel a vizsgára. Így egy kutya általában 2-2,5 éves korára válik teljes értékű vakvezetővé.

Egy vakvezető kutya kiképzésének költsége elérheti az 5 millió forintot, amit adományokból és alapítványi támogatásokból fedeznek. Sajnos a forráshiány miatt sok rászoruló nem jut időben vakvezető kutyához. Ugyanakkor – hangsúlyozza Komondi Piroska – a kutyakiképzés szakmai háttere stabil lábakon áll.

A kiképzők, kölyöknevelők és segítők összehangoltan dolgoznak azon, hogy a megfelelő személyhez kerüljön a megfelelő kutya – ehhez akár a kliens munkahelyét és családi környezetét is megismerik.

A labradorok kivételes adottságai

A Baráthegyi Iskolában jelenleg szinte kizárólag labradorokat képeznek, mivel ezek a kutyák genetikai adottságaik révén kiválóan alkalmasak vakvezetői feladatokra. Legfontosabb tulajdonságuk az alkalmazkodóképességük, amely lehetővé teszi, hogy különböző emberekhez is erősen kötődjenek. Ez a tulajdonság biztosítja a sikeres „gazdaváltást”, amit a képzés folyamata során többször is meg kell tenniük.

A vakvezető kutyák és gazdáik kapcsolata különleges: az egyetlen állatfaj, amely képes ilyen mély, kooperatív kapcsolatot kialakítani az emberrel, a kutya. Olyan együttműködés alakul ki közöttük, ahol felváltva »vezetik« egymást, teljes bizalommal

– fogalmazott.

Hosszú várólista, precíz párosítás

A kereslet jóval meghaladja a kínálatot: folyamatosan 30-45 fő közötti várólista van, de a kutyák kiosztása nem egyszerűen sorszám alapján történik, hanem a komplementer kooperáció elve mentén. Vagyis a cél a tökéletes párosítás, hiszen egy vakvezető kutya és gazdája között mély és hatékony együttműködés szükséges. Ezért a kiképzők a kutyák jellemzőit és a jelentkezők igényeit, környezetét, életmódját is alaposan felmérik. Nem ritka, hogy valaki egy hónap alatt megtalálja társát, de az is előfordulhat, hogy három évbe telik, mire a megfelelő kutya érkezik.

A vakvezető kutyák világnapja nemcsak a hála és az elismerés ideje, hanem emlékeztető is arra, hogy még sok tennivaló van. A cél az, hogy minden látássérült, akinek szüksége van rá, eljuthasson ehhez a különleges segítséghez – és ehhez szükség van társadalmi támogatásra, szemléletformálásra, és nem utolsósorban több forrásra

– szögezte le Komondi Piroska.

Élet a korlátok mögött – és azok áttörése

Szabolcs és Elvis példája jól mutatja, hogy ez a különleges segítség igenis képes pozitív irányba fordítani mind a gazda, mind segítő kutyája életét. Szabolcs felidézte: a legnagyobb veszteség a függetlenség elvesztése volt. De évek kitartó munkájával újra önálló életet épített fel. Megtanult közlekedni, dolgozni, újra kapcsolatokat építeni. Ma már nemcsak önálló, hanem segít másoknak is új szemléletet adni.

Sőt, újabb gyermekáldás elé néz: ikreket vár feleségével, amihez ezúton is szívből gratulálunk. „Sokan kérdezték, minek nekem gyerek, ha vak vagyok. De én nem látok akadályt, csak lehetőséget.” A jövő számára nem félelem, hanem újabb inspiráció.

Kurucsai Szabolcs története nem csak egy vak ember és a kutyája közti kapcsolat krónikája. Egy életszemlélet, egy attitűd, amit mindenki magáévá tehet: hogy az akadályokat nem megkerülni kell, hanem lehetőséggé alakítani. És ebben egy négylábú társ néha többet segít, mint bármely ember.

(Borítókép: Kurucsai Szabolcs)