Nem épül Monaco a magyar szellemhotel köré, újra ékkő lehet a nógrádi szégyenfoltból

A salgótarjáni Karancs Szálló több mint hatvan éve épült, de már csaknem negyed évszázada kihasználatlanul áll a város központjában. Egykoron az ország egyik legimpozánsabb hotelje volt, mai valójában pedig enyhén szólva sem nevezhető Tarján büszkeségének, a helyiek azonban ennek ellenére kötődnek hozzá.

A bejárata zárva van, az előtte lévő mintegy 20 négyzetméter faparavánnal lett elkerítve annak érdekében, hogy a nemkívánatos személyek meg sem próbáljanak bemenni. A szálloda előtt található szemétből, sörösüvegekből és dobozokból azonban arra lehet következtetni, hogy egyesek mégis bejutnak az elkerített területre. Nem éppen magasztos látvány, de ha megvalósulnak a polgármester tervei, akkor a helyieket és az ide ellátogatókat is szebb látkép fogadhatja majd.

Nem lesz bontás, vannak tervek, pénz nincs

Kreicsi Bálint, Salgótarján polgármestere az Indexnek elmondta, nem gondolkodnak a lebontásban, más elképzelésük van a hétemeletes épülettel.

„Komoly seb keletkezne a város testén, ha lebontanánk a Karancs Szállót, nincs is ilyen terv. A megoldást azonban nehezíti, hogy jelenleg magántulajdonban van, társasházzá lett nyilvánítva, így azóta több tulajdonossal is rendelkezik. A 2008-as gazdasági válság alatt rekedt meg egy nagy felújítási program. Komoly tervek voltak ugyan, de azokból végül semmi nem valósult meg. Megvannak az elképzelések, egyelőre a piszkos anyagiak hiányoznak a megvalósításhoz."

A betonépületek iránt nem vonzódik mindenki, de a stílusa, a funkcionalitása komoly érték. Monaco nagy része is panelépületekből áll, az más kérdés, hogy azok milyen állapotban vannak és hogyan díszítik ki. Nem azt mondom, hogy Salgótarján olyan lesz mint Monaco, de keressük a megoldást, hogy a meglévő panelépületeinkből a maximumot ki tudjuk hozni

– mondta Kreicsi.

A polgármester kiemelte, hogy Salgótarján belvárosa Hild-díjas, ami azt jelenti, hogy urbanisztika terén a hatvanas évek végén komoly eredményeket értek el.

„Hamarosan a belváros teljes körű rehabilitációjára kerül sor. Korábban már járt nálunk egy tervező, szakértői csapat, az alapgondolatiságok megfogalmazódtak. Ezen projekten belül kezeljük majd a Karancs Szálló sorsát is. Nem biztos, hogy hotelként fog működni, más elképzeléseink is vannak, lehet, hogy bizonyos emeleteken apartmanokat alakítanánk ki, az épület egy része pedig irodaként funkcionálhatna. Amennyiben nincs szükség komolyabb szerkezeti beavatkozásra, amely aránytalanul sok pénzt emésztene fel, úgy egészen biztosan megtartjuk. Nemcsak érzelmileg, hanem logikailag is ragaszkodunk a szállóhoz, egy ékkövünket veszítenénk el, ha lebontatnánk.”

Tarjáni luxus a hatvanas években: Kinizsi sör 8 forintért

A Karancs Szálló mai állapotában messze van attól, hogy ékkő lehetne, de tény, hogy évtizedekig az volt. A hétemeletes, 84 szobás szállodát 1964 tavaszán adták át, és 30 millió forintból épült fel. A nyersbeton itt jelent meg először a hazai építészetben, amire – túl az esztétikai szempontokon – azért is volt szükség, mert Salgótarján az egyik legszennyezettebb levegőjű város volt, és a sima felületeken kevésbé tudott megragadni a kosz. Akkoriban gigantikus méreteivel is kitűnt a hotel, hiszen 168 ággyal rendelkezett, az étterem és a presszó mintegy 200 vendég befogadására volt alkalmas, a konyhai részen pedig 800 személy tudott egyszerre étkezni. A komplexum már a nyitás pillanatától rendkívül népszerű volt, az első napon több mint 10 ezer forintos forgalmat realizáltak, amit annak fényében érdemes vizsgálni, hogy az átlagkereset abban az időben alig haladta meg az 1700 forintot.

A szálló első híres vendége „természetesen” a Szovjetunióból érkezett, Andrijan Nyikolajev űrhajós személyében, de sok művész és politikus is megfordult benne, például Münnich Ferenc, akinek bejárása volt a konyhába. A szálloda egyik legnépszerűbb részének a terasz számított, ahol minden este cigányzene szólt. A Karancs Szálló az 1970-es és 1980-as években élte fénykorát, a rendszerváltás után, ahogy maga a város, a hotel is jelentősen veszített fényéből, majd 2001-ben bezárt.

A legnagyobb gond a drog

A tavaly októberben megválasztott polgármesternek azonban nemcsak a Karancs Szálló okoz fejfájást, más komoly problémákat is meg kell oldania a városban, ilyen például a drog.

Közbiztonság terén nem állunk rosszul, de a lakosság biztonságérzete messze nem ideális. Van egy nem jelentéktelen csoport, amelynek tagjai bedrogozva, ittasan megbotránkoztatóan viselkednek az utcákon, ami a jóérzésű embereket értelemszerűen zavarja. Akadnak olyan honpolgáraink, akik ugyan nem hajléktalanok, mégis a padokon éjszakáznak, ami szintén nem növeli a lakosság biztonságérzetét 

– tudtuk meg a polgármestertől.

Kreicsi Bálint szerint a rendőrség a polgárőrséggel kiegészülve keményen dolgozik azon, hogy ezt a jelenséget felszámolja Salgótarjánban. A városvezető tisztában van vele, hogy óriási a lakossági elvárás annak kapcsán, hogy minden területen pozitív elmozdulás történjen, de úgy látja, akkor lehet részsikereket elérni, ha a problémákról a megoldásokra helyezik a fókuszt, és mindenki megpróbál arra összpontosítani, ami jól működik a városban. Kiemelte a sokszínű, kulturális- és sporteseményeket, amelyek kimutathatóan egyre több embert vonzanak, de pozitív példaként említette a város szélén található ipari parkot is. Kreicsi úgy látja, hogy a várost körülvevő sok hegy turisztikailag érték, gazdaságfejlesztés szempontjából viszont akadály, mivel nincsenek nagy, összefüggő szabad területeik, ahol a különböző beruházások megvalósulhatnak.

A kivezető út sem lesz gyorsabb

„Az 1980-as évek eleje volt a város csúcspontja. Az Öblösüveggyár és a Síküveggyár az egész ország éléskamrája volt, nem találtunk olyan tömegközlekedési járművet, amelybe ne a mi általunk gyártott üveg került volna. Évtizedekig tartott, amíg szépen, lassan ilyen méltatlan helyzetbe került Salgótarján, a kivezető út sem lesz gyorsabb. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a régió központja vagyunk, közel a határhoz, ezért nekünk nem szabad csak Magyarországban gondolkodni, fontos, hogy a közös érdekeinket együtt képviseljük a közeli szlovákiai városokkal” – mondta a városvezető.

Kreicsi Bálint kiemelte, hogy idén új autóbuszjáratok indultak Losonc és Salgótarján között, amivel sokéves adósságukat törlesztették, és ugyancsak jól állnak az egyeztetések a vonatközlekedés kapcsán.

„Nálunk és a határ túloldalán is megvan a szándék arra, hogy csaknem 15 év után újra elinduljon a vonatközlekedés a két ország között. A technikai feltételek adottak, Szlovákiában 15 kilométer hosszan kicserélték a talpfákat a határig, úgyhogy belátható időn belül elindulhat az első vonat a két ország között. Az összefogás nagy érték, amit ez a projekt is jól bizonyít.”

A polgármester szerint látható, hogy sorakoznak a megoldandó feladatok, de a város vezetése nem kíván leragadni a múltban, illetve a múlt jelenre gyakorolt hatásainak fogságában.

„Ha így tennénk, akkor lefelé ívelő spirálban ragadnánk. A napi problémák megoldásával párhuzamosan, azokkal egyszerre szükséges megfogalmaznunk azt, hogy Salgótarjánból milyen várost fogunk csinálni 2030-ra, 2040-re és 2050-re. Ennek már a részletein dolgozunk, az eddig megtett stratégiai lépéseink is ennek szellemében történtek, és feltett szándékunk még az idei évben egy nagy ívű stratégiai megállapodást kötni a kormánnyal arra vonatkozóan, hogy Salgótarjánt miként állítjuk fejlődő pályára” – zárta a városvezető.

(Borítókép: A Karancs Szálló. Fotó: Szollár Zsófi / Index)