Nem csak a kegyelmi ügy vágott oda a gyermekvédelemnek Magyarországon

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány nyilvánosságra hozta a 2024-es év gyermekjogi eseményeit és folyamatait összegző éves jelentését. Az immár kilencedik éve elkészített szakmai anyag idén minden eddiginél élesebb képet mutat a hazai gyermekvédelmi rendszer kihívásairól, az adathiányokról és a politikai döntések gyermekekre gyakorolt hatásáról.

A 2024-es év egyik legnagyobb társadalmi és politikai vihart kavart eseménye a „kegyelmi ügy” volt, amely rávilágított az állami gondoskodásban élő gyermekek sebezhetőségére és a gyermekvédelmi rendszer hiányosságaira. A közfelháborodás nyomán szigorúbb jogszabályok születtek, többek között a gyermekvédelmi dolgozók alkalmassági vizsgálatára, a jelzőrendszer működésére, valamint a gyerekekkel szemben elkövetett szexuális bűncselekmények elévülhetetlenségére vonatkozóan.

A gyermekvédelem nem csak intézményrendszer. A gyermekjogok érvényesülését a szülőktől a döntéshozókig mindenkinek támogatnia kell. Ehhez pedig átlátható, adatvezérelt működés és a gyerekek aktív bevonása szükséges

– hangsúlyozta a jelentést jegyző Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány.

A jelentés arra is rámutat, hogy bár számos törvényi változás történt, ezek közül több a szankciókra, nem pedig a megelőzésre és rendszerszintű fejlesztésre fókuszál. A szakemberhiány minden szektorban komoly kihívást jelent, különösen azért, mert egyre több gyerek igényel fejlesztést, támogatást és segítséget.

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány a 2024-es Gyermekjogi jelentést a gyermeki jogok nemzetközi és hazai standardjai alapján készítette el, az ENSZ Gyermekjogi egyezménye, valamint a magyar jogszabályok jelentették az értékelés alapját. A jelentés célja pedig nem a teljes gyermekvédelmi rendszer átfogó elemzése, hanem a gyermekjogok érvényesülésének vizsgálata 2024 főbb eseményein és trendjein keresztül. 

Az adatgyűjtéshez nyilvános információkat, sajtóhíreket, jogszabályokat, statisztikákat és a civil szervezetek, szakemberek visszajelzéseit is felhasználták. Emellett figyelembe vették a gyermekek közvetlen tapasztalatait, ahol erre lehetőség nyílt. A jelentés összeállítását gyermekjogi szakértők végezték, a folyamatot szakmai konzultációk, valamint civil és intézményi észrevételek is segítették. A jelentés fókusza az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a gyermeki jogok érvényesítésének előmozdítása.

A gyerek az első – de mindig?

A dokumentum első része három kulcsfontosságú elvet tárgyal: a diszkrimináció tilalmát, a gyermek mindenek felett álló érdekét, valamint véleményének tiszteletben tartását. A jelentés szerint a diszkriminációval leginkább veszélyeztetett csoportok – például a roma, a sajátos nevelési igényű (SNI) vagy a fogyatékossággal élő, valamint az állami gondoskodásban élő gyermekek – helyzete továbbra is súlyosan egyenlőtlen.

Emellett a nyilvánosságban tapasztalható előítéletes megnyilvánulások, például a szexuális kisebbségekhez tartozó gyermekeket érő közvetett hatások fokozzák a kirekesztettség érzését, és rontják a gyermekek jóllétét.

A gyermek legjobb érdeke alapelvként széles körben hivatkozási alapként jelenik meg – a jogalkotásban, bírói és ombudsmani gyakorlatban egyaránt. Ugyanakkor a jelentés rávilágít arra, hogy az elv gyakorlati alkalmazása gyakran következetlen vagy felszínes. Előfordul, hogy az állami döntések mögött nem valódi gyermeki érdekvizsgálat áll, hanem rendészeti vagy szankcionáló logikák. Itt konkrét példaként a 2024-ben elfogadott gyermekvédelmi jogszabály-módosításokat említi – új alkalmassági követelményeket vezettek be, és szigorították a gyermekvédelmi dolgozók ellenőrzését.

Bár a cél a védelem erősítése volt, a szabályozási környezet inkább a büntetőjogi és fegyelmezési logikát követte. Ezzel szemben háttérbe szorultak azok az intézkedések, amelyek az integrált, támogató szemléletű, szakmailag megalapozott gyermekvédelmet segítenék – például a megfelelő szakmai képzések, anyagi és mentálhigiénés támogatás biztosítása a szakemberek számára

– fogalmazza meg a dokumentum.

A jelentés továbbá kihangsúlyozza, hogy a gyermek véleményének tiszteletben tartása nem csupán jogi kötelezettség, hanem a gyermek személyiségének és állampolgári szerepének fejlődése szempontjából is elengedhetetlen. Ennek ellenére sok esetben a gyerekek véleménye nem jut érvényre, különösen azokban az eljárásokban, amelyek közvetlenül érintik őket – például szülői felügyeletről vagy egészségügyi kezelésekről szóló döntésekben.

Nő a bántalmazási esetek száma

A jelentés szerint 2023-ban drasztikusan, mintegy 50 százalékkal nőtt a család- és gyermekjóléti szolgálatokhoz beérkezett jelzések száma – több mint 117 ezer gyermeket tartottak nyilván veszélyeztetettként, akikből több mint 28 ezret vettek védelembe. Fizikai bántalmazásban 5830, érzelmi bántalmazásban 7618, szexuális bántalmazásban 1039, míg elhanyagolásban 47 286 gyermek érintett. A bántalmazási esetek többsége családon belül történt, de különösen aggasztó az is, hogy

A jelentés hangsúlyozza, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer reformja és a prevenciós eszközök fejlesztése kulcsfontosságú lenne. A 2024-es év egyik pozitív fejleménye volt – hogy ne csak az elrettentően negatív dolgokat emeljük ki – a bántalmazási protokoll frissítése a szakellátásban, de az eszközrendszer továbbra is korlátozott. És mielőtt továbbmennénk, még néhány – az  alapítvány által kiemelt – pozitív változás az elmúlt évekhez képest:

• emelkedett a nevelőszülői illetmény,
• nőtt az örökbefogadások száma,
• bővült a gyerekek online biztonságát célzó szabályozás.

De visszatérve: a sportban, intézményekben és online térben történő bántalmazás is figyelmet kapott, több konkrét eset kapcsán is társadalmi felháborodás kísérte az eseményeket – gondoljunk csak a gyermeket felrúgó karateedzőre vagy kecskeméti óvónőkre. Emellett az online szexuális visszaélések száma is növekszik, amiben már 7-8 éves gyerekek is érintettek. A jelentés alapján az enyhébb testi vagy lelki bántalmazás társadalmi elfogadottsága továbbra is hatalmas kihívás, ami azt mutatja, hogy a gyermekek elleni erőszak visszaszorítása nem csupán jogalkotási, hanem szemléletformálási kérdés is.

…ezzel együtt az öngyilkos gondolatok is

A jelentés szerint a fiatalkorúak körében az öngyilkossági gondolatok és az önsértés riasztó mértékben terjed. A Kék Vonal és más segélyvonalak tapasztalatai alapján az érzelmi problémák, a félelem, a szorongás, valamint a megoldatlan feszültség a leggyakoribb okai a segítségkérésnek.

A gyerekeknek egyre kevesebb szabadidejük van, és emellett a szabadidős programok és hobbik az infláció hatására egyre drágábbak, emiatt például már nem az lett az elsődleges szempont, hogy mit akarsz csinálni, hanem az, hogy mit tudsz csinálni abból a pénzből, ami nálad van, vagy mi a legreálisabb

– mondta egy Kiskorú Kolléga – vagyis fiatalkorú segítő – arról, hogy a gyermekek elképesztően túlterheltek fizikailag, lelkileg és anyagilag is. Ez pedig egyenes út a szorongáshoz, a mentális kimerültséghez és a kétségbeesett kiútkereséshez. Bár nem csak ebből adódik, de az öngyilkossági gondolatokkal küzdők száma négy év alatt 2,5-szeresére nőtt, miközben 11 vármegyében nem érhető el gyermek- és ifjúságpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás.

Különösen aggasztó továbbá, hogy az öngyilkossági kísérletek egyre fiatalabb életkorban jelentkeznek: a Vadaskert Alapítvány szerint már 11-12 éves, 5-6. osztályos diákok is érintettek. A Kék Vonal beszámolója szerint 2024-ben naponta átlagosan ötször jelentettek öngyilkossági gondolatot, és az önsértéses esetek száma 2020-hoz képest több mint ötszörösére nőtt (301-ről 1627-re).

Ezt a romló mentális állapotot a járvány, a klímaválság, a háborúk, a családi problémák, valamint az iskolai és online bántalmazás is súlyosbítja. A jelentés kiemeli, hogy a gyermekek számára elérhető mentálhigiénés szolgáltatások elégtelenek, hosszú várólisták és szakemberhiány akadályozza a segítséghez jutást. Még a háziorvosi praxisok 18,2 százaléka is betöltetlen, nemhogy a speciális szakellátások helyei.

Rendszerszintű változás kellene

2024 végén több mint 21 ezer gyermek volt gyermekvédelmi szakellátásban – és a szegénységben élők száma is növekszik az Eurostat szerint –, közülük a többség nevelőszülőknél élt, azonban a sajátos vagy kettős szükségletű gyermekek esetében ez az arány jóval alacsonyabb. A szakellátás kapacitáshiánya és a szakemberhiány miatt sok gyermek – köztük csecsemők is –, továbbra is gyermekotthonokban vagy lakásotthonokban nevelkedik, ami ellentétes az ENSZ Gyermekjogi egyezményében foglalt családias környezetben való elhelyezés alapelvével.

Az alapítvány továbbá rávilágít arra, hogy a 2016-os jogszabályi kötelezettséget, amely szerint a 12 év alatti, családból kiemelt gyermekeket alapvetően nevelőszülőknél kell elhelyezni, a gyakorlatban Magyarország nem tudta teljesíteni. Az alternatív gondoskodás rendszerében jelentős gondot okoz a nevelőszülői hálózat gyengesége, különösen a speciális szükségletű gyermekek esetében, akikhez csak kevés speciális nevelőszülő jut el. 

Éppen ezért a sajátos nevelési igényű (SNI) gyerekek helyzete Magyarországon továbbra is komoly kihívásokkal terhelt. A dokumentum rámutat arra, hogy az integrált oktatás, amelynek célja az inkluzív nevelés lenne, nem valósul meg megfelelően a gyakorlatban. Az SNI-s gyerekek gyakran nem kapják meg a számukra szükséges fejlesztést, mivel az oktatási intézmények nem rendelkeznek megfelelő erőforrásokkal, szakemberekkel és támogató környezettel az igényeik kielégítésére.

A jelentés szerint a 2024-es év különösen nehéz volt ezen a téren, mivel az oktatási rendszer egészét érintő problémák – mint a tanárhiány és az alulfinanszírozottság – tovább súlyosbították az SNI-s tanulók helyzetét. A szakértői bizottságok leterheltek, hosszú várólisták vannak a diagnózis felállításához, így sok gyermek hosszú ideig ellátatlan marad. Ez sérti a gyermekek fejlődéshez és oktatáshoz való jogát, különösen a legsérülékenyebb helyzetben lévő csoportok esetében.

Ezen túlmenően a jelentés kiemeli, hogy a szülők gyakran nincsenek megfelelően tájékoztatva gyermekeik jogairól és lehetőségeiről, ami tovább nehezíti a megfelelő oktatáshoz való hozzáférést. Az SNI-s gyermekek jogainak érvényesülése tehát rendszerszintű változtatásokat igényelne a hazai oktatáspolitikában és gyakorlatban egyaránt.

Mindig van megoldás

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány 2024-es Gyermekjogi jelentése több megoldási javaslatot is megfogalmaz a fiatalkorúak mentális egészségromlására és az öngyilkossági gondolatok terjedésére reagálva:

• Gyermekpszichiátriai ellátás bővítése – Minden vármegyében legyen elérhető gyermekpszichiátriai fekvőbeteg-ellátás. Ehhez egy kapacitásbővítésről szóló állami intézkedési tervre és finanszírozási garanciára lenne szükség.
• Szakemberhiány mérséklése – Gyermekpszichiáter, iskolapszichológus, mentálhigiénés szakemberképzés megerősítése, ösztöndíjak, állami támogatás. Ehhez a képzési kvóták növelésére és egy utánpótlás-stratégia kidolgozására lenne szükség az egészségügyi és köznevelési ágazatban.
• Iskolai mentálhigiénés hálózat fejlesztése – Minden iskolában legyen legalább egy mentálhigiénés szakember (pszichológus, szociális munkás). Ehhez a köznevelési törvény kiegészítése kellene kötelező mentálhigiénés státuszokkal, és egy finanszírozási normatíva bevezetése.
• Mentális prevenció erősítése közösségi alapon – Érzelemszabályozás, bizalomépítés és iskolai jólléti programok bevezetése, közösségi klubok támogatása. Ehhez rendszerszinten pályázati források biztosítása civil és iskolai programokra és hosszú távú köznevelési prevenciós stratégia kellene – bár jelenleg a civil szervezetek helyzete nem túl fényes.
• Gyermekbarát, biztonságos iskolai légkör biztosítása – Pedagógusok érzékenyítése és támogatása a gyerekek jóllétének megőrzésében. Itt jogalkotási lehetőségként felmerül a pedagóguséletpálya-modellhez mentálhigiénés továbbképzések kötelező beépítése.
• Segítő szakemberek védelme és támogatása – Kiégésmegelőző programok a tanárok, pszichológusok és segítők számára. Ehhez intézményi szinten rendszeres szupervízió, pihenőidő biztosítása, mértéktartó esetszámok előírása kellene. 
• Elérhető szabadidős és terápiás lehetőségek biztosítása – Ifjúsági klubok, életvezetési tanácsadás, terápiás szolgáltatások bővítése állami és önkormányzati szinten. Ehhez ifjúságpolitikai stratégiák kötelező elemként való rögzítésére és szintén célzott finanszírozási programra lenne szükség.

Látható tehát, hogy megoldás mindig van, a kérdés igazából az, hogy ezek az intézkedések mikor és miből valósulnak meg – ha megvalósulnak egyáltalán. 

(Borítókép: Kolumbán Kitti / Index)