Erdő Péter Ferenc pápának: Mondtam, hogy a magyarok rosszak, jöjjön, és javítson meg minket

XIV. Leó pápa megválasztása óta nem nagyon szerepelt közönség előtt Erdő Péter bíboros, akit szintén az esélyesek között emlegettek a konklávé előtt. Sőt, a The New York Times információi szerint az első napon ő kapta az egyik legtöbb szavazatot, a magyar bíboros mellett egy konzervatív koalíció állt afrikai bíborosokkal, szemben velük „Ferenc pápa emberei” – ahogy a lap fogalmazott.

A La Stampa pedig már arról írt, hogy Erdő Péter egyetlen mondata dönthetett arról, hogy Pietro Parolin bíboros visszalépjen, és Robert Francis Prevost támogatására kérje híveit. A hírek szerint a konklávé idején, május 8-án a Santa Marta vendégházban, ahol a résztvevők megosztották egymással benyomásaikat, Erdő Péter diplomatikus óvatossággal közelített Parolinhoz, és közölte vele:

Eminenciás úr, én és mások is önre szavaztunk volna, de az olasz testvérei nem szavaznak önre.

Ezek után Erdő Péter kedd este a Café Francescóban vett részt egy beszélgetésen, amelynek a Jézus igen, az Egyház nem? Miért van szükség az intézményes Egyházra? címet adták. 

Ferenc pápa öröksége

A telt házas rendezvényen Erdő Péter Ferenc pápáról beszélt először. Elmondása szerint sok szimbolikus cselekedetet vitt véghez, a magyarokkal kapcsolatban pedig változott a véleménye: elkezdte megkedvelni a magyarokat. Bár az első látogatása rövid volt, többször is meghívta Magyarországra a szentatyát, mert „szükségünk van rá”.

Legutoljára azt mondtam neki, hogy mi nem vagyunk jók, jöjjön, és javítson meg minket. Így eljött hozzánk

– fogalmazott a bíboros.

Nagy élménye volt, hogy sok keleti püspököt talált Budapesten, ezek az élmények pedig erősítették benne az élményt, hogy ez hívő ország. Érezte, Magyarországon nem csupán protokollról van szó, hanem tényleg szeretik az emberek, ezért is jött vissza ide – akkor már szimpátiával.

Elmondta, hogy Ferenc pápának volt egyfajta vonzódása a peremekhez, és rájött, hogy Magyarország is peremvidék, a nyugati egyház keleti peremén. Erdő Péter elmondta, tisztelte benne a nyitottságot, ahogy „a szemünk láttára alakult, befogadta az új tapasztalatokat, ráhallgatott az emberekre”.

Bár sokan mondták Ferenc pápát formabontónak, ő volt az, aki 2023-ban arról beszélt, hogy az evangelizáció elválaszthatatlan az egyház szocializációjától. Az egyház kezdettől fogva intézményként létezik, ezt nem lehet kettéválasztani.

Erdő Péter szerint XIV. Leó pápa nem sztártípus

A pápaválasztásról elmondta, hogy a bíborosok Rómában gyűltek össze, és ott reggel, délelőtt és délután is megbeszélések zajlanak. Délben hazamennek ebédelni, este fél 7-ig pedig vissza tanácskozni.

XIV. Leó pápáról elmondta, hogy találkoztak személyesen, de például Ferenc pápa második budapesti látogatásakor Prevost érsek is vele volt, tehát járt Magyarországon. Erdő Péter bíboros intellektuálisnak nevezte, de elmondta, hogy „nem sztártípusú ember”. A névválasztásáról pedig annyit mondott, hogy XIII. Leó iránti tiszteletből vette fel, másrészt I. Leót, Nagy Szent Leót is példaképének tekinti.

Ez pedig azért baj, mert emberek százezrei, milliói érezhetik úgy, hogy hasztalanok, ez pedig nem lehet jó, hiszen „Isten nem hiába teremti az embert”, így nem lehet valaki felesleges. Ferenc pápa is tiltakozott már ez ellen, hogy az embereket „eldobják, mint a szemetet”, és ebben Leó is hasonló véleményen van.

Intézményként született

Ezután kanyarodtak rá az egyházra mint intézményre, vagyis az est főtémájára. Az egyház a görög eklézsia szóból ered, amely összegyűlt közösségre vonatkozik, a Jézust követőket is így nevezték, nyugaton pedig fráternitasznak. Viszont az egyház bibliai fogalmába Krisztus követői tartoznak, plusz maga Krisztus is, aki nem kiemelkedik vezetőként, hanem benne van a gyülekezetben, hiszen „ahová a fő eljut, oda jut el a test is”.

Az egyházi rend szentsége és a vezetői küldetés összetartozik

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a szakrális vezetői küldetést a felszenteltek kapják, de mindenki másnak is megvan a maga aktív szerepe a gyülekezetben.

Ezután egy kis fogalommagyarázat következett, amelyből megtudhattuk, hogy az „egy” az egységet jelenti, még ha már nem is ugyanazt a vallást vallják, mint a többiek, akkor is ugyanahhoz az egyházhoz tartoznak. A „szent” pedig Jézus Krisztus, ő maga a szent, az ő szent mivolta vezeti az egyházat, de az egyes tagok különbözőek lehetnek. Vannak bűnösök az egyházban, vannak a hit elhagyói, de a hivatásuk nekik is az, hogy „visszaálljanak a hit tanításaihoz”.

„A kereszténység eredendően intézmény, nem később alakult intézménnyé – vélekedett Erdő Péter. – A templomba jártak zsoltárokat énekelni, de már a kenyértörést házanként végezték, tehát az ige és a szentségek a kezdettől fogva összefogták a közösséget, az egyház intézményként született. Jézusról is azt hitték, hogy királyságot, új intézményt szervezett – ezért is vádolták meg –, így ezt egymástól elválasztani nem lehet. Kegyelmet közvetít, s bár sok hatás érte az elmúlt évszázadok során, de ez a fejlődés olyan volt, mint amikor a magból kifejlődik a növény, tehát a génjeiben benne volt.”

Az egyházközösség építéséhez mindenki a maga módján tud hozzájárulni

„Egy népet a közös emlékezet tesz egységgé – vélekedett a bíboros –, aminek az eucharisztia a csúcsa. Ennek hordozója a liturgia, az egyházi tanítás. Bár a történelemben az egység sokszor megtörni látszott, voltak egészen vad, gnosztikus eretnekségek – ennek nyoma ott van az Újszövetségben is –, de van egy tipológiája az eltéréseknek.”

Voltak olyanok, ahol a hit tartalmában, a keresztségben nagyon nagy eltérések voltak – például az unitáriusok –, de előfordulhat, hogy nincsenek akkora eltérések, akkor az egyház elfogadja ezeket az eltéréseket, és nincs elszakadás az egyháztól. Az egység viszont nem magától van, ezért „küzdeni kell, imádkozni kell, ez nagyon sok mindent kíván” – például

A szinodális egyházról elmondta, hogy 40 évvel ezelőtt nem ismerték még ezt a szót, de ez nem jelenti, hogy ettől megváltozott az egyház. Komoly jelenségek miatt kezdték ezt használni, amelynek jelentése nem egyenlő a demokráciával vagy a püspöki egyenlőséggel, hanem a presbiteri testület közös cselekedetét, közös gondolkodását nevezhetnénk szinodalitásnak.

Végül elmondta, hogy az egyházközösség építéséhez, fenntartásához mindenki a maga módján tud hozzájárulni, de nyilván van ennek közösségi formája is, például a plébániai pasztorális tanács. Véleménye szerint nagyon fontos, hogy a rászorulókat segíteni kell, nem pedig várni a nemzetközi vagy országos karitászokra.

(Borítókép: Erdő Péter. Fotó: Tövissi Bence / Index)