Itt a gazdaglista, ami az elit hiúságát és egóját simogatja

Immár 24. alkalommal jelent meg A 100 leggazdagabb magyar kiadvány, amely szerint a listán szereplő száz ember összvagyona nagyjából 11 020 milliárd forint felett van. A lista élén Mészáros Lőrinc áll, aki már ötödik éve vezet.

A listát Szakonyi Péter újságíró állította össze, aki a Konkrétan Rónai Egonnal adásában kifejtette: Mészáros Lőrinc vagyona nem csupán az állami megrendeléseknek köszönhetően dagad, a teljes igazság ennél jóval árnyaltabb.

Az újságíró elmondta, hogy Mészáros Lőrinc cégei aktívan terjeszkednek külföldön is. Horvátországban és Szerbiában is próbált üzleti lehetőségeket kiaknázni – vegyes sikerrel. A horvát kormány például megakadályozta egy agrárbirodalom felvásárlását, míg máshol már sikeresen szerzett gyárakat és földeket. A beszélgetésből az is kiderült, hogy több mint 400 cégből álló vállalatcsoportját nem egyedül vezeti: 60–80 fős, jól szervezett menedzsment dolgozik a háttérben, a különböző szektorokat divízióvezetők irányítják. Mészáros Lőrinc azonban stratégiai döntésekben részt vesz, és jól ismeri a cégeit – legalábbis egy személyes interjú alapján úgy tűnik, nem csak névlegesen tulajdonos.

Ez volt az első olyan év, amikor végig tudtam beszélni vele a Mészáros-birodalom részleteit. Abszolút képben volt. Egyébként úgy, hogy véletlenül találkoztunk, és nem volt ideje felkészülni, de bármire kérdeztem, válaszolni tudott, képben volt, még a kisebb cégekről is. Tehát ez azt a feltételezést erősíti meg, hogy ő azért ténylegesen irányítja ezt a cégcsoport, nem pedig csak egy odaültetett bábú.

– fejtette ki Szakonyi Péter.

A birodalom jelentős része a tőzsdén keresztül is értékelhető. Az Opus Global például 655 milliárd forintos értékkel bír, ami a teljes vagyon mintegy felét teszi ki.

Szakonyi arra is kitért, hogy az építőipar visszaesése sok céget megtépázott, de a Mészáros-birodalom több lábon áll: agráipar, élelmiszeripar, energia, turizmus, és még kozmetika is szerepel a portfólióban. Ez a sokszínűség biztosítja, hogy a hullámvölgyeket is túlélje a vállalatbirodalom. A kiadvéányhöz készült vagyonelemzéskor fontos kérdés volt, hogy csak a számokat nézik az elemzők, vagy mögéjük is tekintenek.

Egy fiktív példa szerint hiába csak egymilliárdos saját tőke van egy cégben, ha az adott iparágban ő az első. A konszolidáció, a kapcsolódó cégek és a tényleges piaci pozíciók mind árnyalják a képet.

Ha valaki, mondjuk, a lekvárzsibbasztógép-gyártásban az első számú, de a saját tökéje csak egymilliárd forint, akkor nem biztos, hogy az egy milliárdot érdemes kiindulási pontnak venni, hanem meg kell nézni azt, hogy a lekvárzsibbasztó-piacon ő hogy áll. És megnézni azt, hogy milyen olyan csatolt vállalkozások vannak, aki egyik, mondjuk, a lekvárt szállítja be, a másik a zsibbasztót.

– mondta el az újságíró, majd kifejtette, hogy ez a lista nemcsak pénzügyi, de szimbolikus jelentőséggel is bír: a szereplők szerint segít a hitelezésben, növeli az üzleti bizalmat, és nem utolsósorban az egójukat is simogatja.

A „gazdaglista” így valójában üzleti eszköz is lehet. Sokan már nem a pénzért dolgoznak, hanem a sikerért és a folyamatos növekedés öröméért. Az idősebb vállalkozók között is vannak olyanok, akik 80–90 évesen is napi szinten dolgoznak, mert számukra „az üzlet maga az élet”.

A beszélgetésben szóba került az is, hogy ki hányadik a listán évről évre. Szakonyi szerint itt életbe lép a hiúsági faktor, mert bármennyire is azt a látszatot keltik az üzeletemberek, hogy a helyezésük lényegtelen, valójában fontos számukra.

Fontos számukra az, hogy én hol vagyok, ki előtt vagyok, és ki után vagyok, milyen kép jelenik meg rólam, benne szerepelek-e a szövegben

– fogalmazott.