A gyermekeik felügyeleti jogáért küzdő szülők sokszor durva eszközökhöz nyúlnak

2024-ben 46 550 házasságkötés és 16 900 válás történt Magyarországon, ezer házasságkötésre 363 válás jutott. 2025 első három hónapjában 6614 esküvő történt, ami a múlt esztendő első negyedévéhez képest (7066) enyhe csökkenést mutat. Másfél évtizede ennél is rosszabb volt a helyzet: 2010-ben mindössze 35 520 frigy köttetett 23 872 válás mellett, azaz ezer nászra nem kevesebb mint 672 szakítás esett.

A szülői felügyeleti jog rendezése, azaz a régi nevén a gyermekelhelyezési per fő célja annak meghatározása, hogy a szülők különélése esetén kinél él majd a gyermek, azaz ki gyakorolja felette a továbbiakban a szülői felügyeleti jogokat.

Törvény a közös szülői felügyeletért

A házassági bontóperek többségét a feleségek kezdeményezik. Ha a két fél megegyezik a közös szülői felügyeletről, tiszta sor, mert ha valóban nem ellentétes a gyermek érdekeivel, azt rendeli el a bíróság. Ám ha nem születik egyezség, a bíróság dönt a szülői felügyeleti jogról. Ilyen esetben a bíróság szabályozza a kapcsolattartást is: a bevett gyakorlat szerint a különélő szülő kéthetente egy hétvégére, esetleg heti egy hétköznap délutánra viheti el a gyermeket.

Az Országgyűlés két és fél éve módosította a Polgári törvénykönyvet. A változtatás lényege: 2022. január 1-jétől lehetővé tették a közös szülői felügyelet bírói elrendelésének lehetőségét a gyermek érdekében abban az esetben is, ha azt csak az egyik szülő kéri. A szabályozás három legfontosabb rendelkezése így szól:

• A szülői felügyeletet a szülők – megállapodásuk vagy a gyámhatóság, vagy a bíróság eltérő rendelkezése hiányában – közösen gyakorolják akkor is, ha már nem élnek együtt. A közös szülői felügyelet úgy is gyakorolható, hogy a szülők felváltva, azonos időtartamban jogosultak és kötelesek a gyermek nevelésére és gondozására.

• A különélő szülők megállapodásának hiányában – kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból – a bíróság dönt arról, hogy a szülői felügyeletet melyik szülő gyakorolja. A bíróság az egyik szülő kérelmére is dönthet a szülői felügyelet közös gyakorlásáról, ha az a kiskorú gyermek érdekében áll.
• Ha a bíróság a szülőket felváltva, azonos időtartamban jogosítja fel a gyermek gondozására, dönt a szülő által önállóan gyakorolt gondoskodás időtartamának mértékéről – a szünetek és az ünnepek időszakára is kiterjedően –, a gyermek átadása, átvétele módjáról, továbbá szükség esetén a gyermek tartásáról is.

Érzelmi zsarolástól sem riadnak vissza

Évente mintegy huszonöt-harmincezer gyermeket sújt a szülők házasságának felbontása miatti lelki tortúra. Különösen nagy megpróbáltatás elé néznek azok, akiknek szülei a perben nem tudnak vagy nem akarnak megegyezni abban, kihez kerüljenek a gyerekek. A pereskedésben pedig gyakran összemosódik a gyermekekért és a közös vagyonért folyó harc.

A válási és a szülői felügyelet rendezése iránti perekben egyre nagyobb a bíróságok igénye a pszichológus-szakértők bevonására, akiknek többnyire a nevelésre egyaránt alkalmas szülőkről kell szakvéleményt írniuk, figyelembe véve a gyermekek érzelmi kapcsolatát, kötődését a szülőkhöz és testvéri helyzetben egymáshoz.

Agárdi Tamás klinikai szakpszichológus, igazságügyi szakértő meggyőződéssel vallja:

Versengés kezdődik a szülők között a piros és fekete pontok gyűjtéséért. Megtörtént például, hogy az anya minden nem apás héten közölte a gyermekével, hogy jön érte az apja. Fel is öltöztette őt, majd kiál­lí­totta az ablak elé, noha jól tudta, hogy a férfi ezúttal nem jön el. A kislány a sok hiábavaló várakozás miatt a „feledékeny” apa ellen fordult. De a szülők az érzelmi zsarolástól sem riadnak vissza. Mint amikor egy anya azzal indította útjára csemetéjét, hogy „kincsem, el kell menned apához, bármennyire is rossz lesz az neked, mert különben anyát börtönbe zárják, te meg intézetbe kerülsz!”. Vagy: „Menjél csak, gyorsan elmúlik ez a két nap, én meg ígérem, hogy keveset fogok sírni, amíg nem leszel velem.”

Mi a szülői elidegenítési szindróma?

Az amerikai Richard Gardner nevéhez fűződik a PAS (Parental Alienation Syndrome), azaz a szülői elidegenítési szindróma elmélete. A Columbia Egyetem egykori professzora szerint az egyik szülő a másik ellen valóságos hadjáratot indít, amelyben a gyermekelhelyezést megnyert szülő (tipikusan az anya) volt partnere ellen neveli gyermekét. Gardner elmélete szerint ezekben az ügyekben

Az általánosan elfogadott szakmai vélemény szerint a PAS-szindróma ellehetetleníti például a szexuális abúzus vizsgálatát, mivelhogy el akarják idegeníteni a szülőt a gyermektől, ahelyett, hogy alaposan megvizsgálnák a gyermek által elmondott vádakat. Az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM-rendelet is kiemeli: „A szakértő a szülői elidegenítési szindrómát (PAS-szindrómát) nem vizsgálja, ugyanakkor igyekszik feltárni a gyermekre irányuló, véleménynyilvánítását befolyásolni törekvő direkt és indirekt ráhatásokat.”

„A gyerek nem hazudik”

A szülői felügyelet rendezésére hivatott eljárások kereteit maguk a felek feszegetik, a viták nemegyszer eszkalálódnak. A tárgyalások büntetőfeljelentésbe torkollnak, amelyek zaklatás, bántalmazás, veszélyeztetés, személyi szabadság korlátozása és abúzus miatt történnek. Egy apa a pszichológiai vizsgálatakor elmondta, az ügyvédje felkészítette arra, hogy „szatellit eljárások” indulhatnak ellene, azaz számoljon azzal, hogy a válóper során esetleg pedofíliával is megvádolják.

A pszichológus-szakértő szerint a pedofília gyanúja miatti eljárás típusosan az anya, esetleg az anyai nagyszülő feljelentésére indul. Sokszor maga a feljelentő is bizonytalan a dolgában: „Nem tudom, hogy mit higgyek, szeretném, ha kiderülne az igazság.” Az eljárás későbbi szakaszában aztán már teljes bizonyosságot él meg a feljelentő: „A gyerek nem hazudik, ilyent ő nem tud kitalálni.”

A szexuális abúzus nem feltétlenül jár együtt nemi erőszakkal

– állítja Agárdi Tamás, aki szerint a gyermekek egy része nem is éli meg traumának a cselekményt. Általában az áldozatban szégyenérzés alakul ki, aminek kiváltó oka hosszú évekig, évtizedekig is rejtve maradhat. A legnehezebb eldöntendő kérdés az, hogy megtörtént-e az abúzus vagy sem. A szakértő azonban nem tényállást állapít meg, hanem azt vizsgálja, vannak-e figyelmeztető jegyek, amelyek a gyermek magatartásának megváltozására utalnak, azzal együtt, hogy nem minden változás mögött van abúzus. Ha a gyerek betanított szöveget mondana, árulkodó lehet a megváltozott metakommunikáció, de segíthet a pszicholingvisztikai elemzés is, amely a nyelvi viselkedés hátterében meghúzódó pszichológiai folyamatokat kutatja. Az abúzus bizonyítása preverbális (beszéd kialakulása előtti) korban a legnehezebb, de három-ötéves gyermek esetében sem nyerhető érdemi, tényállásszerű exploráció.

(Borítókép: Index)