Magyar Péter nagyváradi menetének utolsó napja: kettősség és feszültség a határon túl

Nehezen definiálható érzés fogott el bennünket, amikor Magyar Péter és kísérői magyar zászlókkal vonultak át a román határon. Ártándról reggel fél kilenckor indulva a Tisza Párt elnöke és követői olyan látványt nyújtottak, amely egyszerre volt ismerős és idegen. A történelmi pillanat súlyát azonban még inkább kiemelte a román rendőrség magatartása, amely nem csupán tolerálta, hanem szinte tisztelettudó figyelemmel kísérte végig a 300 kilométeres út utolsó 16 kilométerét.

A román hatóságok professzionalizmusa és udvariassága váratlanul érte a menet résztvevőit. Nem az volt a jellemző, amit egy átlagos tüntetésnél vagy politikai eseménynél megszokhattunk volna a magyar határokon belül. Itt, Romániában mintha egy másik világ fogadta volna Magyar Pétert és csapatát.

A kettősség első jelei

Az idilli kezdet azonban hamar véget ért. Már Borson, egy kisvárosban, ahol a menet megállt, világossá vált, hogy a határon túli magyarság korántsem egységes Magyar Péter megítélésében. Egy helyi kisbolt előtt összegyűlt magyarok csoportja hevesen tiltakozni kezdett a politikus és kísérete ellen.

„Menjetek Ukrajnába, ne ide!” és „Ti Romániába mentek!” – hangzottak el a kiabálások, amelyek nem csupán ellenségesek voltak, hanem személyeskedővé is váltak. A helyzet különösen feszültté vált, amikor a jelen lévő fotósok és videósok az objektívjeiket a tiltakozók felé fordították. Az egyik különösen feldühödött férfi fel is kapott egy követ, és bár végül nem dobta el, hanem csak rázta fenyegetően, a gesztus egyértelműen üzent.

A támadó szándék ellenére nem mindenki volt ellenséges. Ugyanebben a pillanatban támogató szavak is elhangzottak, autósok dudáltak elismerően, és sokan integettek a menetnek. Ez a kettősség, amely már itt, az út elején megmutatkozott, végig jellemezte az egész napot és talán szimbolikusan az egész politikai vállalkozást is.

Érkezés Nagyváradra: ünneplés és tiltakozás egyszerre

A nagyváradi vár előtti térre érkezve a kettősség még markánsabbá vált. Magyar Péter beszéde alatt egyidejűleg lehetett hallani az éltető kiabálásokat és a szitkozódásokat is. Az alig néhány száz Tisza-szimpatizáns mellett a harminc-negyven fős ellentüntetés szervezetten jelent meg, hogy hangot adjon nemtetszésének.

Az ellentüntetők „hazaárulónak” nevezték Magyar Pétert, bár amikor konkrét indoklást kértünk tőlük, nem tudtak érdemleges választ adni. Sőt, többen közülük azt feltételezték, hogy minket, újságírókat is Magyar Péter fizet. Ez a paranoiás hozzáállás jól tükrözte azt a bizalmatlanságot, amely a határon túli magyar közösségekben is megfigyelhető a politikai szereplőkkel szemben.

A tiszások részéről érdekes ellentézis hangzott el: szerintük azok, akik támadják Magyar Pétert, mind fizetett aktivisták. Ez azonban valószínűleg téves feltételezés, ugyanis a Fidesz valóban jelentős támogatottságnak örvend a határon túli magyarság körében, és sok esetben őszinte meggyőződésből elutasítják az ellenzéki politikusokat.

A szervezés árnyoldalai

A nap eseményei rávilágítottak arra is, hogy a látványos politikai gesztusok mögött gyakran szervezési problémák húzódnak meg. Annak ellenére, hogy a szervezők fél órával korábbra hozták az indulás időpontját, nem sikerült időben megérkezniük Nagyváradra. A helyi rendőrség ugyanis szigorúan vette, hogy pontosan meddig tarthat a rendezvény, és nem volt hajlandó rugalmasságot mutatni.

Ez a sietség több negatív következménnyel is járt. Több tervezett megállót ki kellett hagyni, és végig erőltetett tempóban kellett haladniuk azoknak, akik a kezdetektől Magyar Péterrel tartottak. A folyamatos rohanás ellenére azonban egyre többen csatlakoztak a menethez, így a kezdeti száz-kétszáz főből végül ezer-kétezer fős tömeg alakult ki.

Az egymillió lépés mítosza

A menet névadó eleme, az „egymillió lépés” végül inkább szimbolikusnak bizonyult, mint valóságosnak. Bár kétségtelenül nagy sportteljesítmény a közel 300 legyalogolt kilométer, a honlapon található számláló és a valóság között jelentős eltérés mutatkozott.

A számláló szerint Magyar Péternek nagyjából 100 ezer lépést kellett volna megtennie csak az utolsó napon, de az általunk használt lépésszámlálók szerint a valóságban inkább csak 25 ezer lépést tett meg. Ez nem feltétlenül jelent problémát, azonban rámutat arra, hogy a politikai kommunikáció és a valóság között gyakran van különbség, még az ilyen konkrét, mérhető dolgok esetében is, de érthető a szimbolika használata.

Az egyik helyi Tisza-szimpatizáns őszinte vallomása különösen szemléletesnek bizonyult. Elmondása szerint azért nem sokan csatlakoznak, vagy tüntetnek a rendezvény ellen, mert egyszerűen kevesen foglalkoznak a magyar politikával. Ez a politikai közöny talán magyarázza azt a látszólagos ellentmondást, hogy miért nem volt nagyobb az érdeklődés vagy az ellenállás sem.

A határon túli magyarok számára a magyar belpolitika gyakran távoli és irreleváns témának tűnik. Saját helyi problémáik, a romániai politikai viszonyok sokkal közelebb állnak hozzájuk, mint a budapesti pártpolitikai csatározások. Ez a távolságtartás azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne lenne véleményük, inkább azt, hogy prioritásaik máshol vannak.

Belső kételyek és őszinte dilemmák

A menet alatt Magyar Pétert folyamatosan faggatták saját szimpatizánsai, ami szokatlan jelenség a magyar politikában. Ez az interaktivitás, a közvetlen párbeszéd lehetősége vonzó lehet sok választó számára, ugyanakkor kényes helyzeteket is teremthet.

Különösen figyelemreméltó volt több tiszás őszinte vallomása arról, hogy van bennük félelem Magyar Péter jövőbeli szerepével kapcsolatban.

Van bennünk félsz, hogy Magyar Péter is Orbán Viktor lesz a végén, ugyanis nagyon hasonló eszközöket alkalmaz

– mondta az egyik résztvevő. Ez a kijelentés mélyen elgondolkodtató, mert azt mutatja, hogy még saját támogatói is látják azokat a párhuzamokat, amelyeket a kritikusok felvetnek.

A válasz azonban ugyanilyen érdekes volt: „csak így lehet küzdeni a Fidesz ellen”, és „ha meg sem próbálják, akkor soha nem fog kiderülni”. Ez a pragmatikus hozzáállás azt tükrözi, hogy sokan tudatosan vállalják a kockázatot, mert úgy érzik, nincs más alternatíva.

A séta hétköznapi valósága

A nagy politikai gesztusok és feszült pillanatok mellett a menet hétköznapi valósága meglehetősen prózai volt. A résztvevők beszélgettek, ismerkedtek, megosztották gondolataikat és tapasztalataikat. Ez a közösségi élmény talán éppen olyan fontos volt, mint maga a politikai üzenet.

Néhányan panaszkodtak a tempó miatt, ami érthető, hiszen a szervezési problémák miatt folyamatosan sietniük kellett. Nagyvárad valóban gyönyörű város, de az út nagy része egy főút mentén vezetett, ami nem nyújtott különösebb élményt. A történelmi városközpont szépsége azonban kárpótolta a résztvevőket a hosszú és fárasztó útért.

Magyar Péter nagyváradi menetének utolsó napja sok szempontból tükrözte azt a politikai valóságot, amelyben a Tisza Párt működik. A lelkesedés és a szkepticizmus, a támogatás és az ellenállás, a nagy gesztusok és a hétköznapi problémák mind jelen voltak ebben az egy napban.

(Borítókép: Magyar Péter. Fotó: Papajcsik Péter / Index)