Könnyebb az anyának, ha az apa is jelen van a szülésnél

A szülés, várandósság és a gyermekágy körülményei egy életre szóló hatással lehetnek az anya, gyermeke és az egész család számára. A szervezők szerint bár sok információ elérhető az interneten, számos könyv jelenik meg a témában, sok közösségimédia-csoport van, nehézséget jelent a családalapítás küszöbén állók számára, hogy hiteles forrásból tájékozódjanak. Az AnyaPlacc rendezvényén többgyermekes szakértők, dúla, szülésznő, női mediátor és pszichológus is próbált választ adni olyan kérdésekre, mint jó-e, ha az apa is jelen van a szülőszobában, vagy elkerülhető-e a gyermekágyi depresszió. 

A közösség megtartóereje

„Az első hat hétben, a gyermekágyban olyan fáradtság, kimerültség jelentkezhet, amikor ambivalens érzések jönnek elő az anyákban. Vannak, akik amiatt lesznek depressziósak, mert nem élvezik az anyaság minden percét” – jegyezte meg Tóth-Bognár Borcsa pszichológus.

Egy Franciaországban végzett kutatás szerint a szülés utáni depresszióra hajlamos édesanyáknál a megelőző programjuk majdnem 100 százalékos sikerrátával zárult – ismertette a szakember. „Ez mindössze arról szólt, hogy az egyszerre szült anyukákat összerakták sétálni.”

Váradi-Komjáti Emese, a Mosoly-kuckó Fejlesztőház vezetője elmondta, hogy nála is hasonló történt: összebarátkozott egy vele egy időben szült anyával, akivel a gyerek első éveiben meg tudták osztani nehézségeiket. „Láttam, hogy nem vagyok egyedül, más is hasonlókkal szembesül.”

Kovács Kitti védőnőhallgató, hordozási tanácsadó szerint ebben szerepe van a társadalmi átalakulásnak, már nem jellemző több generáció együttélése, sőt sokszor a fiatalok más városban, más országban telepednek le. „Az anyukák nagyon távol kerültek a családoktól, sokszor több száz kilométer választja el a rokonokat” – mondta.

Tóth-Bognár Borcsa hozzátette, hogy a nyugati keresztény-zsidó kultúrkörben 9-16 százalék a szülés utáni depresszió aránya. „A japánoknál is hasonló ennek előfordulása, míg a 90-es években szinte nem létezett szülés utáni depresszió. Korábban ugyanis a kultúrájukból adódó szokás volt, hogy szülés után 3 hónapig az anyához költözött saját édesanyja” – magyarázta a pszichológus. Ugyanakkor figyelmeztetett: „Az ne tegye, akinek nem harmonikus a viszonya saját szülőjével, anyósával. Egy mindenbe beleszóló családtag sem jó az érzékeny élethelyzetben”.

Somogyi Eszter tanácsadó, az AnyaPlacc egyesület alapítója korábban marketing-, pénzügyi területen dolgozott közgazdászként, két lány édesanyja. Az anyukák gyes utáni munkaerőpiaci integrációját segítve úgy véli, a legnagyobb csapda, miközben a gyerek kerül a fókuszba, sokan elveszítik önmagukat. Eszter szerint a kismamává vált nőknek közösségre lenne szükségük. Hozzászoktunk, hogy gép elé ülünk, de az intim dolgokat csak személyesen lehet átbeszélni – jegyezte meg.

Ahogy az egyik résztvevő 6 hónapos kisfiával a karján is így osztotta meg szívszorító történetét. Reni a 6. lombikprogramja után lett édesanya 40 évesen, gyermekkori ekcémája a hormonkezelések miatt előjött. Mivel a szüléskor le kellett állni a szteroiddal, égési sérülésszerű kiütések lepték el testét, ami miatt az első 6 hetet a kórházban töltötte, addig gyermekéről apja gondoskodott, „emiatt szoros kötelék alakult ki köztük” – mondta.

Az apa bevonódása

Dr. Budaházi Árpád, Isaszeg polgármestere öt gyermek édesapjaként osztotta meg tapasztalatait. Mint elmondta, már az első gyermeke születése előtt tudatosodott benne, hogy apa lesz. „Amikor otthonunkban megláttam a babasapkát, akkor szembesültem azzal, hogy valóban bővül a családunk.” Nagy lelki élményként írta le, hogy jelen lehetett gyermekei születésénél. Biztonságot adott a feleségének, hogy mellette van. „Ez közelebb hozott minket egymáshoz, leírhatatlan érzés volt, amikor gyermekeimet először a karomba vettem” – fogalmazott.

Tóth-Bognár Borcsa pszichológus elmondta, hogy a férfiaknak is fel lehet készülni a szülésre, hogy jó döntést hozzanak, ott akarnak-e lenni. „Találkoztam olyan párral, ahol elvetették az apás szülést, de miután átbeszélték a félelmeiket, csodálatos élményben volt részük, amikor együtt élték át gyermekük születését” – hozta fel példaként klinense esetét.

Adrienn is úgy vélte, hogy ez túl sok lenne a férjének, mivel korábban már egy csepp vértől is rosszul lett, mégis bent volt vele a kórházban. Miután első gyermekük világra jött, fellelkesülve kijelentette: szülész akar lenni, hogy újra átélhesse ezt.

Varga-Morvai Szilvia szülésznőhallgató tapasztalatai szerint jobb, ha a dúla van a kismama mellett, sokszor előfordul, hogy a férfiak nem tudják, mit tehetnek ilyenkor. Egyik 25 éves férfi ismerősük úgy fogalmazott, ha eljön az idő, mint az indiánok a vajúdó nő sátra előtt, a kórház folyosóján keresi a helyét. Orlikné Pintér Judit női mentor szerint ezért fontos a női és férfiszerepek tisztázása abban az esetben. Ha a férfi nem találja a helyét a vajúdó édesanya mellett, akkor azzal is tud segíteni, ha a szülőszobán kívül várakozik, a védelmező energiák eljutnak a kismamához.

Tóth-Bognár Borcsa pszichológus tapasztalatai szerint a közös felkészülés arra is jó, hogy az apuka is jobban bevonódjon, így a szülést követően a gyermekágyas időszakban és utána is egy egységet tudnak alkotni. Az apák ugyanolyan kompetensek, ha több időt fordítanak a gyerekre, és közelebb vannak hozzá, a gondoskodói hormonváltás erősebb lesz. Az anyai feromon is hat a tesztoszteron- és prolaktinrendszerére. A kötődés hormonja, az oxitocin az anyáknál szoptatás alatt is termelődik, de akár babahordozással az apáknál is. Egyik erről szóló előadása után egy édesapa elmondta, ezzel annyival szorosabb lett a kötelék közte és gyermeke között, hogy a korábbiakkal ellentétben már ő is megébredt, mikor éjszaka felsírt a baba.

(Borítókép: Egy újszülött kisfiú az édesanyja kezében 2022. július 28-án. Fotó: Boston Globe / Getty Images)