A 17. század derekán olyan világot álmodott, amelyben nem lesznek igazságtalan perek

A szegényparaszti családból származó Csere János a Brassó melletti Apáca faluban született 1625. június 10-én. A települést a 17. században többször pestis pusztította, de a tatárok is feldúlták. Innen indult az életútja annak az éles eszű, a latin nyelv rejtelmeiben is jártas ifjúnak, aki előbb, 1636-tól a kolozsvári reformátusok középfokú iskolájában, majd 1643-tól a gyulafehérvári kollégiumban tanult, ahol neves tudósok oktattak, akik a harmincéves háború borzalmai, illetve nyugat-európai üldöztetésük miatt menekültek a vallási toleranciájáról híres Erdélybe.

A főiskola végeztével Geleji Katona István református püspök egyházi költségen Hollandiába küldte tanulmányútra. A vándordiák 1648-ban kezdte peregrinációját Franekerben, ahonnan az útja Leydenbe, Utrechtbe, végül Harderwijkbe vezetett. Apáczai 1651-ben teológiai doktorátust szerzett a harderwijki egyetemen, és még az év őszén feleségül vette egy módos utrechti polgár lányát, Aletta van der Meat-et. Ekkor határozta el, hogy egész életét hazája szellemi életének felemelésére fogja szentelni.

A Magyar Enciklopédia atyja

Lázas tevékenységének első gyümölcse egy valamennyi tudományt magába foglaló könyv volt, a Magyar Enciklopédia, amelyhez forrásként felhasználta az általa ismert legjobb tudományos műveket. Úgy vélte, hogy a magyar szellemi élet elmaradottságán elsősorban úgy tud segíteni, ha az ifjúság kezébe olyan könyvet ad, amely anyanyelvén ismerteti meg a tudománnyal. A tudománytár első nyolc fejezetét Hollandiában írta meg, a további hármat pedig Erdélybe való hazatérése után küldte a németalföldi nyomdába.

De mi haszna, ha könnyes szemmel csupán szemlélem a távolból hazám áldatlan sorsát? Orvosság, orvosság! – azt kell keresni ide! Ha egyszerre öt vagy hat házba belekap a tűzvész, az emberek ide-odafutkosnak, a lángok közé rohannak, hogy valamit kimentsenek a tűzből. Egyesek a háztetőre másznak, s vízzel oltják a tüzet, mások a házból hordják ki az értékes holmit. Nem nagyon törődnek sem az alvással, sem az éhséggel. Ez a látvány lebegett a szemem előtt éjjel-nappal, s olyan hevesen kínozta lelkemet, hogy gyakran elűzte a szememről az álmot, elvonta figyelmemet a tanulástól, s minden gondolatomat az a vágy foglalta le, hogy segítsek szülőhazámon

– írta az 1655-ben megjelent művének előszavában, ami után 415 oldalon át sorjáztak az egyes fejezetek: 26 oldal foglalkozott filozófiával (I–III. rész), 269 matematikával és természettudományokkal (IV–VIII. rész), 74 társadalomtudománnyal (IX–X. rész), míg 47 teológiával (XI. rész).

Munkája az első olyan könyv, amely magyar nyelven tárgyalta a tudományokat. Kultúrtörténeti szempontból pedig az a különös jelentősége, hogy Descartes filozófiájának egyes elemei itt kerültek először a magyar olvasóközönség elé. Mindazonáltal nyelvészeti szempontból is korszakalkotó vállalkozás a Magyar Enciklopédia, hiszen nemcsak a filozófiai és teológiai, de sok más tudományágban használatos fogalmakra Apáczai használta először a magyar nyelvet.

„Kegyetlen úr és csalárd szolga”

Amikor 1653 nyarán hazatért Erdélybe, a fejedelmi székben II. Rákóczi György ült, aki nem örökölte sem apja bölcsességét, sem annak liberális szemléletét.

Miután kinevezték a gyulafehérvári főiskola tanárává, latin nyelvű székfoglaló beszédében határozottan elkülönítette a természettudományokat a lelki dolgoktól, és számos kérdésben racionalista álláspontot képviselt. Az ész magasztalásával lényegében a teológia egyeduralma ellen szállt síkra. Beszéde a konzervatív református papság körében, de a fejedelmi udvarban is hatalmas felháborodást váltott ki. Forradalmi nézetei miatt 1655-ben el is veszítette állását. Szerencsére a munkásságát értékelő főurak egy része, köztük Bethlen János és Váradi Miklós, mégis elérték, hogy a kolozsvári iskola élére kerüljön.

Apáczai itt sem hazudtolta meg önmagát. Beköszöntő beszédében nagyívű oktatási reformot hirdetett meg:

A középiskolákról szólva reményét fejezte ki, hogy ne csak azok látogassák őket, akik főiskolán tanulnának tovább. Míg az egyetemek öleljék fel az összes tudományágakat, és tanáraik valóban műveltek legyenek. Szerinte egy ilyen rendszer „az ország kormányzásához jó vezetőket” adna, és akkor „nem lesznek igazságtalan perek, a nép közt a sok siránkozás és nyögés, annyi feldúlt ház és falu, piszkos utca és ronda közút, kegyetlen úr és csalárd szolga”.

Elképzelései megvalósítására nem jutott sok idő. 1659. december 31-én, 34 éves korában tüdőbajban elhunyt. Egyik hű tanítványa így írt haláláról: „Az Isten ebből az ostoba, háladatlan magyar világból, mely őrá méltatlan volt, kivette.”

(Borítókép: Apáczai Csere János mellszobra a róla elnevezett iskola előtt Apácán 2019-ben. Fotó: Wikipedia)