Árpád
-2 °C
4 °C

Kis magyar globalizációellenes tüntetés

2003.09.13. 20:00
Másfélszáz meggyötört arcú idős ember és lángoló tekintetű kamasz képében szombat délután Budapesten járt az antiglobalizáció kísértete, hogy megvívjon a Disznófejű Nagyúrral. Tamás Gáspár Miklós pedig a Világbank kirendeltsége előtt gyújtó hangú szónoklatában a megjelenteknek levezette, hogy a "józan ész lázadást kíván".
"Kísértet járja be a világot - az antiglobalizáció kísértete. Szent hajszára szövetkezett e kísértet ellen a régi világnak minden hatalma - a kormányok és a média, a Világbank és az IMF, jobboldali radikálisok és amerikai rendőrök."

A Kommunista Kiáltvány e parafrázisának ki tudna ellenállni? Én is úgy éreztem, ott a helyem a Világbank budapesti kirendeltsége előtt, ahol egy nemzetközi WTO-ellenes tiltakozónap keretében a magyar antiglobalisták egyesülnek, az egész világ elé tárják céljaikat, "békés életkedvüket és jobb világba vetett hitüket ... utcai tüntetéssel demonstrálják".

Meggyötört arcú öregek, lángoló tekintető kamaszok

"Én is megyek tüntetni" - humorizál egy civilruhás egy egyenruhással a csendes Bajcsy Zsilinszky utcán. Mondjuk nem is ártott volna. A Világbank kirendeltsége előtt fél háromkor vagy 50 ember gyülekezett. Főleg meggyötört arcú öregek, lángoló tekintetű kamaszok, és néhány rolleres, gördeszkás kisalsós, akit a nagyszülőkre bízhattak ezen a szombat délután.

"Főnök! Adjon egy kis lóvét!" - szólít meg egy hajléktalan. Nincs időm mély diskurzusba bonyolódni vele, adakoznak-e a megjelentek, mert a zenekar könnyed pszichedelikus futamokkal megkezdi a békés életkedv demonstrálását.

Képeink a tüntetésről!

Az angolul nem értők kedvéért elmondják, következő számuk lényegében arról szól, hogy hazug, pénzéhes emberek olyan társadalmat építenek, "ami hülyeség". "És most eljátsszuk."

Három órakor a 150 tüntetőn és az ötven úságírón, fotóson és operatőrön még mindig könnyedén áthatolnak a járókelők. A ceremóniamester, Aartner Mária azonban nem vár, megnyitja az első magyar globalizációellenes tüntetést, majd közli, hogy ők valójában barátai a globalizációnak, csupán a profit globalizációja ellen tiltakoznak, ahol a profitisten az úr. De a profit mellett nemet mondanak a WTO-ra, a GATS-ra, az Irak elleni háborúra, a bankvilágot szolgáló IMF-re és Világbankra is.

A többség még alszik

A kissé száraz bevezető után Tamás Gáspár Miklós gyújtó hangú beszéde következett, melyben levezette a megjelenteknek, hogy a "józan ész lázadást kíván".

Képeink a tüntetésről!

A riporter a sokktól nem is tudta betűhíven rögzíteni az elhangzottakat. A lényeget talán így tudnám összefoglalni:

Ki őrült meg? Az itt megjelentek, vagy a világ többi része? - vázolta a tömegnek a dilemmát a filozófus. A mátrix világát felvillantó "többség még alszik" mondatból bátortalanul arra következetettem, hogy a helyes válasz az utóbbi. Erre utalt a marxizmushoz visszatalált filozófus azon vallomása is, hogy őt is megtévesztették már: " De előbb-utóbb mindenkinek kinyílik a szeme. Az enyém is". És köszöni mindazoknak, akik segítettek neki ebben, és ha ma ő segíthet másoknak, akkor már nem élt hiába.

Ennek ellenére a szónokok közül abszolút kedvencem Kálecz Orsolya volt az ATTAC Magyarországtól, aki komplett kis kiáltványt olvasott fel papírból.

Születőben az ellenállás, melynek célja: megdönteni profitisten uralmát - vázolja a helyzetet a fiatal aktivista, ujjával felfelé mutatva, mintha most érkezett volna ókori retorika-óráról. (Néha öklét is emeli, mint egy forradalmár. S mindezt úgy kell elképzelni, mint amikor valaki egy gimnazista színjátszókörben túljátssza a szerepét.)

Disznófejű Nagyúr

"Jelszavakkal, énekekkel tegyük élvezetesebbé felvonulásunkat" - adja ki az utasítást a ceremóniamester, mielőtt elindulnánk a Szociális és Családügyi Minisztérium elé.

"Mi oda már nem megyünk" - mondja a nagypapa a rolleres gyereknek, aki így nem lehetett szemtanúja annak, amint egy 17 év körüli srác arról beszél, hogy a "dolgozók visszaveszik az üzemeket".

Az esemény leghangulatosabb része egyébként a vonulás. A "lehet más a világ" transzparens mögött az eksztatikus tüntetési iskolát követő előéneklők fokozzák a hevületet. Repertoárjuk: "A világunk nem eladó"; "nincs igazság"; "népszavazást akarunk"; "WTO változzon vagy távozzon"; "Hágába Bush-sal" (aki továbbá "menjen a bús picsába"); "Irak végre élni fog, a szabadság győzni fog"; "nem akarunk háborút, nem akarunk megszállást"; és a - pártok felett átívelő - "jenkik haza!" (amit utoljára a hídünnepen volt szerencsém hallani).

Képeink a tüntetésről!

Az élen a Lada Aleko

A demonstráció egyik legzavarbaejtőbb berendezése egy Lada Aleko, tetőcsomagtartóján két hangfal, melyből árad az egykori úttörő- és KISZ-táborok slágerlistája, a hátsó ülésen az ablakban pedig Orsolya olyan átéléssel énekel, hogy attól kezdek félni, mindjárt recsegve összeomlik ez a hazug világ. Egyébként ez Orsolya nagy napja. A minisztérium előtt már a tv2-nek fejtegeti, hogy az ATTAC már kiterjesztette tevékenységét a kapitalizmus bírálatára, nem pusztán a spekulatív pénzügyi tranzakciókat adóztatná meg.

A szociális minisztérium előtt Vajnai Attilától, a Társadalmi Demokráciáért Mozgalom ügyvivőjétől azt is megtudom, valójában a WTO a Disznófejű Nagyúr. Ez a kapitalizmus igazi arca. És nyilvános vitára hívja ki Kökény Mihályt és tárgyalópartnereit, a profitra éhes multikat, akik most a kórházainkra vetettek szemet.

Ügydöntő népszavazással akadályozzuk meg a kórházprivatizációt, mely csak az első a közszolgáltatások privatizációjának sorában - hangzik fel a jelszó.

A mértéktartó Tamás Gáspár Miklóst itt már nem látom, nem úgy, mint Thürmer Gyulát, aki a tömegben elvegyülve kitartóan végigjárja a demonstrációt egészen az amerikai nagykövetségig és a Parlamentig, ahol a tüntetők petíciókat adnak át, az Egyesült Államok külpolitikájában éppúgy rendet vágva, mint a hazai gazdaságpolitikában.

Elegen vagyunk, hogy megmondjuk az igazságot

A Lada Alekóból éppen a "16 tonnát raksz" metálosabb változata szól, amikor megérkezünk az amerikai követség elé.

"Az igazság nem azon múlik, hogy hányan mondják. Az igazság objektív." Éppen elegen vagyunk, hogy megmondjuk a frankót az amerikaiaknak, vezeti be a dolgot az egykori klubvezetőkre emlékeztető ceremóniamester. (Ugyanezt az egyik szónok úgy fejezi ki, hogy ideje egyszer és mindenkorra beintsünk ennek az egész bűnszövetkezetnek.)

Képeink a tüntetésről!

A Parlament felé menet folytatódik a Dinnyés József emlékdélután. A Kossuth tér sarkán a 150 fős sereg némi rendőri segédlettel ékként hatol át egy eskövői csoportosuláson. Az előéneklők hiába buzdítják őket: "A világ ellen lázadunk, csatlakozz te is!" Senki nem mozdul, még a közeli kocsma teraszán csirkecombot és petrezselymes krumplit fogyasztó hajléktalan sem.

A Parlament elé már abban a hangulatban érkezik a társaság, hogy minden politikus sittre való. De a riporter szerencséjére gyorsan közeledik a végkifejlet. Orsolya ragyogva felolvassa a petíciót. Majd elindul a Miniszterelnöki Hivatalba a három tagú "petícióátadó bizottság", a koreográfiának megfelelően a "Lehet más a világ" transzparens mögött.

A ceremóniamester még bejelenti, hogy akinek nem lenne elég, az mehet a Kultiplexbe beszélgetni, majd befejezésül megkéri a kitartó demonstrálókat: "Köszöntsük a mi tüntetésünket!" Így kicsit ünneplik magukat, majd lassan szedelőzködni kezdenek.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?