Fideszes bányászok is vannak

Wasshúber Ferenc és Jülke János, az első bányaigazgatók bizonyára forognának a sírjukban, ha megtudnák, milyen programmal kedveskednek az ötvenötödik bányásznapon a helybelieknek a József Attila Művelődési Házban. (Tekintsünk el attól az apró ténytől, hogy a két jeles férfiú munkálkodása idején, a 19. század közepén még nem rendeztek bányásznapot, az csak 1950-től van.)

Nem egyszerű bányászt találni

Idézet a műsorplakátról: "Egészséges életmód, egészséges táplálkozás, szépségápolás, harmonikus külső és belső megteremtése, szabadidős ötletek, aktív turizmus, új fitness irányzatok. A kiállítás egész ideje alatt Barta Fatime (az ATV sminkese és image-tanácsadója) sminkelési, hajápolási, image és öltözködési, valamint Hegedűs Eszter az IFAA aerobikoktatója ingyenes életmód tanácsadásra vár mindenkit", és így tovább.

Nem egyszerű bányászt találni a dorogi bányásznapon. Évek óta nem bányásznak már szenet a medencében, a lengyel, román, szlovák vendégmunkások hazamentek, a magyarok visszaköltöztek az Alföldre és tuributikot nyitottak vagy a munkaügyi központ ingyenes tanfolyamán manikűrössé képezték át magukat.

Már nem divat a kommunizmus

A bioételek, kondigépek és szépségflastromok között végre két alacsony, egyenes tartású férfi töri át magát. Papp Béla bányászegyenruhát visel, a vállán rojtok lógnak lefelé, a mellén pro urbe kitüntetés. Az image-tanácsadó sem tudna többet kihozni a nyugalmazott bányászból, kollégáján, Mursa Lászlón viszont akadna csiszolnivaló. Az egészséges ételeket vagy életmódváltozást hirdető finom hölgyek előtt nyakig föltűri pólóját és szőrős mellkasát simogatja.

Essünk túl a kötelező kérdéseken.

"Igaz, hogy a bányászoknak az átlagnál jóval magasabb volt a fizetésük?" "Igaz, de ezt a munkát nem lehet eléggé megfizetni."

"Igaz, hogy a bányászok összetartóak?" "Máskép nem lehetne ezt csinálni. Egy bányász, ha az életét veszély fenyegeti, akkor sem hagyja lent a balesetet szenvedett társát."

"Igaz, hogy minden bányász kommunista?" "Ma már nincs ennek jelentősége, mindenféle van köztünk, fideszes bányászok is vannak, de régen a baloldal volt a divat."

Hogyan lehet hozzászokni ahhoz, hogy nyolc órán át sötétben van az ember odalent?" "Könnyen." "Enni sem jöttek fel?" "Enni sem. Vagy a patkány eszi meg a kaját, vagy a bányász."

Ennyi maradt

A patkányt különben a föld alatt nem szabad bántani, mert jelzi, ha jön a víz. Ez okozta a dorogi bánya vesztét is, mármint a víz. Túl sok volt belőle odalent és már nem érte meg kibányászni a szenet. A bányászoknak erről persze más a véleményük, mégiscsak a volt munkahelyükről van szó, jól néznénk ki, ha pont erről nem lenne véleményük, és az is furcsa lenne, ha egy bányász oktatna minket neoliberális gazdaságpolitikára. Szerintük állami támogatással is olcsóbb lett volna fenntartani a bányászatot, mint külföldről behozni a szenet.

Papp Bélával és Mursa Lászlóval elsétálunk a közeli Bányász Emlékházhoz. A zsúfolt nagyteremben két táblát döntöttek a tárlóknak. "Ennyi maradt a balatonfenyvesi bányászüdülőből" - mondják. "Legyen ez a nyaraló örökre a dorogi bányászok dédelgetett büszkesége" - áll az egyiken. A másik egy márványtábla Hám Kálmán bányamentő emlékére, aki 1952. december 21-én Szuhakállón "hivatása teljesítése közben" vesztette életét.

Papp Béla élete soha nem forgott veszélyben a föld alatt, de volt egy kisebb balesete. "Lent csilléztem, amikor a sáros sínen megcsúszott a gumicsizmám - mondja. - Izületi porcleválással műtöttek kétszer." De térjünk vissza a balatonfenyvesi nyaralóhoz. "De sokat kellett lejárnom" - sóhajt fel Mursa László, és lelki szemeink előtt megjelenik, ahogy a vállalati Barkasszal viszi a nyers birkahúst a bányásznapi bulira, útközben bepakol még néhány rekesz sört, a naptár 1981-et mutat, sose halunk meg.

A világon egyedülálló

Egy újabb terembe lépünk, ahol, mint megtudjuk, 15 541 kristály van kiállítva az asztalokra. "Én vagyok a gipszkirály!" - jelenti ki elképedésünket látva Papp Béla. Kiderül, hogy a világon egyedülálló kristálygyűjteményt látunk itt, még legalább ennyi van bedobozolva, mert nem fér ki sehová. Az ásványgyűjtés a szenvedélye, mindenütt cápafogak, gyöngykövületek, tengerisüntüskék a világ minden részéből. Egy opszidiánt például Mongóliából kapott. "Egy mongol újságíró egy mongol varrónőcsoportot szponzorált a textilgyárban, mert tudott magyarul, és ezt ő hozta nekem."

A gyűjtemény nagy része kalcit, innen a gyűjtőtársaitól kapott gipszkirály becenév.

A gyűjtemény egy részét már ötmillió forintért eladta a városnak, családi perpatvar is támadt belőle, mert a duplájáért is eladhatta volna, de nem akarta, hogy az anyag külföldre kerüljön. Hogy nem a levegőbe beszél, azt a tárlók tetejét díszítő oklevelek bizonyítják. "A II. Balatoni Nemzetközi Ásványgyűjtő Találkozó a Balaton Minerál '88 Érdekes Ásványalakzatok és Formák Verseny I. helyezettje. Siófok, 1988. október. 2." És ilyenből még van vagy húsz.

Hova lett a hatcsöcsű?

Jövetelünk céljához, a bányásznaphoz a Vegyesbolt címet viselő festmény segít minket visszatéríteni az emlékházban. A művész azt a pillanatot örökítette meg, amikor három erős vájár atomrészegen igyekszik egy értelmes szótagot kibocsátani magából, sikertelenül. Ma már ilyen vegyesboltok nincsenek, megszűnt vagy átalakult és más néven fut a Hatcsöcsű, a Szabó Julcsa vagy a Hoffmann is. El is megyünk, hátha a Jubileum téri kirakodóvásáron és vigaszságon sikerül még valamit kitapintani a régi korok bányásznapjainak hangulatából.

Útközben még megnézzük a dorogi altárót. Ez egy kapu, ahonnan a szénnel megrakott csillék jöttek ki a föld mélyéből, a bejárat tetején egy boltívben Szent Borbála vigyázta a bányászok szerencséjét, de évek óta persze nem vigyázta senki sem, mert Borbálát valaki hazavitte. Hiába kérdezünk meg több embert is a dorogi utcán, senki sem tudja, hogy mit keresünk, végül véletlenül sikerül megtalálnunk. Egy udvaron van a ráccsal védett lelakatolt bejárat, ami mögött 36 kilométer hosszúságú vonalon kötötték össze a dorogi szénmedence aknáit. Az udvar, és így a lejáró, most a Kopír Kft. tulajdona. Az egykori üzemi buszmegállóra ma már csak az esőtől védő bádogtetőről lehet ráismerni, a szénbányák központi épülete zárva, a redőnyök mindenütt lehúzva, a második világháborúban a Dachauba hurcolt tizenegy dorogi bányász emlékműve szépen gondozott.

A Jubileum tér inkább egy falusi búcsúra, mint bányásznapra emlékeztet. Idén a felfújható Spongyabob a sláger, de szépen fogy a francia palacsinta és a girosz is. Hiába keresünk sült kolbászt vagy hurkát, kezdetben sehol sem találunk, na ja, a mai bányászok már vigyáznak a koleszterinszintre és diétás tanácsadó nélkül nem szívesen teszik ki a lábukat. A sörivásról meg már régen leszoktatta őket image-tanácsadójuk, Barta Fatime.

Tudják, az ATV sminkese.