Nagyon fáj!

,,Bolsik! Ne emeljétek tovább a málnás cuki árát!"
Felirat egy csepeli házfalon a nyolcvanas évek elején

Merő egy fájdalom az ország: drágulik a benzin.

Mert ezek emelnek megint. Emelik a bolsik, a zsidók, a mutinacionális karvalyok, a bankok, emeli a kormány, a Torgyán, a Járai, Kaya Ibrahim, Bicskei Bertalan.

Semmi sem bír úgy fájni a magyarságnak, mint a benzináremelés. Nem tudni miért. Talán genetikusan. Ha a benzinkút számlálójan kattan egyet fölfele a fillér, nagyot szisszenik a hun.

,,Mászik elő a nagy szőrös populizmus, nyelvét lógatja."

Lehet emelni bármit, lehet kicseszni a magyarral - bírja! Csak a benzinárat ne! Abból forradalom van. Vagy olyasmi. A szocializmus is az olajválságba bukott bele.

(Persze: nagy autós nép vagyunk. Seggünk kilóg a gyatyából, de 1000 MB Skodánk kipufogója Koppány, ezeröcsinken büszke díszlécek és sportkormány, Trabantunkon szpoiler és duplaszéles alufelni: néha úgy tűnik, az egész ország egy rohadt nagy wunderbaum-illatú optikai tunning.)

Emel a MOL, beindul a magyar. Tényleg nem akarnám magunkat, itten, hm, leszólni, vagy micsoda, de, már bocsánat, olyan nagyon prosztónak tűnik ez.

Mászik elő a nagy szőrös populizmus, nyelvét lógatja.

A politikusban fölhorgad hirtelen az érdekvédelmi ösztön, rögvest azonosul a lakossággal érzelmileg. Sokat eszik az A6-os, na.

Hetek óta folyik a gyalázatos komédia: a kormány a Versenyhivatalhoz utasítja a MOL-t (a versenyhivatal meg már ezerötszázszor tisztának találta: persze hogy emel, amikor január és április között 30 százalékot ugrott a világpiaci ár, és legalább ennyit romlott a forint a dollárhoz képest...), másik kormánypárt bojkottra szólít (ez is röhej: egy kormánypárt), önálló képviselői indítvány születik a komolyan vehetőség határán bőven túl, zseniális ellenzékiek az adótartalom csökkentését javasolják, mintha nem tudnák, hogy az borítaná a költségvetést, előkerül egy Magyar Autósok Pártja nevű szervezet is, mert mér' ne kerülne elő, rövidesen frakciók alakulnak majd, éhségsztrájk kezdődik, a Magyar Sorsközösség És Széles Gesztusok Pártja valamint a Kalapos Wartburgosok Szövetsége országos elnöksége bejelenti: mindaddig nem hajlandó libamájas szendvicset és franciakrémest fogyasztani, amíg a MOL fölül nem vizsgálja árpolitikáját.

Mennyi hőssiesség, lánglelkűség, forradalmi hevület bír megnyilatkozni ilyenkor!

Még jó, hogy semmi értelme az egésznek. Az olajkészlet fogytán, ugye, ennyi ősállat bírt elhalni a harmadkorban, még ötven év aztán kész, vége, itt nem

,,Miért mindig az a rohadt benzin? Miért ettől lesz a magyar rettentően pipa? Miért ettől mozdul be? Sebzett vadállat."

segít vizsgálóbizottság, nem lehet titkosítani még hatvanötmillió évre. Az olaj drágulni fog. A dollár sem nagyon akarózik megállni a forinthoz (és az euróhoz) képest. A MOL emelni fog.

A MOL-tól, mint nem túl szimpatikus mamutcégtől ugyan ajánlatos távoltartani magunkat, annyit érdemes volna megjegyezni, hogy szegény nem monopólium, ugye. De jure nem az. De facto az, persze, mert ugyan bárki importálhat üzemanyagot, hazai lepárlókapacitással csakis a MOL rendelkezik, tehát sokkal olcsóbban tud olajszármazékokat előállítani és szállítani, mint bárki más, versenytársa nincsen. Mert senki sem tud olcsóbban üzemeanyagot hozni. Még az osztrák ÖMV sem, amelynek a szomszédban van lepárlója, alig pár kilométerre a határtól. (Csak a derék Haider, a nagy debatőr tud olcsó benzint, rögtön Kadhafitól, minden államfő legdemokratikusabbikától. Az eset legalábbis szépen példázza, hogy a benzinár nem csak itthon kedvelt terepe a bezizzent populistáknak.) Tehát: ennél olcsóbban nem lehet üzemanyagot hozni Magyarországra. Ennyit a tisztességtelen piaci magatartásról.

Még: zöldszervezetek már régen kiszámolták, hogy a benzinért jóval többet fizetünk, mint az ára. Vagyis: a társadalmi benzinár jó ötven százalékkal magasabb, mint az, amit a kútnál fizetünk. Az elégetett üzemanyagok okozta károkat - egészségbeli, környezeti károk - senki sem téríti, együtt fizetjük meg, az adónkból, tb-nkből.

A benzin nem drága. Olcsó.

Miért mindig az a rohadt benzin? Miért ettől lesz a magyar rettentően pipa? Miért ettől mozdul be? Sebzett vadállat.

Pedig.

Hogy ne menjünk messzire: hol tarthatnánk már, ha a hazai politikusgarnitúra fele olyan érzékeny lenne az internet és a távközlés iránt, mint benzinügyben?

Nagyon sok szép párhuzam kínálkozik: a vitatható módon monopólumnak nevezett MOL-lal szemben a Matáv de facto és de jure is monopólium. És úgy is viselkedett évekig. Egy árva politikus nem akadt, aki akár egy halovány interpellációig jutott volna. Nemhogy bojkott meg fölhívás...

A magyar benzinárak kábé nyugat-európai szinten vannak, illetve kicsit alatta (jó, tudjuk: a bérek...), az olaszoknál, az angoloknál sokkal drágább az

,,Mi volna a fontosabb ügy, így 2000 közepén? Min múlik inkább az ország sorsa? Melyik itten a rettenetesen gusztustalan műbalhé?"

üzemanyag. Az angol ár kábé 150 százaléka a magyarnak. A tavalyi OECD-felmérés szerint Magyarországon az internetezés legalább kétszer annyiba kerül, mint Angliában. Egy lánglelkű parlamenti vitéz sem durálta neki magát, hogy tulajdon két kezével törje le az árakat.

Mi volna a fontosabb ügy, így 2000 közepén? Min múlik inkább az ország sorsa? Melyik itten a rettenetesen gusztustalan műbalhé?

A helyes tippelők kapnak egy puszit Stumpf Istvántól.

Addig is: fényesítsük díszléceinket, tartsuk szárazon a kipufogót, húzassuk tuningladánkat kettesben hetvenig! Bolsik, el a kezekkel a málnáscukitól!